Az NB I-es Paks hosszú ideig sérült kapusa, Molnár Péter a hétvégi NB III-as mérkőzésen visszatért, ami igazán jól sikerült, hiszen egy-nullára legyőzték a PMFC csapatát. A találkozó után a klubhonlapbeszélgetett a kapussal.
– Túl sokáig voltam sérült, közel négy hónapot. Tétmérkőzésen legutóbb még az előző bajnokságban, a DVTK ellen védtem, amit kettő-nullára megnyertünk. Később a felkészülési időszakban még két meccsen állhattam a kapuban, majd jött a sérülés: kezdődő gerincsérv. Egy ilyet, aki nem versenyszerűen sportol, talán még észre se venne, de nekünk, kapusoknak, elég nagy extra terhelés jut a gerincünkre, így hamar feltűnt, hogy valami nincs rendben. Fájdalmaim voltak ha ülni, állni kellett, egyedül a fekvésnél voltam fájdalommentes – fogalmazott.
A helyzet javult, mostanra szinte teljesen rendbe jött a sérülése.
– Azért továbbra is kell járnom sport-rehabilitációra, nehogy ismét kiújuljon. Folyamatosan figyelnem kell magamra. Elég nehéz volt átvészelni ezt az időszakot, nagyon hiányoztak az edzések, de leginkább a mérkőzések. Illetve az utóbbi időszakban már elég sokat tréningeztem, először egyedül, majd később már a fiúkkal, de azt az érzést, amit egy meccs adni tud, nem pótolhatja semmi. Szeretek védeni, szeretek győzni!
És hogy mikor fog újra az élvonalban védeni?
– Na, ez egy jó kérdés, és nem csak rajtam múlik. Edzek a csapattal, és ha a stáb majd úgy látja, hogy elérkezett az idő, akkor előbb leültetnek a kispadra, és gondolom, majd egyszer megkapom a lehetőséget is. Kemenes Szabolcs kiváló kapus, tehát nem könnyű a helyzetem, és azért ne felejtkezzünk el Székely Györgyről sem, aki már idén is több NB I-es meccsen védhetett. Vagyis tényleg nem tudom, hogy mikor állok majd újból a Paksi FC kapujában tétmérkőzésen – tette hozzá.
