NB I

„Egy BLASZ IV-es csapatot többen ünnepelnek, mint a Fradit!”

Szó sem volt fiesztáról, az ultrák bojkottálták a bajnoki cím ünneplését, a Groupama Aréna előtt alig tucatnyi ember gyűlt össze.

A mai napig rengetegen emlegetik a Ferencváros 1992-es aranyérmét, és az emlékezetes bajnokavatást: amikor a Nyilasi Tibor edzette csapat tizenegy év után megnyerte az NB I-et, Diósgyőrbe több tízezer fradista utazott el a bajnokavatóra, a hazaút pedig felejthetetlen fieszta volt minden zöld-fehér szimpatizáns számára.
Látszólag hasonló volt a helyzet most hétvégén is: ezúttal tizenkét év után avatták bajnokká a Fradit, megint Kelet-Magyarországon biztosította be a címét a csapat, igaz, most nem győzelemmel, mint annak idején: Geráék kikaptak Debrecenben, de az MTK veresége miatt így is bajnokok lettek. A párhuzam azonban nem csak a meccs eredménye miatt nem áll meg. Kis túlzással, egy lapon sem lehet említeni a huszonnégy évvel ezelőtti bajnokavatást a szombatival…

A Blikk ugyan beszámol róla, hogy a játékosok Debrecenben, illetve a buszon hazafelé már ünnepeltek, és a csapatot elkísérő szurkolók közt is volt, aki jól érezte magát – eközben azonban a klubvezetéssel régóta harcban álló szurkolói csoportok egyszerűen bojkottálták a bajnoki ünneplést. Úgy tűnik, hiába van meg a szándék Kubatov Gáborék részéről, hogy végre minden szurkoló bemehessen a stadionba, nem lesz könnyű menet visszacsalogatni őket.
A ferencvárosi szurkolói portálokon több beszámoló is született a „Fradi-fiesztáról”, ami a Debrecenből hazatérő csapatot várta – a drukkerek egyöntetű véleménye alapján gyakorlatilag senkit nem érdekelt az ünneplés. A c-kozep.hu oldal az egyik szurkolószavaitposztolta, amit egy fórumon osztott meg a többiekkel.
„Én voltam az egyik. Hatalmas csalódás volt. Fél 12 körül értünk a sashoz, a stadion arany színben pompázott, de nem volt ott senki. Nem vártam nagy tömeget, de 100-200 embert legalább, erre ott álltunk hatan, a legjobb pillanatokban talán tucatnyian. Éjfélkor lekapcsolták a világítást is (…) Később megérkezett a hivatalos busszal utazó brigád, de azok is csendben elindultak hazafelé, talán ketten-hárman csatlakoztak egy pohár erejéig. Egy BLASZ IV-es csapat bronzérmét többen ünneplik a sarki kocsmában. Mi, akik régen ismerjük egymást koccintottunk párat, de leginkább a tisztesség kedvéért, aztán hajnali egy körül itthon is voltam.”

Egy másik futball-oldalon, az általában nemzetközi focival foglalkozó nst.reblog.hu-n is születtek ezúttal fradista beírások, szintén a csalódottság és kiábrándultság jegyében:
“A sasszobornál (vagy mi a pöcsöm az a grupi előtt) írd és mondd 15 ember várta a csapatot, amelyik 12 év után bajnok lett. Az ultrák inkább Dunaszerdahelyre mentek. A többi ember nem tudom mit csinálhatott. Szóval mi a fene történt? Hogy süllyedt idáig az ország legnépszerűbb klubja? Vagy csak én szarom le azt a fideszes pénzszivattyút, amivé lett a Fradi? Egyetlen játékoshoz sem tudok kötődni, nincs az a pénz, amiért szkennelnék, és különben is: VAN JOBB DOLGOM! (Pedig fasza volt meccsre járni anno…)”
Nagyon úgy tűnik, a klubvezetés és a régebbi Fradi-szurkolók között még hosszú lesz az út a valódi közeledésig. A klub természetesen ettől még megünnepli a Ferencváros huszonkilencedik magyar bajnoki címét, és a stadionban is sokan lesznek a következő, Paks elleni hazai meccsen, amikor a tényleg ünnepelni vágyó Fradi-drukkerek köszönthetik a bajnokcsapatot.

Olvasói sztorik