NB I

Rósa Dénes – a bérletes, aki csak a Fradi kedvéért lenne edző

A zöld-fehérek korábbi középpályásának nem hiányzik a futball, de véleménye van róla.

Négy éve hagyta abba a profi futballt a Ferencváros korábbi válogatott játékosa, Rósa Dénes. Azóta szinte semmilyen formában nem kötődik a sportághoz, és nem is hiányzik neki, legalábbis résztvevőként nem. A Rangadónak a mostani életéről, a terveiről és persze a Ferencvárosról is beszélt.

– Amennyire lehet, távol tartom magam a focitól. Egy rövid ideig pályaedzőként ügyködtem egy kisebb csapatnál, de hamar felhagytam vele. A labdarúgás mellett az utolsó években már volt három cégem, amivel párhuzamosan foglalkoztam, most azokkal dolgozom.

– A labdarúgás megmaradt szurkolóként, a Fradira bérletem van és minden hazai meccsre kilátogatok, ha tehetem. Egy ideig a háttérben segítettem egy-két csapatnak néhány szakmai dologban: egy régi barátom hívott, illetve voltak, akik megkerestek. Már nem nagyon játszom. Baráti társasággal jártam focizgatni, de sok örömet nem leltem benne. Ők komolyabban vették, én lazábban, nem volt kedvem a sok vitához. Azért megyek el focizni, hogy élvezzem, ha nem élvezem, felesleges. Tizenkétszer műtöttek a foci miatt, egy még várna rám, de nem visz rá a lélek. Túl sok kiesés lenne. Az edzősködés alapvetően érdekelne, de nem vagyok az a magamat ajánlgató, szervilis típus – összegzett Rósa, aki hamar belátta, nincs szüksége arra, hogy a sportágban állás után kapkodjon.

– Ma már értem a bátyámat. Amikor abbahagytam, győzködtem, hogy kezdjünk edzősködni, de vonogatta a vállát, hogy neki már nincs kedve hétfőtől vasárnapig lekötni magát. Ma már én is így érzek, a magyar labdarúgásban semmilyen állás sem biztos, és nem ér annyit a dolog, hogy feszültségeim legyenek miatta. A szakkommentátori munka érdekel, azzal szívesen foglalkoznék, illetve ha kell, szívesen adok tanácsokat.

– A B-licencet elvégeztem, az erősen alátámasztotta azt a véleményemet, hogy akinek segge van hozzá, és bemagol dolgokat, elvégzi, viszont amiket én észreveszek, az nem mindig tanítható. Ezt egyelőre nem kamatoztattam sehol, mert amikor próbálkoztam, elég hamar rám csapta a hazai valóság az ajtót. Amióta abbahagytam, sok mindent tapasztaltam a mindennapokban, most azon vagyok, hogy civilként is legalább olyan sikeres legyek, mint a pályán. Hiszen szinte mindent elértem, amit itthon lehetett, talán a válogatottban lőtt gólt és a BL-csoportkört leszámítva – tette hozzá az egykori középpályás.

A zöld-fehérek szereplését viszont képes szakmai és szurkolói szemmel is nézni, ám nem tartozik azok közé, akik hangosan követelték a fejeket az igen kínos BL-selejtező után.

– A Fradi nemzetközi kiesését én is kudarcként éltem meg, mint a játékosok és a szakvezetők. De az „istenadta nép” haragját most közelebbről tapasztalom, mint a pályán, hisz a lelátón ülök. És persze másként látom néha a dolgokat, mint a szurkoló, hiszen máshonnan jöttem. Természetesen szurkolok, és mindig várom a csodát. A tavaly őszi szezon kimagasló volt, lehetett érzékelni, hogy azt nem lehet ugyanazzal a játékkal végigvinni. Tavasszal a játék akadozott, de mindig volt öt-tizenöt perc, amivel a meccset meg tudta nyerni a csapat. Mint ex-játékos pontosan tudom, hogy nem lehet mindig gálázni – magyarázta Rósa.

Szerinte a legutóbbi bajnoki meccsek botladozása sem jelez krízist a Fradinál.

– Lehet, hogy hülyén hangzik, de a két sikertelen hazai bajnoki meccs miatt sem bosszantottam magamat, mert lehet, ez kell ahhoz, hogy éber maradjon a csapat és ne tunyuljon el. A Mezőkövesd ellen a ziccereket nem lőttük be, ez benne van, az edző nem tud mit tenni ellene, a Diósgyőr ellen például korábban minden bejött. A sérülések is hátráltatják a csapatot, kicsit talán szűkös a keret, lehetett volna még igazolni. Nagyon örömteli Nagy Dominik játéka, már két hete is mondtam, hogy várhatja a meghívót a válogatottba, örülnék, ha benn is maradna a szűk keretben.

Rósa Dénes egyelőre tehát marad „civil” és Fradi-drukker, aki ezt a státuszt csak kedvenc csapata kedvéért adná fel, de ahhoz komoly feladat kellene. Addig pedig jól érzi magát – a lelátón.

– Most már harmadik éve vagyok bérletes. Csak szurkoló. Természetesen, ha a Ferencvárosból keresnének meg valamilyen feladattal, azon elgondolkodnék. De ez pillanatnyilag nem aktuális. A szakmai munka szerintem teljesen rendben van a csapatnál, az utánpótlásban szívesen dolgoznék egyszer, de jelenleg ennek sincs aktualitása. Büszke vagyok rá, hogy amit elértem, azt magamtól értem el – akkor is jó érzéssel tölt el, ha emiatt rengeteg buktató volt az életemben. Most azzal foglalkozom, amivel szeretek, összességében rendben van az életem és ezért keményen megharcoltam.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik