2016 telén érkezett a Debrecenhez Holman Dávid. A Lengyelországból hazatérő támadó felemás időszakon van túl a Lokinál, most pedig a szurkolók kérdéseire felelt a klub hivatalos honlapján.
Szóba került az inkább keserves, mint eredményes Lech Poznannál töltött időszak is.
– Életem egyik legnehezebb időszaka volt. Sajnos rossz időben kerültem ki Lengyelországba. Már a kimenetelem előtt fél évvel is le akart igazolni a Lech Poznan, ám épp akkor műtöttek a tüdőmmel. Az akkori edző, aki mindenképp szerette volna, hogy a Poznanhoz igazoljak, huszonnégy mérkőzésemet tekintette meg élőben, ám mire felépültem, menesztették őt. Ettől eltekintve a lengyel klub elnöksége is a csapat soraiban akart tudni, így kerültem ki. Nagyon hasznos egy évet töltöttem el kint. Mindenből a pozitív tapasztalatokat próbálom kiragadni, de a lengyelországi légióskodás sajnos mégsem ezektől lett maradandó. A kint létem azonban megerősített a jövőmre nézve – mesélt Holman, akit arról is kérdeztek, mi a legnagyobb különbség az ottani és a magyar foci között.
– Nem mondanám azt, hogy nagyon jól fociznak a lengyelek, viszont minden egyes meccsen harcosként küzdenek a pályán. Nem technikásabbak, mint a magyarok, sőt, még képességekben sem jobbak. Mindössze mentalitásban vannak felettünk, ők ebbe születtek bele – válaszolta.
Mivel Poznanban csak kölcsönben játszott a támadó, a télen eredetileg a Ferencvároshoz tért vissza, ők adtak túl rajta hamarosan.
– Nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy ide igazoltam. Debrecenben megkaptam azokat a lehetőségeket, amelyeket a Fradinál nem. Gondolok itt legfőképp a bizalomra. Kiválóan érzem magam jelen pillanatban is, a csapattársak és az edzők mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb beilleszkedjek – válaszolta a 23 éves, babonás csatár.
– Rengeteg babonám van, például amikor pályára lépek, mindig csak jobb lábbal léphetem át a gyepen található vonalat. Az öltözőben a sípcsontvédőmet mindig rá kell tennem a mezemre, illetve aznap, amikor meccs van, minden küszöböt jobb lábbal lépek át – beszélt meglepő szokásairól, aztán céljait is elárulta.
– Az elképzelésem az, hogy a Lokiban olyan félévem legyen, amelynek köszönhetően megkapom a meghívót a keretbe. Bízom benne, hogy Gera Zoli meg fog várni a nemzeti tizenegyben, vele mindig nagy álmom volt együtt futballozni, sajnos a Fradiban ezt egyéb okok miatt nem tudtuk megtenni. Bízom benne, ha bekerülök a válogatottba, megkapom a lehetőséget, és olyan teljesítményt tudok majd nyújtani, hogy ott is ragadok. Kicsi korom óta nagy álmom, hogy egyszer az AC Milanban játsszak.Ez nem változott, még úgy sem, hogy nem épp a fénykorát éli a csapat. Mindig az volt az álmom, hogy felvehetem a Milan piros-fekete mezét. De ha már lenne lehetőségem Olaszországban vagy Spanyolországban focizni, természetesen bármelyik csapat érdekelne. Három olyan futballista van, akiért rajongok: a fő kedvencem Kaká. Akkor kedveltem meg, amikor még a Milanban játszott. Ámultam-bámultam minden mozzanatát. A másik két játékos pedig a Javier Pastore és Mesut Özil – mondta Holman, aki úgy érzi, adósa a Lokinak.
– Egyelőre még van törlesztenivalóm a klubbal szemben, hiszen a legnehezebb időszakomból rángatott ki a DVSC. Ezt szeretném meghálálni jó játékkal és gólokkal. Ha ezt teljesítettem, és lesz külföldi kérőm, amit érdemes számba venni, akkor ismét kipróbálnám magam légiósként – zárta szavait.