Az együttes alapozás még nem, de az egyéni felkészülés már elkezdődött az NB I-es csapatoknál, így a Diósgyőrnél is. Elek Ákos ennek és az eddigi tapasztalatoknak kapcsán adott hosszabb interjút a boon.hu-nak.
– Hétfőn kezdtem el az egyéni edzéseket, van, aki már korábban hozzálátott mindehhez, de van olyan is, aki később, ugyanis személyre szabottan mindenki megkapta a saját programját. Én még egyéb feladatokat is csinálok, ugyanis együttműködöm Szrdjan Zirojeviccsel is, aki annak idején Sivic Tomislav segítője volt Diósgyőrben, tartjuk a kapcsolatot. Ez az egész nagyon fontos amiatt is, hogyha elkezdjük az alapozást január 4-én, akkor ne legyen sérülés, izomfáradtság – kezdte Elek, aki már nagyon várta a karácsonyi pihenést.
– Nem igazán mozogtam, nem éreztem azt, hogy szükségem lenne rá. Nyáron szinte alig pihentem, most úgy érzem, hogy a fejem teljesen kitisztult és fizikai értelemben is rendben vagyok. Voltam egy hetet nyaralni, csak a feleségemmel, az nagyon jó volt, a gyerekeket ekkor el tudtuk helyezni a nagyszülőknél. A futballal egyáltalán nem foglalkoztam, a televízióban sem néztem – fogalmazott, majd röviden összefoglalta a 2016-os esztendőjét.
– Felejthetetlen volt több szempontból is. Ami jó előfordulhat a futballban egy játékossal, az velem megesett. Januárban hazajöttem Kínából, egész tavasszal jól ment a játék, majd következett egy sérülés, amit nem kalkuláltam. Ebből felépültem, amit követett az Európa-bajnoki részvétel. Ez nem sok magyar játékos pályafutásában fordul elő. Eddigi karrierem csúcsa volt. Erről gyerekként nem is álmodtam. A nyári edzőváltásról, hogy Sanyi bácsi elment, úgy értesültem, hogy a belgák elleni Eb-meccs után kimentem a mix zónába, és az egyik újságíró elmondta. A nagy ünneplésből visszajöttem Diósgyőrbe és az első két bajnoki forduló jól sikerült. Nagy volt a kontraszt, hiszen a Hősök terén ezrek ünnepeltek, aztán két hónappal később a DVTK-szurkolók levetették rólam a mezt… Voltak óriási hullámok, hegyek, völgyek, egyénileg, a csapattal is – nyilatkozta Elek, akinek pszichológus segítségét is kérnie kellett.
– Az egyik nap, a Franciaországból való hazaérkezés után a piros lámpánál integettek és tapsoltak az emberek, pár héttel később egy hasonló szituációban már azt a kérdést kaptam, hogy „Mi van?! Ki fogtok esni?”. Kikértem a pszichológusunk segítségét, párszor beszélgettünk. Keveset, mindössze egy hetet pihentem az Eb után. Ha a következő Európa-bajnokságról majd hazajövök, mondhatom azt, hogy nem játszom az első két bajnoki fordulóban, mert pihennem kell, majd utána felépítenek és becsatlakozok. Néztem az Eb után nem sokkal a tévében az Arsenal–Liverpool meccset, és akik a kontinensbajnokságon kinn voltak, hiába csúcsrangadó, egyikük sem lépett pályára – mesélte a középpályás.
A DVTK számára pocsékul haladt a félév nagyjából november közepéig, amikor is többé-kevéssé rendezték a sorokat.
– A Videoton elleni mérkőzés előtt, közben fordult meg valami. A simai edzőtáborozáson nem vettem részt, mert a válogatottnál voltam, így csak hallomásból értesültem arról, hogy mi zajlott ott. Szerintem addigra jutott el mindenki oda, hogy már senki sem kezdett el mutogatni, hogy „Ő miatta, ő miatta…”. Mindenki kicsit magába nézett. Az edzéseken is másabbak voltak a játékosok és a Videoton elleni meccs előtt is éreztem: tökutolsók vagyunk, levetették rólunk a mezt, de ebből most lesz valami, mindenki élesebb, újra elkezdtünk hinni magunkban, egymásban – nyilatkozta.
Elek válogatott labdarúgóként továbbra is keresett lehet.
– Pár hónapja Dániából volt ajánlatom, de azt nem éreztem sem szakmailag, sem anyagilag vonzónak. Most is van megkeresés egy európai klubtól, egészen konkrét, de ezt sem érzem annak. Az lenne a legjobb, ha top bajnokságba igazolnék, magas fizetésért, egy jó városba, egy szakmailag remek helyre. Ezt azonban nem tartom reálisnak, az Eb után sem tartottam annak. Abban nem bíztam, hogy például a német Bundesligából fognak megkeresni. Az viszont csalódás volt, hogy eggyel alacsonyabb szintről sem hívtak. Egy olyan verzió lehetett volna, hogy maga a bajnokság nem olyan erős, viszont élcsapatról van szó. Kínába is visszamennék, mert anyagilag megérné, onnan egyértelműen a válogatott miatt igazoltam haza. Ha nem lett volna az Eb, akkor a második évet is lehúztam volna a Csangcsun Jatajnál – beszélt terveiről Elek, majd a céljaira is rátért.
– Vannak rövidtávú céljaim és úgymond kettő nagyobb. Az egyik nagy cél: a 2020-as Eb idején 32 éves leszek, reálisnak látom, hogy a következőn is játsszak. Ami még hiányzik és fájó, az a Magyar Kupa-győzelem, amit itthon még nem szereztem meg. A rövidtávú cél az, hogy a portugálok elleni vb-selejtezőn szeretnék kezdeni. Kleinheisler eltiltott lesz, vagyis erre reális esély mutatkozhat. Márciusban 60 ezer ember előtt a világ legjobb futballistája ellen focizhatnék – mondta Elek.
És hogy mik a DVTK reális céljai tavaszra?
– Ha választanom kellene, hogy hatodik hely a bajnokságban és legjobb nyolc a kupában, vagy egy biztos bennmaradós 9-10. hely és kupadöntő, akkor lehet, hogy az utóbbit választanám. Alapvetően legyen egy nyugodt tavaszunk a bajnokságban, a mezőny sűrű, egy jó sorozattal helyezéseket lehet előre lépni, igaz, rosszal hátra is. A kupa nagy sansz, de nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akik még állnak a sorozatban – nyilatkozta a boon.hu-nak.
– Nem szeretnék edző lenni, inkább vezető pozícióban képzelem el magam. Az se titok, hogyha lehet, akkor itt, Diósgyőrben – tette még hozzá.
