A 19. fordulóval lezárultak a magyar élvonal 2016-os küzdelmei, a bajnokság pedig majd csak februárban, több mint kéthónapos szünet után indul újra – a jelenlegi tabella alapján várhatóan hatalmas küzdelmek közepette. Az őszi szezon ugyanis sok meglepetést tartogatott, elég csak a tabella élén fennálló hármas holtversenyre, a címvédő Ferencváros bukdácsolására, az újonc Mezőkövesd parádés szereplésére, vagy a debreceni és diósgyőri tragikomédiára gondolni. A Rangadó.hu Glázer Róbertet, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányát kérte meg, hogy elemezze az NB I-es idény eddigi történéseit és a csapatok teljesítményét:
– Azzal kezdeném, hogy örömmel láttam: az elmúlt két-három évben tapasztalt szakmai, taktikai, fizikális és mentális fejlődés ősszel is töretlen maradt a magyar fociban. Jó iránynak gondolom azt is, hogy a nyugati trendekhez igazodva Magyarországon is újra előtérbe került a támadófoci, ez sokkal élvezhetőbbé teszi a mérkőzéseket. Pár éve rengeteg olyan meccset lehetett látni az első- és a másodosztályban is, ahol a döntetlen mindkét félnek megfelelt, ezért az összecsapás hajrája unalomba fulladt, de most ősszel ez egyáltalán nem volt jellemző. Azt továbbra is nagy gondnak tartom, hogy a csapatoknál rengeteg a külföldi, ráadásul a középszintű vagy még annál is rosszabb külföldi, aki elveszi a lehetőséget a fiatal magyar játékosok elől. Emellett pedig a nézőszám csökkenése is óriási probléma, méghozzá egy olyan probléma, amit a nyári Eb-teljesítmény és a növekvő színvonal miatt nem igazán értek – ám a fentebb elsorolt indokok miatt ezzel együtt is úgy vélem, élvezetes és sikeres volt az NB I őszi idénye.
Elöl óriási a harc, négy csapat is odaérhet a végén
– A csapatokra rátérve: az élmezőnyben óriási a tülekedés, a Videoton, a Honvéd és a Vasas is ugyanannyi ponttal vonult pihenőre, ami hatalmas harcot, és óriási izgalmakat vetít előre tavaszra – folytatta Glázer.– A Videoton játékospolitikájával én nem igazán vagyok kibékülve, nagyon bő a keret, tele jobbnál-jobb, régi és frissen vásárolt futballistákkal is, de Berg ezt nem használja ki, ami szerintem hiba. A nemzetközi kupából való kiesés visszavetette a csapatot, ám ennek ellenére a tabella élén telelnek a fehérváriak – ami elsősorban annak köszönhető, hogy egyre magabiztosabb és stabilabb játékot mutatnak, nem csak mérkőzésről-mérkőzésre, de egy-egy meccsen belül is. A Honvédnál évek óta következetes szakmai munka folyik, aminek hála több tehetséges fiatal is felütötte a fejét a keretben, a Vasas pedig kimondottan szép, élvezetes játékot játszik, öröm ennyire elől látni ezt a két csapatot. A sokáig élen álló Vasasnál Oenning meghálálta a bizalmat, és megmutatta, hogy taktikai téren is érti a dolgát: talán egy csapat sem váltogatja a játékrendszereket olyan hatékonyan az NB I-ben, mint az angyalföldiek.
– Az elmúlt idény dominanciája után kissé csalódást keltő a Ferencváros szereplése, az ember azt várta volna, hogy most meglépik a következő lépcsőfokot, ehelyett a BL-ből idejekorán kihullottak, és már a bajnokságban sem tűnnek ki a mezőnyből. Ez valahol érthető, hiszen távozott Nagy Ádám és Lamah, Gera és Hajnal sérült volt, és az sem elhanyagolható, hogy mindkét játékos egy évvel idősebb lett. Ráadásul az új igazolások sem feltétlen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket – ezzel együtt nagyon meg lennék lepve, ha a Fradi nem lenne ott a végén a bajnoki címért küzdő csapatok közt.
– A tabellán lejjebb haladva előkelő pozícióból követi az élbolyt a meglepően jó teljesítményt nyújtó Mezőkövesd – Pintér Attila csapatának (?) még a sok külföldi játékost is meg tudom bocsátani, hiszen minőségi futballistákról beszélünk, ráadásul mindenkinek megvan a helye és a szerepe is – a védekező felfogású gárda épp ezért nagyon egységes együttes benyomását kelti. A középmezőnyt alkotja még az Újpest és a Haladás is: előbbi hiába futballozik szépen, eredményekben ez eddig nem mindig valósult meg, rengeteg döntetlent játszottak lilák. Hozzájuk hasonlóan a szombathelyiek sem voltak túl szerencsések, Mészöly Géza fiainak jó pár peches vereség becsúszott az ősz során – de a keret ereje alapján mindkét csapatnak megvan az esélye arra, hogy feljebb lépjen a tabellán.
Hátul is egymást tapossák a csapatok: többen is leszerepeltek
– A Paks szervezett csapatjátékot mutat, Csertői Aurél nagyszerű munkát végez – hiába érintette meg a gárdát a kiesés szele, véleményem szerint az elmúlt évekhez hasonlóan megint inkább a középmezőnyhöz fognak tartozni a tolnaiak. Nagy talány ugyanakkor a DVSC és a Diósgyőr szereplése is – Debrecenben szerintem senki sem érti, hogy mi folyik pontosan, számomra a hajdú-bihar megyei csapat az idény legnagyobb csalódása. Egyáltalán nem tett jót az edzőváltás, hogy több sikeres hazai tréner után egy külföldi ült le a kispadra, és a játékoscseréket sem jól oldották meg, minőség helyett a mennyiségre mentek – nem egész három éve még bajnok volt a csapat, most pedig ott tartunk, hogy ha nem akarnak búcsúzni az élvonaltól, feltétlenül változtatniuk kell…Diósgyőrben is gondok vannak, csalódást keltő őszi idényen vannak túl a miskolciak, de velük kapcsolatban az az érzésem, hogy előrébb fognak lépni – ha Horváth Ferencen múlik, biztosan. A két kieső helyen az MTK és a Gyirmót, a két legkevesebb gólt szerző csapat telel – a kevés találat egyébként azért is furcsa, mert mindkét gárda szép futballt játszik egyébként. Az MTK-nál látok nagyobb esélyt a javulásra, a budapestiek nem voltak éppen szerencsések az ősszel, a Gyirmót utolsó helye azonban egyáltalán nem meglepő, mondhatni jogos: az újonc nem erősített megfelelően, így csúnya szóval élve kilóg az NB I mezőnyéből – tavaszig azonban rengeteg minden történhet, és hiába vannak lépéshátrányban, pár győzelemmel újra közel kerülhetnek a céljukhoz, a bennmaradáshoz Urbányi Istvánék – zárta gondolatait Glázer Róbert.
