NB I

Magyar kislányáért küzd a korábbi NB I-es légiós

Munkából jövet üresen találta lakását tavalyelőtt Joseph Martial Ngalle: élettársa elvitte kislányukat Romániába, és elment dolgozni Németországba. A korábban az NB I-ben is szereplő kameruni futballista szeretné visszakapni gyermekét.

Az anyuka véleménye

Megszólalt a témában a kislány édesanyja, Madarász Katalin is, akivel telefonon beszélt a lap.
– Az egyetlen gond az volt, hogy szereti a nőket. És ne gondolja, hogy alaptalanul vádolom. Vártam türelmesen, hogy megváltozik. Nézze, én 40 éves vagyok, ő 30. A sokadik esetnél úgy éreztem, lépnem kell. Tényleg elköltöztem a kislánnyal otthonról, de eredetileg úgy gondoltam, csak megleckéztetem. Németországban még futballcsapatot is néztem, ha jönne, ott játszhatna. Nem jött, egy fillérrel nem járult hozzá a kislány életéhez, viszont pert indított, hogy neki ítéljék. Miután ez nem sikerült, nem kereste. Pedig meg is nézhetné, tudja, hol lakunk, mert már járt a családomnál.

– Ha az ismerősök megkérdezik, hol a kislányom, mert sokat láttak minket együtt sétálni, annyit mondok, az anyjával van – mondta a Délmagyarországnak Joseph Martial Ngalle. – Azt is megjegyezték már, kemények lehetnek az edzések mostanában, Zsozsó, látszik rajtad, le vagy fogyva. Eleinte ilyenkor sírni lett volna kedvem. Ma már jobban bírom. De ha meglátok egy férfit a kislányával, kész vagyok.

A futballistát Zsozsóként ismerik a csapattársak és szurkolók. A most 32 éves kameruni sportoló játszott az NB I-es Tatabányában, később Szolnokon. 2008 óta él egyfolytában nálunk. Ő volt a Makó FC első afrikai játékosa, játszott Mórahalmon és Szegeden is. Mindig volt munkája. Most a DAKK-nál dolgozik, mellette Tótkomlósra jár focizni. Pontosan fejezi ki magát magyarul.

– Szegeden, a Remény utca 1/A alatt éltünk együtt az élettársammal. Rebeka, a kislányunk 2013. március 20-án született. Néha volt köztünk vita, mint másutt is, de megbeszéltünk mindent. Volt néhány hónap, amikor nem volt munkám, de kerestem állást. Közben ő is keresgélt, és már régóta szervezhette, hogy elmegy, és volt is kihez – ehhez nem kell diploma. 2015. augusztus 28-án, egy pénteki napon, ahogy mentem haza, üres volt a lakás. Hívtam őt, nem vette fel. Vasárnap visszahívott, azzal, hogy hétfőn kezd dolgozni – Németországban. Kérdeztem, hogy képzelte ezt, és hol a kislány. Megmondta, hogy a szüleinél, Csíkszeredában. Novemberben jött vissza, mert a kislány beteg lett, és mivel magyar állampolgár, Romániában nem volt neki tb-je.

A kameruni férfi kapott egy hivatalos levelet a bevándorlási hivataltól. Elkezdődött egy másik tortúra: miután nincs nála a kislánya, Zsozsónak nincs jogalapja arra, hogy itt maradjon. Most próbál intézkedni. Az is számíthat, hogy az élettársa uniós állampolgár, Zsozsó pedig nem az.

Tavaly áprilisban ismét hazakerült a kislány az anyjával, de megint hirtelen tűntek el. Zsozsó palacsintát sütött – a kislánynak a nutellás a kedvence –, és miután ettek, ő elment edzésre. Hazatérve ismét üres lakás várta.

– Jártam a rendőrségen, gyámhivatalban, eredmény nélkül. Beláttam, egyszerre két pályán nem tudok helytállni. Először az itt-tartózkodásomat kell tisztázni. Letelepedési engedélyt kértem, szeretnék magyar állampolgár lenni. Ahogy egyenesbe jövök, utána tudok tenni azért, hogy visszakapjam a kislányt, vagy legalább időnként láthassam.

Olvasói sztorik