Kis híján győzelemmel búcsúztatta az Illovszky-stadiont a listavezető Vasas. A pályájuktól búcsúzó angyalföldiek a 91. percig vezettek a Videoton ellen, akkor azonban Danko Lazovics egyenlített, így ő szerezte a Fáy utcai létesítményben az utolsó gólt. Az utolsó Vasas-gólt viszont Remili Mohamed, aki erről, az egész búcsúról és persze a továbbra is első helyen álló Vasas további terveiről is beszélt a Rangadónak adott interjúban.
– Milyen volt belülről a stadionbúcsúztató?
– Az esemény maga nagyszerűen sikerült, nagy volt a felhajtás, a szurkolók kitettek magukért a meccs közben és utána is. Fieszta volt ez, egy valódi ünnep, aminek jólesett a részesévé válni.
– Nem sok hiányzott, hogy egy újabb remek győzelemmel köszönjenek el a régi pályától, mennyire rontotta el a hangulatot a Videoton egyenlítő gólja?
– Felemás érzésekkel jöttem le a pályáról: bosszantó volt, hogy az utolsó percekben egyenlítettek, de óriási élmény volt a hangulat. Egy napra rá már higgadtabban értékeltem, vissza is néztem a meccset, reális volt a döntetlen. De rossz érzés volt a végén így elveszteni két pontot. Hozzá kell tenni, a második félidőben a Vidi nyomást gyakorolt ránk, megmutatta, miért az egyik bajnokesélyes. Nem tudtuk úgy kontrollálni a meccset, ahogy szerettük volna, máskor jobban sikerült a végjáték.
– Önnek viszont megmarad a dicsőség: a régi Illovszky-stadion utolsó Vasas-gólját szerezte, mégpedig egy szép akciógólt.
– Berecz Zsombival régóta együtt játszunk, egymás gondolatait is ismerjük, sokszor eljátsszuk az ilyen szituációkat edzésen is, csak az ütemre kellett figyelnem, ahogy beindulok, jött is a passz. Elég régóta nem lőttem már gólt, most már ideje volt. Az ilyenre mondják kívülről, hogy nehezebb kihagyni, mint berúgni, de azért egy ilyen rangadón volt rajtam egy kis nyomás abban a pillanatban, szerencsére megoldottam.
– Megszakadt egy sorozatuk, hiszen a szezonban előtte mind a hat meccset megnyerték a nemzetközi kupában indult ellenfelekkel szemben. Mennyi volt ebben a szerepe annak, hogy a körülmények, a nagy felhajtás kicsit megzavarta a csapatot?
– A külsőségekre nem fognám rá, hiszen azok inkább feldobtak minket. De a Videoton lassan közelít a valós tudásához, így a döntetlen is jó eredmény ellenük. Amikor legyőztük őket, még két fronton harcoltak, nem álltak össze az új edzővel. Mi korábban a végjátékokat tudtuk megnyerni a rangadókon, úgy látszik, amit akkor adott a sors, most elvette. De nem szomorkodunk, hiszen még mindig ott vagyunk a tabella élén. Persze, nem ezzel foglalkozunk elsősorban, ha nyertünk volna, akkor se foglalkoznánk. Messze még a bajnokság vége.
– Most így nem a Vidi, hanem a Ferencváros áll a második helyen, öt ponttal a Vasas mögött. A két vetélytárs közül melyiket érzi veszélyesebbnek?
– Mind a tizenegy ellenfelet felsorolhatnám, mint vetélytársat, de nem sok értelme lenne. Nekünk nem az ellenfelekkel kell foglalkozni. De ha az említett két csapat közül kell választanom, számomra meggyőzőbb a Videoton, mint a Ferencváros, úgy érzem, előrébb tartanak. De sok van még hátra, a Fradit pedig sosem szabad leírni.
– Most egy ideig nem léphet pályára a Fáy utcában, végiggondolta már, mi minden kötötte ehhez a stadionhoz?
– A stadionért a történelmen kívül azért is fáj a szívem, mert a mostani bajnokságban itt mindig hoztuk a hazai meccseket. Sokan úgy jöttek a Fáy utcába, hogy fanyalogtak, a pálya minősége is hagyott kívánnivalót maga után, a körülményekkel is küzdeni kellett. Mi viszont hozzá voltunk szokva, jobban alkalmazkodtunk. És hát szerettük ezt a stadiont. Nekem ez az öt év, amit lassan itt töltök, nagyon családias volt, imádtam itt játszani. Akkor is, ha csak egy-kétezer ember volt kinn, akkor is, amikor a másodosztályban szerepeltünk.
– A költözésnek az érzelmi motívumokon kívül gyakorlati okokból is lehet jelentősége: senki nem gondolta volna, hogy listavezetőként kell albérletbe menniük, így viszont akár a bajnoki álmokat is befolyásolhatja a hazai pálya hiánya.
– Valamit valamiért… Ez az ára, hogy lesz egy új stadionunk. Hogy mennyire befolyásol bármit, még nem tudjuk, hiába mondanám, hogy nem jelent problémát, ez majd ezután derül ki. Az edzőnk sulykolja, hogy ne foglalkozzunk a körülményekkel, majd meglátjuk, hogy megy a csapatnak másik pályán. A szurkolóink sokat segíthetnek, hogy albérletben is otthon érezzük magunkat. Aztán az eredmények majd eldöntik, mennyire befolyásolja a helyzetet a költözés… Hogy a tabella éléről kell elmennünk albérletbe, az egy nem várt kellemes probléma, meg kell birkóznunk vele. Profi labdarúgók vagyunk, bárhol játszunk, igyekszünk maximálisan teljesíteni.
