Lassan egy éve nincs csapata Szanyó Károlynak, a Vasas korábbi vezetőedzőjének, akivel tavaly feljutott az élvonalba az angyalföldi együttes. Szanyót azután küldték el, hogy ősszel folyamatosan a kieső zónában tanyázott a Vasas – utóda Simon Antal, majd Michael Oenning lett, a Vasas pedig az utolsó fordulóban biztosította bennmaradását az Nb I-ben.
Idén ősszel viszont egyelőre várakozáson felül szerepel, vezeti a bajnokságot – Szanyó a Rangadó érdeklődésére az ezzel kapcsolatos érzéseiről és jelenlegi terveiről is beszélt.
– A sablonos szöveggel élve: jelenleg próbálom képezni magam, vezetőedzői munka híján sem szeretnék lemaradni semmiről, olvasom a szakirodalmat, sokat járok külföldi meccsekre, most épp Nagy Ádámot és a Bolognát készülök megnézni az Inter ellen a San Siróban – árulta el a tréner.
– Készülök, hogy ha esetleg adódik valahol egy lehetőség, képben legyek. Edzésekre is járok, valószínűleg Frank De Boer valamelyik tréningjét is megnézzük Milánóban – de olyan is van, hogy otthon ülök és egy A4-es papírlapot rajzolok tele szögletvariációkkal – tette hozzá Szanyó, aki azt is elmondta, voltak nyáron, sőt már az őszi szezon alatt is megkeresései, többnyire az NB II-ből, de konkrétumokig nem jutottak el.
– Tisztában vagyok vele, hogy sok az edző Magyarországon, miközben az élvonal létszámát lecsökkentették. Nem szabad türelmetlenkedni, kivárom, amíg adódik valamilyen lehetőség – mondja a volt Vasas-edző.
Természetesen adódik a kérdés, milyen érzésekkel figyeli a váratlanul sikeres angyalföldi szereplést: a tavaly türelmesebb vele a vezetőség, akár most is ott ülhetne a kispadon. De semmilyen rossz érzés nincs benne a történtek miatt, mondja.
– Nincsen tüske bennem. Sőt, kijelenthetem, rendkívül büszke vagyok a Vasasra és arra, hogy a mostani csapat fiatal játékosainak hatvan-hetven százaléka nálam került be először a angyalföldi csapatba. Annak idején, amikor még az Nb II-ben is a bennmaradás volt a cél, majd a következő évben jött a feljutás. Mondtam ezeknek a srácoknak, hogy 2-3 év kell, hogy beérjenek, és most pontosan ezt látjuk. Ádám, Osváth, Nagy Gergely, Hangya és a többiek láttán tényleg büszkeség tölt el. Nem akarok tetszelegni a megmondó szerepében, de hittem bennük.
A mostani vezetőedző, Oenning munkáját nem véleményezi, mert nincs a csapat közelében, nem látja az edzéseket – de a jövővel kapcsolatban van véleménye:
– Mostanra érik össze istenigazából a csapat és jövőre érhet be igazán az a munka, amit még mi kezdtünk el ezekkel a fiatalokkal. Lehet, hogy már idén is ott lesznek valahol elöl, de jövőre szerintem akár egy nemzetközi kupaszereplés is elérhető lesz a számukra.
Szanyó Károly a klub menedzsmentjével nem tartja napi szinten a kapcsolatot – ez az egy kis tüske azért megvan, mert a leváltása óta senki nem kereste egyszer sem a vezetőségből, bár a tulajdonossal néha váltanak egy-egy sms-t –, de szurkol a Vasasnak. Igazi vágya azonban már nem az angyalföldi munka.
– Minden álmom, hogy egyszer az Újpest edzője lehessek és velük érjek el valami szép eredményt, hisz köztudott, hogy játékosként minden hozzájuk kötött. Hiszek benne, hogy sikerülni fog, a „soha ne mondd, hogy soha” elvet hirdetem, minden megtörténhet. Azon dolgozom most is, munka nélküli edzőként, hogy ha eljön a lehetőség, készen álljak rá – mondta végül Szanyó Károly.
