Nebojsa Vignjevics már 2013 óta dolgozik Magyarországon, az Újpest trénereként. Bár mára a legtöbb magyar futballszurkoló tisztában van azzal, ki ő, korábbi életéről eddig keveset tudtunk, az Újpest hivatalos honlapján megjelent kétrészes interjúban azonban most több kevésbé ismert részletre is fény derült.
Vignjevics elmondta: édesapja hatására testvérével (aki jelenleg is a futballban, helyileg Kanadában dolgozik) már egészen fiatal korától kezdve vonzotta őket a foci, egy ideig a Partizan juniorcsapataiban is játszott. Profi pályafutását azonban már nem tudta a belgrádiaknál elkezdeni, így kisebb kitérők után 1995-ben igazolt Ciprusra.
– Az első külföldi szereplésem Cipruson volt, ahol két évet töltöttem. Az első esztendőm nagyon nehéz volt légiósként, egyrészt a nyelv miatt, másrészt akkoriban csak három külföldi játékos játszhatott a csapatban, és emiatt minden eredményt tőlünk vártak. Nagy volt a nyomás rajtam, sokszor a sikertelenségekért engem, minket okoltak a csapatnál. A második szezon már könnyebb volt, mert sokat tanultam a helyi kultúráról, az együttes elvárásairól és a játékképről, illetve megtanultam a nyelvet is – mondta erről Vignjevics.
A szerb tréner életének következő állomása Kanada volt.
– Az amerikai karrier egy új világot nyitott meg számomra, hiszen akkoriban a kinti futball a kosárlabda, a foci és a jégkorong szabályainak elegyéből tevődött össze. Egy hokipályához hasonló helyen játszottunk, 2-3 percig volt egy támadósor a pályán, utána sorcsere, amit nagyon nehéz volt megszokni. Szabályosnak számítottak a kemény test a test elleni ütközések, ezek mindig nagy ovációt okoztak a nézőtéren. Sokszor az volt az érzésem, hogy a nézők nem is értik a pályán történteket, de ettől függetlenül jól szórakoztak, és mindig nagyon jó hangulatot varázsoltak. A szervezők persze próbáltak ezen segíteni, a kijelzőkön mindig kiírták, hogy éppen milyen szabálytalanság, vagy egyéb akció történt a pályán. Akkoriban nem volt annyira népszerű a labdarúgás a többi főbb sportág mellett, mint az amerikai foci, jégkorong, baseball vagy kosárlabda – mesélt meghökkentő élményeiről az Újpest edzője, aki karrierjét Tatabányán fejezte be.
– Tatabányára először próbajátékra hívtak, ami nagyon jól sikerült, így leigazoltak. Sajnos sokat voltam sérült, ezért keveset játszottam, végül nem sikerült méltó módon lezárni az aktív futballista karrieremet – nyilatkozta Vignjevics.
Közeleg a BL-döntő, ilyenkor sok futballban dolgozó szakvezető vagy épp játékos mondja el véleményét arról, kit tart favoritnak, kiért szorít. Vignjevics meglehetősen tisztává tette a képet…
– Szeretem az Atlético Madridot, mert tehetséggel és kemény munkával érték el a játékosai azt, amit. Igazán nagy sztárok nélkül – mondta a szerb vezetőedző.
