A Videotonnal annak idején az Európa Liga főtábláján is szerepelt Sándor György, aki Ausztráliából hazatérve a nyáron a Puskás Akadémia játékosa lett. A rutinos középpályás szerint ők is megszenvedték a bajnokságban a kettős terhelést, de azért meg lehet oldani ezt a helyzetet, és biztos benne, hogy a piros-kékek a pocsék bajnoki rajt (három meccsen egy pont) ellenére idén is az aranyéremért harcolnak majd itthon.
– A Paulo Sousa-féle csapattal is nehezebben kezdtünk, sok döntetlent játszottunk, de tavaly például Horváth Feri érkezése előtt is döcögött a csapat szekere, mégis odaért a dobogóra. Nem kell temetni még a Vidit, lehet, hogy csak arról van szó, hogy az új edző is ismerkedik a játékosokkal. Nagyon sok az új arc, idő kell, hogy mindenki összeérjen. Nem látok a színfalak mögé, nem tudom, milyen az edzésmunka, mennyire veszi őket igénybe a kettős terhelés. Anno a csoportkörben bennünket is igénybe vett, de akkor is sok jó játékos volt, rotáltak az edzők, bírta a csapat. Jól voltunk felkészítve mentálisan, taktikailag is. Volt, hogy nem ment a játék a bajnokikon, de a végén ott volt a Vidi a táblázat elején – és most is ott lesz – jelentette ki a fehérváriak korábbi játékosa.
Sándor szerint a Videoton erősítései jól sikerültek, és ahogy az ő idejében, most is kellően mély a keret – legfeljebb Henning Berg még nem használta ezt ki teljesen.
– A légiósokkal nincs gond, Nego vagy Suljic is kiemelkedőnek mondható, egyszerűen nem érett össze a csapat. Magyar szinten kifejezetten jó játékosokat igazoltak, de nekik is idő kell a beilleszkedésre, és az új edző stílusának elsajátítására. A nyáron érkezett Lazovics szerintem nem kifejezetten csatár, inkább ék mögötti játékos. Viszont nekem picit furcsa, hogy Berg nem használja Kovács Istvánt, pedig ő már bizonyított és szerintem tudna is segíteni. De Oliveira is sokszor csak a cserepadon kezd. Lehet, hogy Berg még keresi a legjobb tizenegyet. Azt se feledjük el, hogy a válogatottak, Juhász és Lang ki is hagyták a felkészülés nagy részét – mondja Sándor György.
Az Ausztráliából hazatért középpályás persze elsősorban a saját csapatára figyel, amely immár a Puskás Akadémia: a felcsútiakkal le is játszotta első mérkőzését az NB II-ben, a nyitányon a feljutásra legesélyesebbnek tartott csapat Soroksáron játszott 3-3-as döntetlent.
– Volt számomra pikantériája a meccsnek, hiszen a testvérem az ellenfélnél játszik. A meccs úgynevezett közönségszórakoztató találkozó volt, amit én szeretek is meg nem is, mert egy sima vagy szoros győzelem azért többet ért volna. De úgy érzem, ez nem NB II-es meccs volt, az első osztályban is szórakoztató lett volna. Az NB II mezőnyét nem ismertem korábban, még szoknom kell, de határozott cél a feljutás. Tudom, milyen nehéz bajnokságot nyerni az NB I-ben, de a másodosztályban talán még nehezebb lesz. Nagyon örültem, hogy számított rám a Puskás Akadémia. Az egyértelmű volt, hogy haza akarok jönni Ausztráliából, és hálás vagyok nekik, hogy befogadtak. Jól ment a futball odakinn, de nagyon messze voltunk. A családalapítás a célunk, és nem akartunk kinn ragadni, márpedig, ha ott születtek volna a gyerekeink, évekre lekötöttük volna magunkat a világ másik végén – mesélte a hazatérés okairól az immáron az NB II-es bajnoki címre hajtó volt válogatott játékos.
