2011-ben lett az újpesti labdarúgóklub tulajdonosa Roderick Duchatelet, a befektető Roland Duchatelet fia. A belga családról addig nem sokat lehetett tudni futballberkekben, hiszen elsőként 2008-ban jelentek meg a sportág környékén, de 2011-ig egyedül szűkebb pátriájuk, a belga Sint-Truiden csapatát birtokolták.
A magyar futballba való beszállásuk nyarán az még nem is kapott különösen nagy publicitást Magyarországon, amikor Roland részesedést vásárolt magának az Újpestből, ám amikor az anyagi gondokkal küszködő klub élére 2011 novemberében megérkezett Roderick is – a korábbi tulajdonos, Tolnai Sándor pedig végképp eltűnt a menedzsmentből ‒, az már alaposan felbolygatta a lila-fehér szurkolókat is.
A kezdeti lépések
A magyarországi változások idején egyébként a Duchatelet-család már egy szinttel feljebb lépett: a Sint-Truiden helyett 2011 elején az Európa-szerte ismert Standard Liége gárdáját szerezték meg. Annak ellenére, hogy a 40 ezres kisváros, Sint-Truiden csapatába Roland a hírek szerint 35 millió eurót ölt bele és a környékre lelátókat, szállodát, földalatti parkolót, apartmanokat, éttermeket, fitneszközpontot, valamint konferencia-helyiségeket építtetett, a szurkolók nem voltak megelégedve a tulajdonosként hozott döntéseivel.
Ebben elsősorban az játszott szerepet, hogy a rossz döntései következtében a korábban a város tulajdonában álló és csendesen prosperáló STVV az értékesítéskor hétmillió euróval tartozott Duchateletnek – innen pedig már egyenes út vezetett oda, hogy a 2011-es eladás után a klub tökutolsóként végezve visszasüllyedjen a másodosztályba, ahol aztán három idényt töltött, mielőtt újra talpra állt.
Újpest: akadnak pozitívumok
Mit köszönhet az Újpest a Duchatelet-családnak? Talán nem túlzás, hogy például a létét… 2011-ben a klub már a megszűnés szélén táncolt, az adásvételt követően pedig hamarosan arra is fény derült, hogy milliárdos adósságokkal rendelkezik. Bár ezek kapcsán mind a mai napig jogvita áll fenn a korábbi tulajdonos, Tolnai Sándor és a mostani menedzsment között, a lila-fehérek már nincsenek egzisztenciális veszélyben.
A korábbi vezetés hibái miatt felhalmozott adósságok rendezésében óriási szerep hárult a belgákra is, és bár a végső megoldást az Országgyűlés által hozott „Lex Újpest” jelentette, Roderick Duchatelet odaadása nélkül erre könnyen lehet, hogy nem került volna sor, a klub pedig eltűnt volna a süllyesztőben.
Ami a sportszakmai oldalt illeti, annyi mindenképpen elmondható, hogy viszonylagos stabilitás jellemzi a lila-fehéreket. Igen erős túlzás volna azt állítani, hogy történetük legsikeresebb korszaka lenne a Duchatelet-éra, de 2011 és 2016 között a kiesés réme komolyabban egyszer sem fenyegette a gárdát: 2011‒2012-ben 13., majd sorrendben 9., 13., 6. és 6. helyezést értek el, ráadásul 2014-ben a Magyar Kupát is elhódították. 2013 óta, azaz immár négy éve ugyanaz a vezetőedző, Nebojsa Vignjevic irányítja a csapatot.
Összeomlani látszik a rendszer
A Duchatelet-család a portfólióját az Újpest után tovább bővítette. 2013-ban a szebb napokat látott német Carl Zeiss Jena, 2014-ben az angol Charlton Athletic és a spanyol Alcorcón került a család kötelékébe, miközben a Standard Liége-t szurkolói nyomásra ismét a Sint-Truidenre cserélték.
Az interneten kutatva kiderül: igazán egyik csapat szimpatizánsai körében sem népszerű a belga milliárdos. A kritikákat eddig a szőnyeg alá lehetett söpörni, mondván, az érintett gárdák összességében tűrhetően szerepelnek a maguk bajnokságában, ám úgy néz ki, a mostani idény változást hoz.
Az öt (a Standarddal együtt hat) érintett csapat közül egyedül a Sint-Truiden szereplése adhat okot bármiféle örömre (a Duchatelet nélkül a padlóról felálló és az élvonalba visszajutó csapathoz 2016 májusában érkezett vissza az ex-tulaj): ők az alapszakasz során elért 12. helyük után a rájátszásban egyelőre vezetik a maguk csoportját a középházban, így őrzik esélyüket a nyári EL-indulásra.
A többiek szereplése egészen vállalhatatlan. Az 1991 óta 12 idényt legalább a német harmadosztályban töltő Carl Zeiss Jena négyévnyi negyedosztályú szereplés után csak most tud csak visszatérni a harmadik vonalba; a 2010 óta stabilan spanyol másodosztályú Alcorcón jelenleg kiesőhelyen áll; a Charlton Athletic pedig 1921 óta íródó történelmének legsötétebb időszakát éli, hiszen 2015‒2016-ban előbb kihullottak a másodosztályból, majd csak a harmadik vonal 13. helyén zártak a mostani idényben ‒ ennél lejjebb egyedül és eddig utoljára az 1920-as években jártak.
Bár már nem tartozik a Duchatelet-család kötelékébe, de szintén illendő megemlíteni a Standard Liége-t is: a csapat, amely 2003-tól a milliárdos kezébe kerülésig, azaz 2011-ig csak kétszer maradt le a dobogóról (ebből egyszer csak rosszabb egymás elleni eredménnyel), azóta mindössze egyszer tudta elérni azt. A jellegzetes, piros színű stadionnal rendelkező gárda sorra értékesítette legjobbjait és végül a transfermarkt.de adatai alapján a Duchatelet-érában mintegy 30 millió eurós plusszal zárt. Ennek azonban más területen ára van, hiszen a Liége az eladás óta sem tudott felállni a padlóról, a mostani idényben például csak a kilencedik helyen zárta az alapszakaszt, a középházban pedig hét meccsen öt pontot szereztek, és ha most érne véget a bajnokság, összességében csak a 17. pozícióban zárnának.
És ez még nem minden. A Charltonnál szó szerint mozgalom épült a Duchatelet elleni tiltakozásokra, egyszer még sint-truideni házukhoz is ellátogatott száz szurkoló, akikhez néhány helyi Sint-Truidense-szimpatizáns is csatlakozott. A tüntetőkről a The Guardian készített rövid filmet.
Roland Duchatelet-t a külföldi sajtóban gyakran éri az a vád, hogy az átigazolási díjakat „a saját előnyére manipulálja” különböző csapatai között.
Annyi bizonyos, hogy a csapatok között komoly a fluktuáció: csak az Újpesthez 11 labdarúgó került a Duchatelethez köthető valamelyik gárdától 2012 óta (lehet számolni, hány név ismerős még): Proesmans, Eninful, Iandoli, Tshibuabua, Christ, Zaris, Kosovic, Makusu, Andrade, Ponce, Nego, további kettő pedig majd a nyáron érkezik (Zsótér és Novothny, akik átigazolását a Sint-Truidensén keresztül oldották meg, jelenleg kölcsönben vannak a Honvédnál, illetve a Diósgyőrnél). A testvércsapatokhoz távozók között ehhez még öt nevet találunk (Dvorschák, Aarab, Rojo, Dmitrovic, Sacko).
Ez várhat az Újpestre is?
A fentiek nem festenek túl rózsás jövőképet az Újpest FC elé. A csapat három fordulóval a vége előtt úgy van négy pontra a kiesőhelyektől, hogy a hátralévő találkozóin a Haladás mellett a bajnoki címért küzdő Videotonnal és a legutóbbi kilenc derbiből ötöt megnyerő Ferencvárossal is találkozik még.
Duchateleték mentségére szólhatna, hogy a klub 2016 nyarán és 2017 telén sem igazolhatott, miután az UEFA ‒ Darwin Andrade 2014-es átigazolása kapcsán ‒ eltiltotta őket ettől. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ebben alaposan benne van az ő kezük is.
Az Újpest története során mindössze egyetlen egyszer, 1911‒1912-ben esett ki az élvonalból és egy idény után visszajutott, azóta pedig megszakítás nélkül az NB I-ben szerepel. Duchatelet-ék nélkül ez könnyen lehet, hogy már nem lenne így, de a pályán nyújtott teljesítmény miatt a búcsú már a mostani szezonban is ijesztően közel került a lila-fehérekhez; a Charlton-Alcorcón-Jena-Standard Liége-Sint-Truidense fogat közelmúltbeli eredményei pedig nem sok jót ígérnek a már szűkített, tizenkét csapatos mezőnyben versengeni igyekvő újpestiek számára…
