Győztes meccsel mutatkozott be vezetőedzőként Szijjártó István a felcsúti klub kispadján. Az addig csak utánpótlással foglalkozó edző tudta, három egész fordulója van a csapat benntartására az NB I-ben, miután Robert Jarnit váratlanul kirúgták. Ilyenkor csodát tenni nem lehet, ismeretlen edzőt hozni értelmetlen, bízni kell benne, hogy a mélyvízbe dobott beugró felkészültsége és szerencséje elég lehet a gyors mentőakcióhoz.
Lajos bácsi jön, ha kell!
Nem Szijjártó az első (és aligha az utolsó) olyan tréner, akit tűzoltónak szerződtetnek. Befutott, ismertebb edzők ritkán vállalnak ilyen feladatot, hiszen renoméjukat is kockáztatják vele – a mára teljesen eltűnt Tornyi Barnabás annak idején például együtt bukott alá a Vasassal, amit bent kellett volna tartania az élvonalban. Ugyanakkor akadt példa sikeresebb beugrásra is, az élvonalban szintén régen látott Tóth Bálintnak annak idején sikerült megmentenie a Lombard Pápát (egy időre), igaz, nagy hálát nem zsebelhetett be érte, ilyen az edzősors…
Vannak hazai trénerek, akiknek mintha ez a szerep jutott volna – vagy mert nem szeretnek nagyon tülekedni munkáért, vagy mert nem jut nekik csapat, amíg valahol nincs „gáz”. Szurgent Lajos egy időben az Örökös Kispesti Beugró különdíját kaphatta, a Honvéd komoly nevekkel kezdte a szezont, aztán amikor égett a ház, „szóltak a Lajosnak”, aki néhány fordulóra megbízhatóan átvette a csapatot. De valamiért mégsem kapta meg később, csak amikor újra be kellett ugrani. Ugyancsak tűzoltóként alkotott Kiss László, alias „Mini Menotti”, aki legsikeresebb éveit pályaedzőként Verebes József mellett töltötte – később viszont benntartotta az akkor Parmalat néven szereplő Videotont a kilencvenes években az NB I-ben (jutalmul azonnal megköszönték a munkáját), majd Pécsen is megcselekedte, amit megkövetelt a válsághelyzet (a folytatást lásd fentebb).
Aki benntartotta a Fradit az NB I-ben
Nem ment viszont ugyanez a műsor a Mágusnak: Verebes József utolsó élvonalbeli szezonjai egyikét a Videotonnál töltötte, ahová egy pocsék őszt követően tért vissza 1999-ben megmentőnek: kiesés lett a vége. Egykori győri kapusa, Kovács László viszont többször is „szurgentozott” a már említett Pápa csapatánál, amikor alighanem senki más nem vállalta volna el a szakmailag és anyagilag is kilátástalan helyzetben lévő csapat vezetését.
Még a pápaiaknál sokkal nagyobb kihívást jelentő Ferencvárosnál is volt példa a szezon második felében történő beugrásra, igaz, nem mostanában: a nyolcvanas években, Nyilasi eladása után a csikócsapattal szereplő Vincze Gézának köszönték meg a munkáját a zöld-fehéreknél, amikor „méltatlan” mélységekbe süllyedt a klub a táblázaton, és a nemrég elhunyt Sárosi László ugrott be, gyakorlatilag benntartva a Fradit az NB I-ben – de ő sem folytathatta utána.
A BL-győztes beugró és az irapuatói gyilkos
Külföldön is akad emlékezetes példa nagy beugrásokra. Olaszországban van klub, amelyik ugyanazt a trénert akár háromszor kinevezi szezon közben (és négyszer rúgja ki), de az igazán nagy nevek a topligákban ritkán vállalnak ilyen rizikós melót. Úgy tűnik, Rafa Benítez a kivételek egyike, hiszen a Premier League-ben éppen második nagy beugrását végzi, most épp a Newcastle Unitedet próbálja benntartani, egyelőre mérsékelt sikerrel.
A szezont a Real Madrid padján kezdő Benítez Steve McLarent váltotta a Szarkák padján a 29. fordulóban, de azóta csak egy meccset tudtak megnyerni és továbbra is kieső helyen állnak. Nem biztos, hogy ez lesz a történelem legsikeresebb beugrása… Pedig Benítez egyszer már produkált egy sikereset is, a Chelsea-nél Roberto Di Matteót váltva, igaz, akkor már novemberben leülhetett a padra, év végére pedig megnyerte az Európa Ligát az őt amúgy – állítólag – nem szívlelő csapattal.
Ennél is nagyobb durranás volt azonban az elődje Roberto Di Matteo beugrása, aki 2012 márciusában váltotta a hatalmasat bukó André Villas-Boast a kékeknél: két hónap múlva a Cheslea első Bajnokok Ligája-győzelmét ünnepelhette, vezetőedzői pályafutása csúcsaként. Ennél sikeresebb „tűzoltást” nem nagyon végeztek még klubcsapatnál. Bár jegyezzük meg, a Chelsea már 2008-ban közel volt hozzá, hogy egy beugróval, Avram Granttel megnyerje az elitligát, csak John Terry fenékre esett a sorsdöntő 11-esnél. Zinedine Zidane-nak elméletileg még van esélye valami hasonló debütálásra, hisz Benítezt váltva, fél év alatt érhet csúcsra a Real Madriddal a bajnokságban és a BL-ben is, csak hát egyik sincs még meg, és könnyen lehet, hogy ha nem jön össze, egyenesen „bukott edzőnek” minősül.
Végül emlékezzünk meg egy olyan edzőváltásról, ami minket, magyarokat igen érzékenyen érintett. Nemzeti válogatott élén, közvetlenül világverseny előtt igen ritkán váltanak edzőt, de 1986-ban ez történt a Szovjetunió csapatánál. Pár hónappal a mexikói világbajnokság előtt kirúgták a szbornaját oda kivezető Eduard Malofejevet és kinevezték (harmadszor már pályafutása során) az abban az évben a Dinamo Kijevvel KEK-győztes edzőfejedelmet, Valerij Lobanovszkijt szövetségi kapitánynak. Az eredmény: egy nyolcaddöntős vb-szereplés, és a magyarok elleni 6-0 Irapuatóban. Alighanem sokan szívesen visszamennének az akkori magyar válogatott tagjai közül az időben, hogy azt az edzőváltást valahogy megakadályozzák.
