– Az álmom nyilván az, hogy profi körülmények között dolgozhassak: én tervezhessem meg az edzésmenetet, én választhassam ki a stábot, hiszen alaphelyzetben ez egy bizalmi csapatmunka kell hogy legyen. Eddig az első- és másodosztályból nem kerestek, harmad- és negyedosztályból több helyről is, de ami miatt háttérbe szorítanám a zenélést, olyat eddig még nem találtam – mondta a Rangadó érdeklődésére Hevesi Tamás, akit legutóbb a futball Eb alatt szakértőként láttunk a köztévében, más köze egyelőre nincs a (nagypályás) futballhoz.
Pszichológiai tesztet az edzőknek!
A népszerű énekes, volt REAC-edző, aki a női futballban is dolgozott trénerként, összességében igen szomorúnak látja a szakma hazai helyzetét.
– Kevés klubnál látok valóban tisztességes, szakmai alapon nyugvó munkát vagyis igazi profi körülményeket. Az építkezéseket a sportban messzemenőkig támogatom, mert a sport rengeteg mindenre megtanít. Nem mindegy, hogy valaki sportol vagy pokémonozik. De ami az utánpótlásban zajlik, azt tisztába kellene tenni. Mert olyan alapokra akarunk építkezni, ami nincsen rendesen lefektetve. A gyerekekkel – tisztelet a kivételnek – nem kellő alázattal,a korosztályos képzés szakmai elvárásainak megfelelő szakértelemmel foglalkozó edzőket látok, és ez szörnyű. Én mindenkivel, aki jelentkezik bármely edzői tanfolyamra, rögtön pszichológiai tesztet töltetnék ki, hogy derüljön ki, hogy emberileg, pedagógiailag alkalmas-e erre a nagyon szép, de nehéz szakmára. Nem lehet mindenkiből futballedző. Az sem mindegy, hogy milyen korosztály edzésére alkalmas valaki. Akik viszont alkalmasak, azokat tisztességesen kellene megfizetni s ezáltal csak a hivatásuknak tudjanak élni!
– Magam ellen is beszélek, tudom, de hiába van meg a pro licence valakinek, ha azt gondolja, hogy a papír elég önmagában és nem is akar jobb edző lenni, fejlődni, tanulni napról-napra… Furcsa dolgok történnek a magyar futballban, felépítünk embereket és elhitetjük, hogy ők a megváltók, mintha minden személyfüggő lenne, nem pedig struktúra kérdése.
Dárdai és Storck újat hozott, de aztán…
– Persze van kivétel: Dárdai és Storck valóban értékeket hozott a magyar futballba. Pali mentálisan nagyon jó impulzusokat adott a válogatottnak. Nagyon fontos volt az ő szemlélete a válogatottnak. Bernd Storcknak pedig egyszerűen fantasztikusan bejöttek a húzásai. Nem lehet csak a szerencse számlájára írni, mert ehhez kell érzék is. Az Eb-csoportmeccsekért vastaps jár neki, Lyonban én is ott ünnepeltem a portugálok elleni meccsen – említi fel a szép nyarat Hevesi, hogy aztán visszatérjen a kiábrándító jelenre.
– Az Eb alatti eufória fantasztikus volt, épp ezért vagyok nagyon dühös a kupacsapatainkra. Pl. a Fradinál senki nem vállalta fel igazából a felelősséget a Partizani elleni kiesés után. Megy tovább minden a maga útján. Pedig amikor egy albán csapat egy totál egyszerű futballal megérdemelten kiüti a Ferencvárost, miről beszélünk? Albániában jobbak a körülmények? Ugyan már. Most jöttem haza Szarajevóból a cukorbetegek Eb-jéről, a központi nagy stadion mellett laktunk: hasonló, mint a Vasas-pálya.
Hátha valakinek beugrik a Hevesi név
Véleménye fényében furcsának tűnhet, de Hevesi Tamás szívesen dolgozna a magyar futballban, ha számítanának rá, és megfelelő körülményeket biztosítanának neki. De egyelőre a cukorbetegek futsal-válogatottja melletti edzősködés az egyetlen kapcsolata a sportággal.
– Van olyan NB I-es klub, ahova a második csapathoz hívtak edzőnek, de nemet mondtam. Azért, mert annál a klubnál valójában semmi nem stimmel. Ilyen helyre sosem fogok elmenni. Nem telefonálgatok, nem ajánlgatom magam. Hiszem, hogy a sors ad még lehetőséget, hogy dolgozhassak, tisztességgel, alázattal. Egy volt válogatott játékos mondta a múltkor nekem, hogy ma már minden edzőnek menedzsmentje van, mint a játékosoknak, ők „értékesítik” az edzőt. Nekem ilyen nincs, de remélem, nem csak ezen múlik.
– A cukorbetegek futsal-válogatottjával négy év alatt négyszer jutottunk döntőbe az Eb-n. Ha az ember tisztességgel dolgozik, annak meglesz az eredménye. Ha lenne olyan klub, ahol a vezetők eszébe jutnék, s lehetőségem nyílna, hogy kiderüljön milyen edző is vagyok igazából, akkor talán… De erre nagyon kevés esélyt látok, hogy valaki a homlokára csap: próbáljuk ki a Hevesi Tamást…
