– Jó napot kívánok, a Rangadó.hu portáltól telefonálok…
– Nem szeretnék nyilatkozni semmit, szia!
Ennyi volt az „interjú”, amit Rudolf Gergellyel, a Videotontól március közepén távozó korábbi válogatott csatárral sikerült összehoznunk. A támadó már akkor sem volt elérhető, amikor még a piros-kékek játékosaként kerestük, gyakorlatilag a fehérvári klubnál sem tudtak kisegíteni minket, ha szerettünk volna megtudni valamit róla. Például, hogy miért nincs a keret közelében sem, miután nyáron Győrből még Nikolics Nemanja helyetteseként igazolta le őt az akkori klubigazgató, Burcsa Győző.
Rudolf a Videotonban végül egyetlen gólt sem szerzett, alig néhány bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a többin pedig a keretben sem nagyon szerepelt. A hivatalos információk szerint folyamatosan sérült volt – két dolgot azért nem árt megjegyezni ezzel kapcsolatban: pusztán sérülés miatt nem szokás felbontani valakinek fél szezon után a szerződését és szabadlistára tenni. Másrészt pedig Rudolf a hírek szerint igen magas fizetésért nem játszott Fehérváron, éppen ez lehetett az oka annak, hogy végül felbontották a kontraktusát. Igaz, a klub hivatalos közleményében szakmai okokkal indokolta a lépést: „Sajnos nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, ami joggal lett volna elvárható egy ilyen képességű játékostól. Ráadásul egyik sérülése követte a másikat, ezért úgy ítéltük meg, hogy mindkét fél akkor jár a legjobban, ha most elválnak útjaink ” – fogalmazott Kovács Zoltán, a Burcsát váltó sportigazgató.
Fotó és címlapfotó: vidi.hu
A néhány éve még a magyar válogatott első számú csatárának számító játékos az elmúlt években gyakorlatilag semmi maradandót nem alkotott az NB I-ben. Diósgyőrben a szurkolók kikezdték, miután képtelen volt gólt lőni. A Győri ETO-nál már jobban ment neki, két szezon alatt tizennégy bajnoki gólt szerzett, de a csapatot visszasorolták a harmadosztályba, Rudolf pedig továbbállt. Légiósként annak idején a Genoában és a Panathinaikoszban is megfordult – az volt az időszak, amikor a magyar válogatottban is rendszeresen számoltak vele.
A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői során Rudolf hat gólt lőtt a nemzeti csapatban, a legemlékezetesebb a svédek elleni győztes találat volt, amivel húsz év után nyertünk tétmeccset komoly európai válogatott ellen. Egervári Sándor, az akkori szövetségi kapitány a Rangadó.hu érdeklődésére azt mondta, sajnálja, hogy végül így alakult a csatár pályafutása.
– Rudolf Gergely az elmúlt évek legtehetségesebb, legjobban cselező, gólerős hazai támadója volt. Nem futotta be azt a karriert, amire a tehetsége predesztinálja. Megfejteni nem tudom az okát, de nagyon sajnálom, mert a képességei alapján az ország legjobbjai közé tartozott. Szerintem komoly problémát okozott számára, hogy egyik évről a másikra kellett vándorolnia, ez semmiképp nem tett jót a fejlődésének. Megtorpant. Hogy ennek mi az oka, azt azok tudnák, akik a közelében voltak. Egy biztos, a magyar labdarúgás vesztett vele, hogy így alakult a pályája – fogalmazott a jelenleg a DVTK-t vezető Egervári.
A kérdésre, hogy egy esetleges beajánlásra ma kipróbálná-e a 31 éves csatárt, a tréner úgy felelt, a képességei alapján egyáltalán nem lenne elképzelhetetlen, de mint ismert, Rudolf volt már Diósgyőrben, és elég rövid ideig tartott a dolog…
Hogy akkor várható-e a felbukkanása valamelyik hazai csapatnál, arra vonatkozóan nincs konkrét információ, csak találgatások. Fehérváron azt is beszélték, hogy állítólag már nem is nagyon akar futballozni, pletyka szinten pedig a Vasas neve vetődött fel vele kapcsolatban, mivel Rudolf elvileg leigazolható és az angyalföldieknek szükségük lenne csatárra a kiesés elleni harcban. Csak hát Rudolf sosem volt olcsó játékos – ha valaki ezek után még szerződteti, annak akkor is a zsebébe kell nyúlnia, ha nyilván kevesebbet ér ma, mint pár évvel ezelőtt.
Éppen ezért el tudjuk képzelni, hogy ha nem az élvonalban, akkor valamelyik feljebb vágyó másodosztálybeli csapat kapcsán találkozunk legközelebb a nevével: akad egy-két együttes, amelyiknél még az anyagiak sem okvetlenül okoznának gondot. A Mezőkövesd vagy a Kisvárda mostanában éppenséggel elég jól van eleresztve, Rudolf rutinja akár segíthetne is rajtuk – de ez csak elméletben van így. Egy csatár, aki lassan egy éve alig játszik, és egyáltalán nem lő gólt, akkor sem nagy erősítés, ha valaha jól csengett a neve. Igaz, teljesen ismeretlen sokadosztályú légiósoknál nem okvetlenebbül rosszabb választás – akármi lesz a jövőben, egyelőre elég messze van a négy és fél éve még a svédek legyőzése után nemzeti hősként ünnepelt játékostól…
