NB I

Három meccs, két gól, két gólpassz – honnan indult Ádám Martin

A Vasas támadója kiválóan kezdte a szezont, pedig kisgyermekként nem volt egyszerű dolga.

Három meccs, két gól, két gólpassz – a Vasas 21 éves támadójának, Ádám Martinnak remekül indult az NB I-es szezon. A forráskúti származású játékos óvodásként kezdte a futballt, és a nevelőedzője, a bordányi Vincze Ferenc szerint akár felnőttválogatott is lehet.

– Félénk kissrácként ismertem meg, és el is telt fél év, mire a többi gyerekhez hasonlóan feloldódott – mesélt a Délmagyarországnak Vincze Ferenc. – A szülei rendszeresen hordták, ő pedig egyre jobban beilleszkedett. Szerette az edzéseket, a feladatokat mindig megcsinálta, és ugyan akadt rajta kívül is két-három ügyes gyerek, de ő azért számított különlegesnek, mert ballábas volt. Érdekelte, szerette a futballt, és értékelte a szülei áldozatvállalását. Sok tornán vettünk részt, amelyen gólkirály vagy legjobb játékos volt. A bordányi gyerekekhez jártak üllési, zákányszéki és forráskúti fiatalok is, igyekeztem figyelni arra, hogy a nem helyit ne idegenítsék el a többiek.

Ádám Martin 2008-ban igazolt a Tisza Volánba, ahol egy évet töltött Lóczi Péter csapatánál, majd elvitte a Vasas. 2009. április 10-én játszották az U15-ös I. osztály Keleti csoportjában azt a meccset a két klub között, amelyen Ádám hatalmas gólt lőtt a fővárosiaknak – a 3–1-es Vasas-siker után következő héten jött is hívás.

– Mindig azt mondtam a bordányi húsz év alatt a tanítványoknak, hogy ha megcsinálják, amit kérek, a szerencse és a tehetség segítségével még jobb helyre kerülhetnek – vélte Vincze Ferenc. – Martint fájó szívvel engedtem el, amikor iskolát váltott. Azt nem tudom, hogy labdarúgó akart-e lenni, de az edzéseken látszott rajta, hogy van benne valami plusz. Százból, tán ezerből is egyetlenegy, akinek így sikerül a pályafutása, Martin ilyen. Még tartom vele a kapcsolatot, a ballagására és az idei nyári lakodalmába is meghívott, sőt még egy Vasas-mezt is kaptam tőle ajándékba. Felnőttválogatottság? Még az sem elképzelhetetlen.

Olvasói sztorik