A Puskás Akadémia honlapjának adott exkluzív interjút Orbán Viktor miniszterelnök. Változtatás nélkül közöljük.
Mit vár a mai naptól?
Nézze, a kisesés kérdése az MTK–Vasas meccsen dől el. Két hete még a mi kezünkben volt a sorsunk, de a Vasas elleni vereséggel a Vasas vette kezébe az irányítást. Most már minden rajtuk múlik. Persze mi a legjobb tudásunk szerint kell, hogy játszunk a Honvéd ellen is.
Azért abban van némi sorsszerű, hogy a Puskás kiesése a Honvéd ellen dől el…
Mint minden szurkoló, én is élek-halok a klubomért, de nem vagyok klubsoviniszta. Ezért megértem a Honvéd-szurkolók velünk szembeni különleges ellenérzéseit a Puskás név miatt. Ezt az ellenszenvet én nem viszonzom, és a Honvédot különösen tiszteletreméltó klubnak tartom, amely mégiscsak Puskást, Bozsikot, Pintért és Détárit adta a magyar futballnak. Ráadásul Weimper mindig is a kedvenc csatáraim közé tartozott. Tisztelet ide, tisztelet oda – ma délután mindent megteszünk, hogy legyőzzük őket.
Ön szerint megérdemelnénk, hogy kiessünk?
A futball ilyen sportág. Annak kell kiesnie, aki kevesebb pontot gyűjt, mint riválisa. Ez független attól, hogy szépen vagy csúnyán játszik-e egy csapat, és attól is, hogy erős vagy gyenge keretű játszik egymás ellen. Ráadásul az utolsó négy fordulóban kétszer is játszhattunk közvetlen riválisaink ellen. Tehát a sorsolás számunkra kedvező volt. Mind a két riválisunktól ugyanakkor vereséget szenvedtünk, és ez a mi helyzetünkben végzetes lehet. Kikaptunk a Békéscsabától itthon és a Vasastól idegenben. Nem hivatkozhatunk sem a balszerencsére, sem az ellenfeleinkre. Végig becsületes, korrekt és férfias küzdelem zajlik a legutolsó sípszóig a három kiesőjelölt között.
Mit szól ahhoz, hogy ilyen ellenszenv övezi a mai találkozót, illetve az Akadémia bent maradását?
Nincs ebben semmi meglepő. A Puskás Akadémiát mégiscsak én alapítottam, és bár az első csapat és az Akadémia működtetésében nem veszek részt, a futballszerető közvélemény hozzám köti a klubot. Ezért a velem szembeni politikai rokonszenv és ellenszenv óhatatlanul átáramlik a csapatra is. Az meg már a modern világ természetrajzához tartozik, hogy az ellenszenv mindig hangosabb és látványosabb, mint a rokonszenv. Ez ellen nincs mit tenni, hiszen ma ez az élet rendje. Másfelől a szurkolói ösztön mindig az underdogokat támogatja. Én is a Leicesternek szurkolok. Bár a valóság az, hogy a magyarországi klubok rangsorában mi vagyunk az igazi underdogok. A mi klubunk alapja egy akadémia. Nekünk inkább vannak nézőink, mint szurkolóink, és ultráink sincsenek, csak akadémista gyerekeink. Ennek ellenére a miniszterelnökhöz köthető csapatot a széles közvélemény nem tekinti underdognak. És van abban valami érthető, csiklandozó érzés, hogyha az ország vezetőjének a csapata alulmarad. Ez persze lelki teher a klubnak, de ezt tudni kell elviselni panaszkodás nélkül. Vagyunk, akik vagyunk.
Lesz sírás akkor?
Mi Székely Éva iskolájához tartozunk, vagyis sírni csak a győztesnek szabad. Mi legfeljebb akkor sírunk, ha bennmaradunk. A sport legnagyobb értéke, hogy a becsületes győzelem mellett megtanít emelt fővel veszíteni is. És, ha ezt méri ránk a sportszerencse, akkor eszerint kell viselkednünk. Emelt fővel, egy jó meccs után, várva a tőlünk független ítéletet, ami Dunaújvárosban születik meg az MTK–Vasas mérkőzésen.
Kudarcnak tekinti, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk?
Nem vagyok tőle boldog, de szembe kell nézni azzal a realitással, hogy a 12 csapatos bajnokság számunkra komoly akadály és erőnk fölötti erőpróba. Az egész év tekintetében– a kiesés elleni vergődésünk mellett – azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy egyik növendékünk, Kleinheisler László (Felcsúton csak Scholes) fontos szerepet játszott a magyar labdarúgó válogatott fantasztikus sikerében, és ma a Brémában játszik. Másik növendékünk, Gyurcsó Ádám felől pedig a lengyel bajnokságból várjuk a híreket. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a ma délután az ezüstért harcoló Videotonban két saját nevelésű akadémistánk is (Géresi és Szolnoki) pályára léphet, ezek a mi akadémiánk nagy sikerei, és azzal biztatnak, hogy évtizednyi munkák gyümölcsei kezdenek beérni.
S miért alakult ki az eheti vita?
Mi egy kis klub vagyunk, ezért számunkra megtiszteltetés, ha egy szövetségi kapitány egyáltalán tudomást szerez a létezésünkről. Személyesen jól ismerem őt, mindig is érdekelt a véleménye, és nagyon remélem, hogy lesz okunk még őt győztes meccsek után levegőbe hajigálni. De az is igaz, hogy a csapataink sikeréért és sikertelenségéért az edzőink viselik a kizárólagos felelősséget, így a csapatösszeállítás is rájuk tartozik. Bízom benne, hogy ezen intermezzo ellenére a kapitány és akadémiánk jó szakmai együttműködése töretlen marad.
