A listavezető Vasas és a negyedik helyezett Honvéd kispesti találkozója jelentette az élvonal szombati, 17. fordulójának rangadóját, amely előtt a Honvéd 16, míg az angyalföldi együttes 15 gólt kapott, amely a két legjobb eredmény a bajnokságban.
Eleinte egyenlő erők küzdelme zajlott a pályán, gólhelyzetek nélkül. A 18. percben Lanzafame 25 méteres lövését Nagy Gergely védte. Négy perccel később Lanzafame szögletét egy passz után Lovrics fejelte öt méterrel a kapufa mellé. A 26. percben Hangya szabadrúgását Pavlov fejelte 20 centivel fölé. Két perccel ezután „valószínűleg csak a játékvezető tudja, hogy miért állította meg a remekül kiugró és Nagy mellett a labdát elpöckölő Lanzafamét” – írta a kispestiek honlapja.
A harmincadik percben Koszta a rövid sarokra lőtt egy szabadrúgást, de Nagy Gergely kiöklözte. A szünet előtt Lanzafame próbálta átívelni Nagy Gergely felett a labdát, de a kapus ismét védett, majd Ikenne-King lőtt centikkel a kapufa mellé. Az első felvonást kispesti fölény jellemezte, a Vasasnak helyzete sem volt, gól mégsem született.
A folytatásban Ikenne-King kísérletét Nagy lábbal védte, majd Lanzafame próbálkozásánál is résen volt a kapus, és kiütötte. Az 52. percben Holender bombázott a jobb sarok mellé, míg a túloldalon Remili járt ugyanígy. Az 58. percben Lanzafame gurított középre, de Burmeister bravúrosan hárított Eppel elől.
A 71. percben a Vasas távoli szabadrúgása után Pavlov közelről a hazaiak hálójába passzolt (0-1). A 78. percben Lanzafame 13 méteres, erős lövését védte Nagy Gergely. A 82. percben egy kispesti szöglet után Nagy Gergelyről saját kapujába pattant a labda (1-1). A 92. percben Eppel Márton szabadrúgása is utat talált a listavezető kapujába, ezzel győzött a Honvéd…
A találkozót a Rangadó.hu állandó szakértője, Szurgent Lajos, a Bp. Honvéd korábbi vezetőedzője értékelte:
– Szép számú közönség előtt az unalmas első harminc percet követően jó meccset játszott a két csapat. Az elején egyik kapu sem forgott komolyabban veszélyben, mezőnymunka folyt. Már akkor is érezni lehetett egy minimális Honvéd-fölényt, de ez lehetőségekben még nem mutatkozott meg. Az első játékrész utolsó tizenöt percében aztán már a hazaiak fölénye jellemezte a találkozót. Egy támadás végén King akár a vezetést is megszerezhette volna. A második félidőt is jól kezdte a Honvéd, úgy, ahogy azt hazai pályán szokta is. Nem mondom, hogy sok gólszerzési lehetősége volt, de a bekapott gól után még inkább rákapcsolt az együttes, még nagyobb nyomást gyakorolt ellenfelére. Egy szögletből sikerült egyenlíteni, igaz a szerencse is a kispestiekkel volt, hiszen a következő támadásból a Vasas kapufát rúgott, melynek kontrái most is veszélyesek voltak. A végén az a kis plusz, a nagyobb győzni akarás döntött – jobban akarta a győzelmet a Honvéd, mint riválisa, többet is tett érte, így az egygólos hazai siker megérdemelt.
