– Köszönöm szépen, jól vagyok, jelenleg a 97–98-as korosztálynál dolgozom az Illés Akadémián. Sok nehézséggel küzdünk, az alsóházban játszunk, van feladat bőven – mondja Kuttor Attila, amikor hogyléte felől érdeklődünk.
A magyar labdarúgó bajnokság történetének második legtöbb NB I-es meccsén szerepelt egykori hátvéd (ötszázhatvan mérkőzésen lépett pályára: csak a kapus Végh Zoltán előzi meg tíz találkozóval) elmondása szerint tanítja, de tanulja is a dolgokat, hiszen edzőként még ott tart, ahol valamikor a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján futballistaként: a tanulóéveknél.
– Az edzői pálya is ugyanolyan, mint bármi más szakma, azt meg kell tanulni. Ötödik éve dolgozom az Illés Akadémián, alakul bennem a tapasztalat, hogy folyamatosan tanulni kell. Pláne Magyarországon, ahol nincs húsz fős stáb, amiben sok mindent megcsinálnak az edző helyett – fogalmaz Kuttor.
“Nem abból indulok ki, hogy körömszakadtáig védekezzünk”
– Talán azt szeretem benne a legjobban, amit játékosként: pályán lenni. Sok minden más is fontos persze, hiszen az edzéseken kívül többet kell agyalni, mint játékos koromban. De a pályán még ma is bele tudom élni magam abba, hogyan csináltam én, és ezt át tudom adni – teszi hozzá a volt válogatott hátvéd, aki nem a saját posztjának fortélyait helyezi előtérbe az edzői munkában.
– Érdekes módon, mindenki azt oktatja, amit nem tud – mondja ironikusan – én védő voltam, de a nemzetközi trendeknek megfelelően a támadófutball híve vagyok, nem abból indulok ki, hogy körömszakadtáig védekezzünk. Az Illés Akadémia filozófiájának megfelelően komplex futballistákat szeretnénk képezni. Nagy különbség van a régi értelemben vett bekk, és a támadó szellemű hátvéd között.
Kuttor Attila tavaly rövid időre az élvonalbeli munkába is belekóstolt, a Haladás csapata mellett igen nehéz helyzetben dolgozhatott. Kaotikus viszonyok között, kiesés ellen küzdő csapatnál próbált helyt állni, végül már nem ő tartotta bent a szombathelyieket az első osztályban. Pozitívan fogja fel azt a kalandot, mert abból is tanulhatott.
“25 embert kell meggyőzni, vezetni”
– Meg kellett tapasztalni, milyen az, amikor egy öltözőben a másik oldalon áll az ember. Huszonöt embert meggyőzni, vezetni, nagy kihívás, nagy tapasztalat volt. Nem azt mondom, hogy nem sikerült az a tíz nap, úgy fogalmaznék, hogy ez akkor dől majd el, amikor hosszabb időm is lesz egy csapatnál. Az a tíz nap nem hiszem, hogy minősíti a munkámat – véli Kuttor.
Ha már az öltöző „kezelése” szóba került: nem éppen rövid játékos-pályafutása során rengeteg edzővel dolgozott együtt, akiktől tanulhatott ezt-azt saját edzői előmenetelét segítendő. Közülük a nemrég elhunyt Mágust, Verebes Józsefet emeli ki, őt tekinti az egyik legfontosabb mesterének:
– Verebes mester a motivációs felkészítésben meghaladta a korát. Amit a nagy edzőktől hall manapság az ember, akár Mourinhót vagy Guardiolát mondhatom, abban Verebes már harminc éve jó volt. Lehet, hogy ösztönösen, de remekül tudta felkészíteni a játékosait. Ezt nem lehet tanulni, valakinek vagy megvan az aurája vagy nincs. Majd meglátjuk, nekem megvan-e. Egy biztos, amit csinál az ember, abban hinni kell, és el kell tudni hitetni másokkal is – fogalmazza meg a „credót”.
Mentorként kell viselkedni
Éppenséggel a tapasztalat átadásában játékosként volt gyakorlata, negyvenhez közel is futballozott, tudja, mit jelent, ha van generációs folytonosság egy csapatban. A mai szombathelyi együttesben is láthat erre példát.
– Azt gondolom, hogy minden normális idősebb játékosnak mentorként kell a fiatalok mellet ténykednie. Egy közösség akkor működik jól, ha az idősebbek segítik a fiatalokat. Én így próbáltam és talán azért maradhattam a pályán olyan sokáig, mert ezt az edzőim is látták. A legjobb példa erre ma egyértelműen Király Gabi: ilyen tudású és rutinnal rendelkező játékos tud bomlasztani és építeni is, ő egyértelműen az utóbbiak közé tartozik, igazi vezér – szögezi le Kuttor Attila.
Boldog vagyok, hogy ilyen gyerekeim vannak
Aki amúgy csak hivatásosként ex-futballista, a pályáról a mai napig nem jött le. Kis- és nagypályán is igazolt játékos, az öregfiúk közt focizik, igaz, a sok utazás miatt kevesebb ideje van rá, merthogy a családdal visszaköltözött Székesfehérvárra, karrierje korábbi helyszínére. És szorgalmasan jár – kosármeccsekre.
– A nagyobbik lányom Amerikába jár egyetemre és ott kosarazik, a fiam pedig a Dávid Kornél Akadémián szintén kosárlabdázó. Az anyai gének erősebbek voltak náluk, ez van… Boldog vagyok, hogy ilyen gyerekeim vannak, örülök, hogy sportolnak és élvezik – jelzi, nem bántja, hogy a foci egyelőre nem folytatódik a Kuttor-famíliában. Ami pedig a közeljövőt illeti, az még képlékeny – lehet másik város, klub is, ahol szívesen látják az egykori hátvédet.
– Szerencsés helyzetben vagyok, mert sok csapathoz kötődöm, kelettől nyugatig átszeltem az országot annak idején… Meglátjuk, mit hoz a jövő. A családi életünk eddig rólam szólt, de most már más érvek is vannak, ezekhez alkalmazkodom – mondja Kuttor Attila.
