NB I

Nem bírt el a Debrecen a Békéscsabával

Kondás Elemér csapata ennek ellenére megőrizte harmadik helyét a tabellán.
OTP Bank Liga, 33. forduló
Békéscsaba 1912 Előre – Debreceni VSC-TEVA 0-0
Békéscsaba, 942 néző. Játékvezető: Németh Á.
Békéscsaba: Polekszics – Bényei, Vaskó, Damjanovics (Fehér, 73.), Fabio – Birtalan (Svedyuk, 80.), Spitzmüller, Takács P., Juhász (Hudák, 65.) – Viczián, Punosevac. Edző: Zoran Szpisljak.
DVSC: Verpecz – Lázár, Mészáros, Brkovic, Korhut – Bódi (Tisza, 80.), Varga, Jovanovic, Djelmic (Horváth Zs., 62.), Holman – Takács T. (Kulcsár, 76.). Edző: Kondás Elemér.

A már biztos kieső Békéscsaba fogadta a bajnoki éremért és nemzetközi kupaindulásért küzdő Debrecent a magyar élvonal utolsó, 33. fordulójában. Kondás Elemér csapata úgy készült a mérkőzésre, hogy tudta, egy győzelem esetén a többi találkozó eredményétől függetlenül biztosan a dobogón végez, a második hely megszerzéséhez viszont ezen kívül a Videoton pontvesztése is kellett a vendégeknek. A kulcsfontosságú három pont megszerzéséhez nem is kaphatott volna jobb ellenfelet a Debrecen, hiszen a Békéscsaba számára semmiféle téttel nem bírt már a találkozó, ráadásul a hazaiak utoljára 1994-ben nyertek a Loki ellen.

Bár fontos volt a győzelem a találkozón a debreceniek számára, az első valamirevaló helyzetre mégis tíz percet kellett várni, ekkor Takács lövését hárította üggyel-bajjal Polekszics. Nem sokkal később a hazaiak is jelezték, hogy a pályán vannak, de Spitzmüller beadását követően Punosevac a kapu mellé csúsztatott. A 20. percben Djelmic cselsorozata után Bódi a félidő legnagyobb helyzetéből pár centivel elvétette a kaput, majd a túloldalon ismét Punosevac veszélyeztetett, de ő is célt tévesztett.

A Debrecennél volt többet a labda, a vendégek enyhe mezőnyfölényben játszottak, de helyzetekben ez nemigen mutatkozott meg, lagymatag játékot és kevés izgalmat hozott a játékrész második fele. Ezekben a percekben Birtalan távoli lövése volt a legnagyobb lehetőség, a szünethez közeledve pedig Djelmic próbált meg túljárni Polekszics eszén, sikertelenül. A félidő végén Mészáros röviden hazatett labdája okozott még némi riadalmat, de Verpecz végül nagy nehezen menteni tudott Punosevac elől, így gól nélküli döntetlennel ért véget az első játékrész.

A térfélcsere után sem pörögtek fel a csapatok, Holman ugyan kétszer is próbálkozott lövéssel, de ezt leszámítva maradt a meddő debreceni mezőnyfölény. A nagy akarásnak végül majdnem nyögés lett a vége, egy rendkívül paprikás két percet követően – ahol a játékvezető három sárga lapot is kiosztott – gyakorlatilag a semmiből talált be a Békéscsaba, de Punosevac fejesgólját lökés miatt érvénytelenítette Németh.

Az eset után felpörögtek a hazaiak, pár perccel később valóságos lőgyakorlatot tartottak a debreceni kapu előtt, végül Birtalan próbálkozását Verpecz vetődve hárította. A hajrához érve aztán a Debrecen is szerzett egy érvénytelen találatot, a csereként beállt Kulcsár ugyanis már lesen volt, amikor gyönyörűen elgurította a labdát Polekszics mellett, de ezt leszámítva a Békéscsabáé volt az utolsó néhány perc: Verpecz nagy bravúrral tolta szögletre Vaskó fejesét, majd a rendes játékidő utolsó előtti percében Bényei nagy helyzetben elvétette a célt. A találkozó így végül döntetlennel ért véget, de a Debrecen az MTK és a Haladás veresége miatt így is megtartotta harmadik helyét a tabellán.

A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Szenti Zoltán, a Békéscsaba egykori kiváló játékosa értékelte:

– Érdekes meccs volt, egyáltalán nem látszott, hogy itt ma egy biztos kieső egy harmadik helyezett csapattal játszik. A Békéscsaba a második félidőben többször is megnyerhette volna a találkozót, elég csak Punosevac meg nem adott góljára gondolni, a játékvezető döntése ott legjobb esetben is kérdéses ítélet volt. Verpecz az egész mérkőzésen nagyon bizonytalan volt a Debrecen kapujában, de ezt végül nem sikerült kihasználnia a hazai csapatnak. A Békéscsaba mindenesetre bebizonyította, hogy a kiesés ellenére bárkivel fel tudja venni a harcot az NB I-ben. Túl nagy előnyt adott a csapat a mezőnynek, így végül búcsúzik az élvonaltól, de szégyenkezésre egyik játékosnak sincs oka.

Olvasói sztorik