József Attila születésnapját, április 11-ét a magyar költészet napjaként ünnepeljük. A Rangadó.hu most egy sajátos kis összeállítással tiszteleg a 111 éve született költőóriás előtt, aki a poéta-világválogatott teljes jogú tagja lenne, ha lenne ilyen. Problémás, kezelhetetlen, de utánozhatatlan sítlusú világklasszis, aki nagyon érzékeny a külvilág visszajelzéseire – így írnák le József Attilát sportújságírók, ha futballista lett volna. A futballal persze ő is foglalkozott, a huszadik század elején másokat is megragadott a világszerte egyre népszerűbb játék gyermeki öröme és közösségi élménye – Félidő 0-0 című versében meg is énekli:
Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
Félidő: 0:0. A vizek
Okos erővel elöntenek mindent.
Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,
Szép, ifjú vérünk lüktető lovak
Módjára harmatos mezőn nyerít.
Nem ő az egyetlen, aki a századelő nagy magyar lírikusai közül a futball felé fordul. Szabó Lőrincet is lenyűgözte olykor a csapatjátékban megnyilvánuló férfias erő. Már egy magyar-osztrák meccsről is verset írt – de sokkal különösebb sorsú futball-költeménye a tragikus berni döntő után született. A Vereség után1954-ben nem jelenhetett meg, tíz évvel később közölte egy folyóirat – nyilván nem csak a futballpályán elszenvedett vereségről szól:
Tűntél, eltüntél, Győzelem,
egy perc alatt!
De szivem, bent, hallotta még
sóhajodat,
hallotta, mint, néha, halott
kedvesemet,
és mintha én volnék a Nép
s a Tizenegy.
S tört sóhajod azt súgta, hogy:
– „Ami neked
tőlem járt, az a korona
most elveszett.”
Persze, ne feledkezzünk meg a másik végletről sem, a dicsőséges 6-3 megénekléséről. Zelk Zoltán a londoni meccs diadalmámorában a költőket ódák írására felszólító Szepesi György lelkesedését átvéve, mire hazaértek a fiúk meg is írta a remekművet.
mért ne váljon ez az eredmény,
ez a diadal verssorokra,
mért ne mondhassam rímmel szólva,
hogy milyen szívvidítón jó volt
hallani azt a hat magyar gólt!
A modern irodalomban gyakran téma a sport, a játék és a futball, szerencsére nem csak a komor tragédiák és a pátosz felől közelítenek hozzá a szerzők. A híres „rímhányó”, Romhányi József például a rá jellemző bökh-verssel ironizált, bravúros nyelvi tekergéssel idézve a cselsorozatokat.
Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
… és ez csak az ízelítő a műből. Jékely Zoltán viszont ifjúságát idézi fel a gyönyörű Futballistákcímű versében. De ha nem a csapatok és a játékosok, akkor a sportriporter is lehet a poézis tárgya, kivált, ha maga is „költ”. Lackfi János, napjaink egyik legvirtuózabb költője egyszer megjegyezte, hogy Gundel Takács Gábor egy közvetítés során hibátlan hexameterekben fogalmazott: „…rúgja előre, de nincs ott ember, bár Dani Alves küzd becsülettel”…
Ugyancsak ő volt, aki sportadásban rögtönzött rímeket a szerkesztő által feladott témára, így például a videobíró és a játékvezető viszonyára:
Ej, mi a kő! Bíró sporttárs,
Miért szunyál kend, ha nem portás?
A meccset ne bízza máma
Az ipari kamerára…!
Varró Dániel pedig, aki szintén úgy bánik a rímekkel, mint Messi a labdával, Knézy Jenő egyik közvetítése alapján alkotott remekművet. Knézy, aki amúgy nem volt túl költői alkat, egyszer egy válogatott meccs alatt felkiáltott a sokadik védelmi megingás után: „ a védelem, a védelem, a szívemen a félelem!” Több se kellett a fiatal poétának, megírta az egyik legviccesebb, egyben leglíraibb sportverset Szívemen a félelem címmel. Némileg igazságot szolgáltatva a kárhoztatott védőknek, mert nem csak ők hibáznak:
S a sok csatár a sok csatár
a szívemen a borzadály
ó jaj a Józsi jaj a Pisti
hogy mit hagyott a Béla is ki…
Mindenkinek jó olvasást, és sok költői élményt kívánunk a futballpályákon!
