Hosszú interjút közölt Torghelle Sándorral a Blikk, amelyben az MTK csatárának családjáról és kedvenc szabadidős tevékenységeiről is bőven esett szól.
– Borászatot nem nyit?
– Tavaly már volt próbálkozásom, de a terv egyelőre az, hogy iható bort készítsek – mondta Torghelle.
– Nem tette túl magasra a lécet.
– Nem. Ám legutóbb ezt sem tudtam megugrani.
– Hol siklott félre a próbálkozás?
– Bár tudnám! Valahol elfáradt a dolog. Nem jött össze. Pedig mustként még isteni volt, imádta a kislányom. Aztán lett belőle, ami…
– Tesz újabb próbát?
– Persze. Most lesz az ideje! A szőlő megvan, s ezúttal próbálok több segítséget kérni. Legutóbb azt gondoltam, egyszerű művelet a borkészítés. Badalik Szabolcs korábbi strandfoci-válogatott barátom apukájához megyek majd el, együtt csináljuk ezúttal..
– Jó borásznak viszont címer is dukál. Mit ábrázolna?
– Meg kellene mutatni, hogy a pályán agresszív vagyok, amolyan kemény legény. A címerben is próbálnám ezt sugallni, ha ránéz valaki, kemény látvány köszönjön vissza. Talán oroszlán vagy sas lenne rajta. Vagy egy sas, amely oroszlánt cipel, aminek a szájában cápa van. Azt hiszem, így lenne kerek.
– Nem kellene szőlőcsősz is? A Fradi válogatott csatárát, Böde Dánielt lehetett már látni „egyenruhában”.
– Megnézném, hogy mit tud. Biztos, hogy megvédeném a szőlőt, ha jó bort akarok.
Persze, azért komolyabb dolgokról is kérdezték a tapasztalt játékos.
„Még hároméves szerződésem van, addig szeretnék a pályán lenni. Utána is a labdarúgásban maradnék, és úgy érzem, az MTK ebben partner. Ha a közös tervek jól alakulnak, akkor maradok. A pozíció kérdéses, most úgy tűnik, nem edzőként, de a csapat környékén tudnám elképzelni magam. Ezt is fel kell építeni, mint egy focistakarriert. A foci utáni életemre odafigyelek, készülök rá, de egy kicsit félek is tőle. Nyolc-kilenc éves korom óta a futball tölti ki az életemet. Amikor ennek vége lesz, hirtelen beleesek egy másik területbe. Sok mindenkivel beszéltem, aki már abbahagyta, ők is azt mondták, nem egyszerű a labdarúgás utáni második élet. Egyszer csak megszűnik a rendszeresség” – vélekedett Torghelle.
