Hatalmas indulatokat kavart a héten, hogy az MLSZ annak ellenére áthelyezte az MTK-Vasas meccset Dunaújvárosba, hogy az angyalföldiek nem járultak hozzá. Az érzelmi viharok azóta sem csitulnak, ma ez a cikk jelent meg a Vasas honlapján:
Idegfeszültséggel teli, gyötrelmes hetünk volt. Nem adták, de kiharcoltuk. Nem akarták, de ott leszünk. A felvezetést megnyertük. Az igazi meccs még hátra van.
E sorok ezúttal egyik törzsszurkolónk, Molnár Csaba, alias Lepete tollából – inkább szívéből – származnak.
A dunaújvárosi stadionban, ha elkezdődik az emberi sorsokat – edzőkét, játékosokét, szurkolókét – eldöntő csata, a drukkerek már csak a hangjukkal tudnak segíteni. A nagyját a srácoknak kell elvégezni a pályán. Nekik viszont kötelességük ennyi lelkes, rajongó ember akaratát testbe ölteni.
Tudjuk, hogy a labdarúgás „csak” sport, amelyben minden előfordulhat. Lehet kikapunk, lehet győzünk. De egy biztos, akinek a meccs végén nincs tucatnyi zúzódás a testén, vagy még képes onnan a saját lábán lejönni, az nem tett meg mindent azért, hogy eltüntesse a csapatok közti különbséget.
Innentől kezdve nem lehet nyafogás, kifogás, rinyálás. Menni, harcolni kell. Igazi harcosokként, igazi csatában.
Ez az egy meccs az élet! Nem számít mi volt előtte, és jelenleg nem lehet érdekes, ami utána lesz. Csak ez a meccs van! A Vasast jelenleg alkotó játékosoknak szombat délután Újvárosban kell aranyat mosni magukból!
Ez a legek mérkőzése lesz. E sorok írója félévszázada jár rendszeresen Vasas mérkőzésekre, de ezalatt még soha sem telt meg 2 nap alatt 4 szurkolói busz! Amióta interneten lehet jegyet vásárolni, még arra sem volt precedens, hogy idegenbeli meccsre 2 nap alatt elfogyjon a rendelkezésre álló 400 jegy, amiket ráadásul csak szurkolói kártyával lehetett megvenni. Ennyi pénzügyi felajánlás – mintegy 600 ezer forint – a buszokra és a jegyekre, még sosem érkezett.
Az a tüzes nyíl, amit ránk, vasasosokra szándékoztak kilőni, a visszájára fordult, mert soha nem tapasztalt dac támadt a szurkolókban és reméljük a játékosainkban is. És csak azért is megmutathatjuk szombat délután, a lelátón és a pályán egyaránt, hogy a Vasas-család él és élni akar!
Hajrá, Vasas!
Mindörökké Angyalföld!
