Igen durva megnyilvánulások kísérték a legelkeseredettebb kispesti szurkolók köréből kedvenceik téli eligazolását. Botka Endre a Fradiba, Prosser Dániel Felcsútra ment, miközben a Honvéd második helyen áll a táblázaton és elvileg az aranyéremért küzdhetne tavasszal. A Rangadó megkérdezte az egyik legismertebb Honvád-szurkoló blogger/újságíró, Gazsó István véleményét. A Reset.hu munkatársa, a Kispest-blog szerkesztője nemrég írt cikket a magyar foci legújabb fejleményeiről (ezt az interjúba linkelve találják), most elsősorban a Honvédra koncentrálva mondta el, mit gondol a történtekről.
– Mi bosszantja jobban a Honvéd-drukkereket: hogy amikor végre van egy valamire esélyes csapat, eladják a jó játékosokat, vagy hogy a Fradiba és Felcsútra mennek el?
– Nehéz a kettőt szétválasztani. A második helyen telelő, és a kupában is még álló csapat tele van saját nevelésű játékosokkal, tehát az eredmények mögött van valamiféle folyamat, ami beérni látszik. Ilyen helyzetben, saját nevelésű játékosként félévkor lelépni az egyik legnagyobb riválishoz (a Fradi mögöttünk áll a bajnokságban, a kupában pont egymás ellen játszunk), vagy a másodosztályba, elég necces. Az pedig csak bónusz, hogy Kispestről pont a Felcsútba.
– Ilyen a futballpiac, mondják erre, akik nem értik, miért kell gyűlölködni Botka felé például, aki csak a jobb ajánlatot választotta…
– Persze, a jobb ajánlatot választotta. Viszont a kispesti drukkereket is meg lehet érteni. Tizenhat évet húzott le nálunk, tavaly a legfontosabb kispesti játékosnak választottuk, jól állunk a bajnokság több, mint felénél. Nagyjából fél évet kellett volna kibekkelnie még, és akár nyáron mennie. De félévkor? Nem akarok más zsebében turkálni, mert semmi jogom hozzá, viszont itt négy-öt hónapnyi bérkülönbségről beszélünk, amit akár le is nyelhetett volna. Cserébe emelt fejjel távozhat, megtette a dolgát, jó munkát végzett, teljesen érthető, hogy előre akar lépni, mind anyagilag, mind a lehetőségeket tekintve, mert azt azért valljuk be, a Fradiból tényleg könnyebb külföldre igazolni.
– Az mennyire játszik bele a keserűségbe, hogy amúgy mit gondolnak a kispestiek a Kubatov-féle Ferencvárosról és állami hátteréről?
– Persze, simán benne van az is, hogy van egy általános vélemény a három részre szakadt magyar futballról: vannak a “pártcsapatok”, a “pártközeliek”, és a “tűrtek”. Mi valahol a második és a harmadik között lehetünk, sokak szerint már inkább a harmadik kategóriában. Ha innen nézzük, és figyelembe vesszük, hogy Botka mennyire saját nevelés, akkor eláraszt minket a tehetetlenség érzése. Az egészben a legfélelmetesebb a jövőkép. Mondjuk ki: szétszakadt a magyar foci. Amíg az állam jelenti a perspektívát, amíg innen tömik be a tátongó lyukakat, addig a rendszer a parazitizmusra nevel.
– És ebben a közegben mit gondolnak most éppen a saját klubjuk tulajdonosáról, aki egy hónapja azt mondta, nem fognak eladni játékost, most meg azt, hogy elkerülhetetlen?
– Lehet szeretni, vagy nem szeretni Hemingwayt Kispesten, az viszont tagadhatatlan, hogy az egyik legreálisabb gazdálkodást folytatja. A Honvédban benne van a fenntarthatóság érzete, ráadásul egy-egy játékoseladás újabb és újabb lehetőségeket villant fel. Ha tartóssá válik az állapot, akár a bérsapka is növelhető lesz (Kispesten bértömegsapka van, vagyis egy adott összeget elhatárolnak a játékosok összfizetésére), vagyis folyamatosan lehet egyre jobb és márkásabb csapatot építeni. Innen nézve pedig a kubatovi modell teljesen és totálisan vállalhatatlan.
– A Fradi az Fradi, de a Puskás Akadémia eddig is a Honvéd-szurkolók bögyében volt, Prosser eligazolása mennyire verte ki a biztosítékot?
– Igen, ez a tél talán legnehezebben emészthető fejleménye… Az stimmt, hogy Rossi és Prosser viszonya kívülről nézve is látványosan feszült volt, valahol meg lehet érteni, ha Prosser menekülni akart előle. Azonban az is látszik, hogy Rossinak általában igaza volt. Prosser egyre inkább megtalálta a helyét a játékunkban. Hétről-hétre egyre jobb lett, egyre stabilabb lett a játéka, látszott, középtávon is képtelenek leszünk megtartani. Felcsútra azonban a büdös életben nem gondoltunk volna. Egyszerűen eddig elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a Kispest felnőtt csapatából egy saját nevelésű játékos valaha odaigazoljon. Ha a kispestiséggel nem is itattunk át mindenkit, azért kaptak akkora képzést, hogy pontosan tudják, mit jelent nekünk az a klub. Prosser bármekkora szerelem is volt, ezzel úgy érzem elvágta magát Kispesten. Botkát még lehet magyarázni akár az anyagiakkal, de Felcsútot sehogy.
– Az őszi szezon után a bajnoki címről álmodtak, ki is mondta több szurkoló, hogy itt a nagy esély. Ehhez képest mennyivel lettek visszafogottabbak a történtek után?
– A magyar bajnokságról beszélünk, itt bármi megtörténhet. A Kispestnek van egy stabil játéka, amit az utolsó fordulókban Rossi több formációval is kipróbált. Botka kiesése pótolható, simán tudunk játszani háromvédős rendszerben is, Baráth is visszakerülhet a helyére (Laczkó közen érkezett a baloldalra), a nagyobb gond inkább Prosser, mert elől vékonyak lehetünk. Ettől függetlenül persze tartom, ha egy csapat pontegyenlőséggel áll a bajnokság élén, ott nem lehet másról beszélni, mint a bajnoki címről. Ki az a hülye, aki innen visszafelé néz?
