Papp László, Debrecen polgármestere egy hosszabb interjút adott a Hajdú-bihari Naplónak. A beszélgetés gerincét a DVSC NB I-es labadrúgócsapata adta. A város első embere őszintén elmondta, mi a véleménye a piros-fehérek körül kialakult helyzetről, válaszolt arra a pletykára, miszerint a városvezetés akarta Leonel Pontest a gárda kispadjára, illetve elárulta, mit gondol a többségi tulajdonos, Szima Gábor munkájáról. A lap felvetette, hogy sok szurkoló szerint az önkormányzatnak, mint tulajdonosnak, erőteljesebben bele kellene szólnia a klub irányításába.
– Megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. A városvezetés 2001-ben hozott egy döntést, amivel Szima Gábort és az ő gazdasági érdekkörét többségi tulajdonosi pozícióba engedte. Én ehhez alkalmazkodom. Az az együttműködés, amiben az egyik fél nyomást gyakorol a másikra, az nem jó. Szerintem az az értelmes párbeszéd, hogy ha problémát látunk, azt megvitatjuk és megpróbáljuk egymást meggyőzni a megoldás érdekében. A debreceni közvélemény végigkövette az elmúlt bő két évben azokat a konfliktushelyzeteket, amelyek a tulajdonosok között voltak. Mi mindig csak akkor szólaltunk meg a nyilvánosság előtt, amikor tényleg nem volt már más lehetőség. Most teljesen normális az együttműködés a kisebbségi és a többségi tulajdonos között. Azok a döntések, amelyek az elmúlt időszak alatt születtek, konszenzus alapján hozott döntések. Persze, lehet vitatkozni, hogy jó vagy rossz döntések születtek, de a szándék mindenképpen az volt, hogy a debreceni futballt előrébb mozdítsuk – mondta Papp.
Az utóbbi időszakban több kritika is érte a Debreceni Labdarúgó Akadémián zajló munkát.
– Ha megnézzük az első csapat összetételét, akkor azt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy valami hiányzik a nemzetközileg is elismert debreceni utánpótlás-nevelésből. Az elmúlt években kevésbé tudunk számítani a saját fiatal tehetségeinkre, mint korábban. Annak ellenére, hogy tavasszal két saját nevelésű labdarúgó, Kóródi Nándor és Barna Szabolcs is bemutatkozott a Lokiban, idáig az volt a tendencia, hogy csak nagyon-nagyon korlátozott mértékben számítottak az első csapatnál a feltörekvő fiatalokra. Sok-sok évvel ezelőtt elindult az a folyamat, még az előző vezetőedző időszakában, hogy nem preferencia a fiatal helyi játékosok beépítése a DVSC-nél. Ez lehet, összefügg azzal, hogy hajszoltuk az eredményeket, és kevésbé foglalkoztunk a jövő építésével. Elképzelhető, hogy most nem lennénk a 10. pozícióban, ha az elmúlt években mondjuk egy bronzérmet „elengedünk”, vagy akkor, amikor az ötödik helyre értünk be a végelszámolásnál, akkor azt mondtuk volna, legyünk hetedikek, de adjunk lehetőséget azoknak, akikben tehetséget látunk. Ezt hibának érzem, de még egyszer hangsúlyozom: szakmai kérdésekbe nem szólok bele, csak magánvéleményt alkotok.
Az a pletyka járja, hogy a városvezetés erőltette rá az akaratát a többségi tulajdonosra a portugál szakembereket illetően, beleértve a vezetőedző, Leonel Pontes alkalmazását.
– Természetesen eljutott hozzám is ez a hír, ami nagyon rossz megközelítése a dolgoknak. A történet ott kezdődött, hogy az akadémiánál szakmai frissítést akartunk, és az volt a tulajdonosi koncepció, hogy magasan jegyzett futballközegből érkezzen az új szakember és csapata. Herczeg András hívta el Magyarországra és mutatta be nekem, illetve a DVSC s az Egyetem vezetésének Luis Castrót, aki korábban előadást tartott a Debreceni Futballegyetem elnevezésű egyetemi rendezvényen. Így került képbe Castro, akit konszenzus alapján fogadott el a három tulajdonos. Leonel Pontes kiválasztásakor több edző is számításba jött, a DVSC vezetése több trénert is meghívott. Magam is meghallgattam a holland és a portugál pályázót, s egyöntetű vélemény alakult ki a tulajdonosok között, hogy Pontessel dolgozzunk együtt a továbbiakban.
