Harmincöt évesen akár még játszhatna is, de Tóth Balázs, a korábbi válogatott középpályás lassan egy éve már, hogy visszavonult, és a Puskás Akadémia nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatójaként dolgozik a magyar fociért. Sok a munkája, de ő a pályán is a “melós” futballisták közé tartozott.
– Tavaly nyár óta dolgozom ebben a pozícióban. Addig a Puskás játékosa voltam, de az utolsó időszakban elég sokat szenvedtem a térdemmel, egy súlyos sérülés után. Egy komoly operáción kellett volna átesnem, de kaptam egy ajánlatot a klubtól, hogy segédkezzem a nemzetközi kapcsolatok építésében, amit boldogan elvállaltam és nagyon élvezem – mondta a Rangadó.hu-nak a volt fehérvári és felcsúti játékos. Akinek mostani tevékenységében a pályán szerzett nemzetközi tapasztalatok is segítettek, hiszen hét évig futballozott Belgiumban és Törökországban.
– Elég sok nemzetközi mérkőzést szervezek, ezeknek a lebonyolításában segít, hogy rengeteg hasonló meccsen vettem részt játékosként. Az elmúlt három évben már képeztem magam sportmenedzser-sportszervező szakon, készültem rá, hogy ha befejezem a labdarúgást, akkor is a sportágon belül maradok. Sokat számít nyilván, hogy hét évet töltöttem külföldön különböző csapatokban, több országban, ebben a pozícióban ez mindenképpen előny.
– Nagyon szeretem csinálni, mert sok a munka. A különböző korosztályos csapatoknak rengeteg mérkőzést szervezünk, ezek többnyire magas színvonalú találkozók. A téli és nyári felkészülés során van értelemszerűen a legtöbb munkám, most a héten kezdődő Puskás-Suzuki Kupa szervezésében is érintett vagyok, szóval, nem unatkozom, és nagyon élvezem – tette hozzá Tóth Balázs.
A felcsúti akadémián zajló munka alapján szerinte van ok bizakodásra a jövőt illetően:
– Optimista vagyok, megfelelően felépített az akadémia, a fiatalok közül eddig is kerültek fel a felnőtt csapathoz játékosok és ezután is így lesz. Edző viszont nem akartam lenni, amikor átgondoltam a jövőmet, úgy éreztem, ez a munka, ez a pozíció jobban vonz.
Tóth Balázs egy időben alapember volt a magyar válogatottban, a sikerek viszont akkoriban elkerülték a csapatot. A Genkben igen népszerű magyar középpályás mégsem bánkódik, amiért lemaradt egy olyan eredményről, mint az Eb-kijutás.
– Tiszta szívből szorítottam a válogatottnak és nagyon örültem a sikerüknek, egyáltalán nem gondolkoztam azon, mi lenne, ha fiatalabb lennék. Elfogadtam a tényt, hogy jönniük kell a fiataloknak, bebizonyosodott, hogy az én posztomon is vannak kiváló képességű játékosok köztük, például Kleinheisler Laci, aki kicsit hasonlít rám a stílusát illetően. Jó pár játékossal még játszottam együtt a mostani válogatottból, ezért is voltam boldog, hogy összejött nekik az Eb-szereplés. Az Eb-n szervezett játékot várok tőlük, amilyet eddig láttunk, és amivel a kijutást kivívták – ha így lesz, akkor eredmény is lehet. Mindennek az alapja a szervezettség – véli Tóth.
S ha már Kleinheisler szóba került: ő és Gyurcsó Ádám is játszott Felcsúton és a Videotonban, most pedig légiósként próbálnak helyt állni a magyarnál magasabban jegyzett bajnokságokban. Tóth Balázs szerint az ő történetük is azt jelzi, nem árt, ha a fiatalok a külföldi karrier előtt kicsit edződnek a magyar mezőnyben.
– Nagy jövőt jósolok nekik, kiváló képességű játékosok, úgy gondolom, jól fel is építették őket, a Puskás Akadémián is jó képzést kaptak. Ha továbbra is ilyen mentalitással, ilyen szorgalmasan dolgoznak, akkor sokra vihetik. A saját karrieremből kiindulva úgy gondolom, meg kell érnie egy fiatalnak fizikálisan és lelkileg is ahhoz, hogy kikerüljön külföldre, mert csak akkor tudja megállni a helyét. Mögöttem már elég sok NB I-es meccs volt, amikor huszonhárom évesen kikerültem, rutint és magabiztosságot szereztem, márpedig ez az alapja annak, hogy valaki hosszú távon is megfeleljen odakinn.
