„Mellbe vágott a hír, mikor olvastam, hogy kedvenc csapatom élénken érdeklődik, hovatovább megállapodni látszik az egyik honi tehetséggel, Eb hőseink egyikével. Úgy találtam, hogy az általános vélekedés a magyar foci szerető közegben az, hogy “az OM nagy csapat”, “Ádám kikerülhet a fejlett nyugatra”. Ezek a vélekedők, gyanítom, nem is sejtik, hogy Marseille ma közelebb áll a Balkánhoz, mint “a fejlett nyugathoz”, úgyhogy lehet, némi magyarázatra szorul ez a látens transzfer.”
Ezek a sorok az Olympique Marseille hazai szurkolói blogját szerkesztő, a francia klubfutballt töviről hegyire ismerő fiatal blogger, Kovács Dávid írásának kezdő sorai. (A teljes posztért kattintson ide.) A szerző, aki egy időben rendszeres szakértője volt a Sportklub Televízió francia futballal foglalkozó műsorainak, régóta elkötelezett OM-drukker. De nagyon is kritikusan viszonyul az első Bajnokok Ligája kiírás győzteséhez, a mostanában hírnevéhez méltatlanul szereplő Marseille-hez, erről szól a cikke is.
Az OM még mindig nagy klubnak számít. Olyan brand, ami napjainkban is sokakban emlékeket ébreszt – írja a szerző, majd felvázolja az OM elmúlt időszakának három szakaszát: az Élie Baup, Marcalo Bielsa, illetve a legutóbb a volt Real Madrid-játékos, edzőként azonban alkalmatlan Michel vezette csapatot. A Marseille Bielsa távozása óta folyamatosan csúszik lefelé a lejtőn, ennek oka pedig elsősorban a magáról a kelleténél jóval többet gondoló klubelnök, Vincent Labrune.
Egy megalomán elnök
Annak idején az alapvetően közgazdász végzettségű Labrune esetében kérdéses volt, mennyire képes kielégítően csapatot építeni, ezért a kikötővárosban őshonosnak számító, egykori OM játékos és edző José Anigót nevezték ki sportigazgatóvá. A kép világos volt, Labrune igazgatta a klubot gazdaságilag, Anigo intézte a játékosok szerződtetését, választotta ki a megfelelő trénert. Csakhogy ő később távozott a klubtól, amikor pedig Biesla lett az edző, az volt az ígéret, hogy azt igazolhat, akit akar. Ám Labrune, ígéretét megszegve maga vette kezébe az OM átigazolásait, amelyet megelégelve Bielsa egy év után tovább is állt, így Vincent Labrune egyszerű közgazdászból a több száz éves múltú klub egyszemélyes uralkodójává vált.
„A helyzet mostanra siralmassá vált. A csapat egyetlen nemzetközi kupában sem képes, nem, hogy helytállni, de még el sem indulni, a valamire való játékosok már szóba sem állnak velük, pusztán azon edzők, játékosok csábíthatók el, akiknek az alapvetően nagy piacot jelentő tényezők (csodás tengerparti környezet, a Vélodrome, a ’93-as BL trófea) számítanak elsődlegesen, de ezek többnyire jócskán túlértékelt emberkék” – írja blogjában a Marseille-mániás szerző. Hozzátéve, a dél-francia közeg amúgy sem túl barátságos, a bűnözés befészkelte magát mindenhová, a futballba is. És ebbe a klubba érkezhet Nagy Ádám.
Kiárusított csapat, teljes bizonytalanság
Az Olympique Marseille-nél pillanatnyilag minden bizonytalan. „Július elejét írunk, az átigazolási piac papíron épphogy csak elkezdődött, a csapatok megkezdik nyári felkészülésüket, Marseille-ből pedig már elvitték a tavalyi házi gólkirályt, az egyik legígéretesebb francia balhátvédet, és a legenda magasságokban mozgó, a 2015/2016-os Ligue 1 szezon legjobb kapusának választott portást (Batshuayi, Mendy, Mandanda). Eközben jött egy 26 éves japán jobbhátvéd, idén 33. életévét betöltő kameruni balbekk, és egy tunéziai tini irányító a másodosztályból (Sakai, Bedimo, Khaoui). Azt pedig, hogy kinek az edzői felügyelete alatt zajlik majd a munka, még mindig csak sejtjük” – fogalmaz Kovács Dávid.
Marseille-ben volt jövőkép (Dortmund-módra felépíteni és eladhatóvá tenni tehetséges fiatalokat), ám ez Biesla távozásával megbukott, szakmailag nincs kontroll, az elnök személyes játszótere a klub, derül ki a cikkből. „A Nagy Ádám-transzfer kétségtelenül nagyot szólna számomra/számunkra, nem csak a magyar vonatkozás miatt, de az OM számára roppant fontos lenne, ekkora potenciált magában hordozó fiatal játékost szerződtetni, aki pár hónap kemény munkával kész is lehet a Ligue 1-ra. Ugyanakkor a fent említett képet látva talán fel is merült már az olvasóban, hogy a játékos szempontjából vizsgálódva, megéri-e Ádámnak ide igazolni” – vonja le a következtetést a francia foci jó ismerője.
Egy „posványba” kerülne?
Kovács Dávid ugyanakkor hozzáteszi mindehhez: Franciaország rendre óriási esély a karrier előtt álló fiatal futballistáknak. Igazi ugródeszka lehet a Ligue 1 – ám sokkal jobb lett volna, ha két évvel korábban kerül oda Marseille-be a fiatal magyar, mert a napokban a Lazióhoz szerződő Marcelo Bielsa valódi „nagyvadat” faraghatott volna belőle. Most azonban már más a helyzet.
„Bizonytalanság, útkeresés, az új tulajdonos érkezéséig túlélés jellemzi az Olympique de Marseille-t. A temérdek kérdőjel semmi esetre se jelentene megnyugvást Nagy Ádámnak (…) Abban biztos vagyok, hogy a francia élvonalban, minden hétvégén játszani, jóval nagyobb erőpróba számára, mint a Mezőkövesdet fogadni a Groupamában, és mint tudjuk, teher alatt nő a pálma. Azzal sem értek egyet, hogy fizikálisan túl magasra emelt léc lenne számára a Ligue 1. Megvan azonban az esélye annak a sajnálatos esetnek is, hogy Ádám a bajnokság színvonalán – meg a pazar provence-i környezeten – túl, semmilyen olyan komponenst nem találna Marseille-ben, ami segítené fejlődését. Ebben a – fáj kimondani, tényleg – posványban kétlem, hogy úgy tudna kiteljesedni, mint mondjuk a köztudottan tehetséggondozásáról híres, játékosai tudatos fejlesztéséből élő Benficánál” – vonja le végül a következtetést a magyar játékosért aggódó cikk.
