NB I

Szétszéledt a Videoton első bajnokcsapata

Hírmondó sem maradt a fehérváriak régi álmát valóra váltó együttesből.

Ötödik éve lesz csak idén, hogy a Videoton FC első ízben gyűjtötte be a magyar bajnoki címet. Az 1941-es alapítású klub évtizedeken keresztül próbálkozott és sokszor csak karnyújtásnyira volt az első helytől – 1976, 1990 -, de végül mindig lemaradt. Garancsi István érkezése aztán meghozta az oly rég várt fellendülést a csőd szélén álló klubnak és az újabb utolsó fordulóban elbukott bajnokság után (2010) 2010-11-ben már nem akadt reális kihívója a Vidinek.

A csapatot Mezey György vezette bajnoki címig. Az a Mezey, akinek a távozása viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, sőt egyes pletykák szerint a Kecskemét ellen 3-2-re elbukott Magyar Kupa-döntő (amelyen az a Foxi is eredményes volt, aki azóta már évek óta Kazahsztánban kergeti a labdát és a BL-t is megjárta) is ráment arra a hírre, miszerint az idős edzőt Paulo Sousa váltja majd a kispadon 2011-12-től.

2011. júniusa óta viszont nemcsak Mezey hagyta el a klubot. Szép lassan elszivárgott ugyanis minden egyes játékos, aki akár egyetlen játékperc erejéig is segítette a Videotont a szezonban – az utolsó hírmondók Tomas Tujvel, Gyurcsó Ádám, Sándor György és Nemanja Nikolics voltak.

Sebőknek ekkorra leáldozott

Mladen Bozsovics a legjobb időzítéssel érkezett Székesfehérvárra. A Videoton hálóját már évek óta a 2006-os Magyar Kupa-finálé egyik hőse, Sebők Zsolt védte, de 2010 nyarán leigazolták a montenegrói Mladen Bozsovicsot, aki a Partizan Belgrád hálóját őrizte azt megelőzően. A bajnoki évben 25 találkozón őrizhette a kaput, később pedig bevédte a Vidit az Európa Liga csoportkörébe.

2013-ra teljesítménye visszaesett – emlékezetes a bajnoki címért harcoló fehérváriak Debrecen elleni meccsén elkövetett óriási hibája, amikor Coulibalynak passzolta a labdát -, a nyáron pedig távozott. Úgy fest, karrierjének sikerkorszaka ezzel le is zárult, hiszen sem az orosz másodosztályú Tom Tomszkban, sem a szintén orosz másodosztályú FC Himikben nem tudott megragadni, idén pedig hazatért, a Zeta Golubovci csapatában 5 meccsen szerepelt. Bár korábban a válogatott kezdőkapusának számított – a 2012-es Eb-selejtezőkön mindannyiszor ő védett -, onnan is szép lassan kiszorult és bár csaknem 40-szer húzhatta magára a címeres mezt, a mostani selejtezősorozatban csak egy Svédország elleni 1-1 alkalmával játszhatott.

Posztriválisai Tomas Tujvel és a már említett Sebők Zsolt voltak. Tujvel az az egyetlen játékos, akit jelenleg is szerződés köt a Vidihez, bár éppen a DAC Dunaszerdahely csapatánál van kölcsönben. Sousa érkezésével a BL-ben a Sturm Graz ellen, majd az azt követő ősszel őrizhette a kaput, de aztán kikerült és epizódszereplővé vált, 2013-14-ben egyszer sem játszott. A tavalyi szezont már Kecskeméten védte végig – szó szerint, egyszer sem hiányzott -, idén a szlovák bajnokságban 4. DAC kezdője.

Sebők Zsolt ma már 36 éves, ő egyetlen meccsen ölthette magára a Videoton mezét (ahol 2004 óta játszott), mégpedig a Győri ETO elleni záró fordulóban, amikor csapata már bajnok volt. Még azon a nyáron távozott, Cipruson, Pafoszon találta meg számítását, ahol játszogatott is, onnan pedig Gyirmótra vezetett az útja, jelenleg a feljutásért aspiráló NB II-es klub kapuját őrzi.

Az akkori védelem ma már rivális

Nem Sebők volt az egyetlen, aki Ciprusra távozott a bajnoki címet követően. A belga Lokerentől igazolt szerb Marko Andjics ugyanis szintén oda, az Anorthoszisz együtteséhez igazolt, ahol sokáig kezdőként számítottak az éppen legjobb korban lévő szélsővédőre. Andjics emlékét egy Debrecen elleni bombagól őrzi, ma a szintén ciprusi Nea Salaminánál tengeti napjait.

Szinte a semmiből igazolta le Hidvégi Sándort Mezey György. Nem is jutott túl nagy szerep az akkor 28 éves hátvédnek, mindössze 10 meccsen vetették be. A szezon végeztével Zalaegerszegre ment, majd az MTK vette vissza, ahol egy idényen át stabil kezdő volt. Ezután ment a Fradihoz, az a kaland viszont nagyon rosszul sült el: sokat volt sérült, mindössze háromszor lépett pályára, később ismét az MTK, majd 2014-15-ben a kieső Dunaújváros volt az otthona kölcsönben. A nyáron megváltak tőle, három hónap kihagyást követően végül a Szigetszentmiklósnál kötött ki.

Andjics bombája 2:30-tól

Az Újpestről érkező Lipták Zoltán gyorsan vált a fehérváriak egyik kedvencévé, hiszen kiválóan játszott, csakhamar válogatott is lett a magyar bajnoki cím mellett. Sousa érkezésével az ő helye is megingott, így tett egy próbát külföldön (öngólt szerzett a Swansea City második csapatának edzőmeccsén, aztán kiállították, ezért le sem igazolták), majd az Újpestbe igazolt. Egy idényt követően aztán a Győri ETO-t választotta, a fehérváriak szemében pedig olyan gyorsan lett szálka, mint ahogyan 2009-ben megkedvelték. Az ETO megszűnésével a Diósgyőrt választotta, a válogatottból pedig kijátszotta magát.

A bajnokcsapat kezdő jobbhátvédje a fiatal Lázár Pál volt. Ő sem húzta sokáig Sousa mellett, hiszen még a nyáron, de már válogatottként átigazolt a török Samsunspor csapatához, ahol azonban csak egy idényt töltött és nagyon kevés babér termett neki (nem mellesleg pedig ki is estek), így hazatért a Pécshez, manapság pedig a Debrecennél futballozik és bajnoki címet is ünnepelhetett a hajdúságiakkal.

A bajnokcsapat másik kezdő középhátvéde is járt már itt-ott, amióta elhagyta a Vidit. Vaskó Tamás helyzete annyiban más, hogy még Sousa alatt is be-bekerült a csapatba Paulo Vinícius és Marco Caneira mellett, ám az Európa Liga csoportkörös szezonban már csak egyszer léphetett pályára fehérvári színekben, hiszen Kecskemétre adta kölcsön a Videoton. 2013-ban már valóban elhagyta a piros-kékeket és előbb Mezőkövesdre ment, majd a Puskás Akadémiánál játszott néhány meccset, a tavalyi szezont pedig a Dunaújvárosnál fejezte be. Idei Vidi elleni találkozója emlékezetesre sikeredett, hiszen – immáron békéscsabaiként – nem mindennapi öngólt szerzett a végül 1-1-re zárult találkozón.

Egyetlen egyszer, a már említett, ETO elleni utolsó fordulós bajnokin kapott szerepet az akkor 19 éves Ízing Martin – és később sem játszott már bajnokin a Vidiben. A később bundagyanúba is keveredett középhátvéd Tatabányán, majd az NB II-es Vasasnál, az NB I-től már kiesett Mezőkövesdnél és idéntől a Kisvárdánál futballozott, futballozik.

Szinte mindenki itthon talált új csapatra a középpályáról

Ami a középpályát illeti, ma is az NB I-ben játszik, de már nem szélsőként, hanem inkább belső középpályásként Dusan Vasziljevics. Ő egy félszezont maradt még Fehérváron Mezey távozását követően, de Paulo Sousa 2012 januárjában az Újpesthez adta el (az egyébként onnan is érkező) szerbet. A Lila-fehéreknél stabil kezdőnek számított, amíg össze nem különbözött honfitársával, Nebojsa Vignjeviccsel, ami miatt rövid időn belül a klubon kívül találta magát. Manapság a Honvédnél focizik.

Szakály Dénes némileg csalódást keltő karrier közepén van. A még mindig csak 28 éves játékosnak részben bátyja, részben fiatalkori teljesítménye miatt sokkal nagyobb jövőt jósoltak, amikor a bajnok Vidiben szerepelt, de Paulo Sousa alatt csak egy meccsen játszott, mielőtt a szezon végén csont nélkül kieső Zalaegerszeghez adták kölcsön. 2012-13-ra az NB II-es Puskás Akadémiához igazolt, ahol ontotta a gólokat, így két szezont még az NB I-ben is eltöltött velük több-kevesebb sikerrel, majd nyáron a Paks kezdte el foglalkoztatni.

Nemrég éppen a Vidi ellen tért vissza jelenlegi klubjába, a Puskás Akadémiába a fehérváriak egyik bajnoka, a ma már veterán, 36 esztendős Polonkai Attila. Ő is Sousa érkezésével került ki a pixisből, csak ötször szerepelt 2011-12-ben, majd Felcsútra távozott, ahol az NB II-ben és mind a mai napig az NB I-ben is mintegy mentorként tekintenek rá.

Hosszabb időt, hat évet töltött el Fehérváron a győri születésű, az ETO-ban és az Újpestnél is megforduló Farkas Balázs, aki Mezey György alatt védekező középpályásként csapatkapitánynak is számított. Ő meg sem próbálta Sousával, mivel azonnal távozott: előbb a Vasashoz, majd Kecskemétre igazolt, Mezőkövesden pedig az NB I-es csapat oszlopos tagja volt (többek között azon a meccsen, amikor a kieső csapat döntetlenjével megakadályozta a Videotont abban, hogy 2014-15-ben kiléphessen az európai porondra). A négyszeres válogatott középpályás manapság Újbudán focizik.

Sokak kedvence volt Székesfehérváron a mára már a harmadik x-ét taposó Nagy Dániel. A helyi születésű, lokálpatrióta, apró termetű szélsővel azóta a Rangadó.hu is készített interjút, melyben felidézte, hogy éppen a válogatott behívójának megkapása után sérült meg. Nagynak sem termett sok babér a portugál mesterrel, nála, majd később a Haladásnál, a Puskásnál és a Vasasnál is epizódszereplő volt, egyedül Siófokon találta meg számítását, 2013-14 után idén is ott focizik.

Nagy Dániel 70 méteres szólógólja az Újpest-Videoton 0-1-es 2009-es mérkőzésen 0:20-tól

Kevés olyan focista található a Vidi 2010-11-es keretében, aki még ma is a válogatott tagjának számít, de Elek Ákos éppen ilyen. A középpályás ráadásul Paulo Sousa alatt sem került ki teljesen a rotációból, 13-szor lépett pályára a bajnokságban fél év alatt, de aztán Egervári Sándor tanácsára 2012 januárjában a török Eskisehirsporhoz igazolt. Ez a kaland még borzalmasabban sült el, mint Lázáré, csak háromszor játszott, így hamar hazatért, de ekkor már nem Fehérvárra, hanem Diósgyőrbe, ahol két és fél szezont húzott le, mielőtt kínai kitérőt tett a Csangcsun Jatajnál. A télen ismét Magyarországra jött, a miskolciak fogadták vissza.

A horvát szűrő, Damir Milanovic nem sok sót evett meg Mezey alatt, a Vidiben csak 10-szer játszott bajnokin két szezon 60 meccséből. Sokáig a Vidi II tagja volt, majd egy szezonnyi Tatabánya után megelégelte a mellőzést és hazatért szomszédainkhoz, ahol folyamatosan a másodosztályban játszik.

Külön szót érdemel az NB I történetének egyik legfurcsább igazolása, Bojan Djordjics és Martin Kayongo-Mutumba esete is. Bár ketten együtt csak 7 bajnokin jutottak szóhoz, arról nevezetesek, hogy a Videoton a hírek szerint többszázezer eurót fizetett játékjogaikért a svéd AIK Stockholmnak. A Manchester United-nevelésű szerb-svéd kettős állampolgár Djordjics érthetetlen módon kevés lehetőséget kapott a bizonyításra, csak a Videoton második csapatában talált be és később a Ian Holloway-edzette Blackpoolhoz ment (aki már a Plymouth Argyle csapatánál is trénere volt). Ott olyan keveset keresett, hogy korábbi csapattársa, John O’Shea segítette ki anyagilag, pályára pedig végül nem is lépett. Rövid belga másodosztályú szereplés, majd két és fél svéd év következett, legutóbb az indiai Chennaiyin foglalkoztatta.

Tavaly töltötte a 30-at korábbi csapattársa, Martin Kayongo-Mutumba, aki svéd-ugandai kettős állampolgár. A szélsőt egy mérkőzést követő pacsizás során szurkolók leköpték, 2011 nyarán pedig visszament a Stockholmhoz, majd török és iráni kitérő után a szintén svéd Brommapojkarna szerződtette.

Gólvágó gólvágó hátán

A 2010-11-es Videoton csatársorát sok csapat megirigyelné kis hazánkban. Szerepelt benne az idény során 24 gólig jutó, rendkívül technikás Andre Alves, az U20-as vb-n bronzérmes, MTK-nevelés Gosztonyi András, a Magyarországon szintén sikeres gólvágónak számító Goran Vujovic és Lencse László, valamint egy fél idény erejéig Nikolics Nemanja is.

Alves aztán a 2011-12-es szezonban is domborított, a télre már 12 találatnál járt, szerződése viszont 2012 június 30-án lejárt volna, így a Vidi lépéskényszerbe került: vagy szezon közben adja el vagy nem lát belőle semmit. Végül szinte potom összegért, 200 ezer euróért távozott az Omonia Nicosia csapatához. Színeikben 20 gólt lőtt, majd egy évet húzott le az Egyesült Arab Emirátusokban, megfordult a Panaitolikosznál Görögországban, jelenleg ismét Cipruson, az AEK Larnakánál ontja a gólokat, idén már 16-nál jár.

Gosztonyi András az egyik legtehetségesebbként számon tartott magyar fiatalként nagy pénzért igazolt a Videotonhoz, ahol nem váltotta meg a világot, de a bajnokcsapatban és egy évvel később Sousa alatt is megállta a helyét, mielőtt 2012 nyarán a Diósgyőrhöz szerződött volna. Tavaly nyáron a Haladás igazolta le, de télen felcsapott légiósnak, Lengyelországba, a Slask Wroclawhoz igazolt.

A montenegrói Goran Vujovic a 2008-09-es Vidi fő gólfelelősének számított, de 2009-10-ben és később 2010-11-ben is csendes maradt, sőt alig játszott. 2011 telén a Kecskeméthez igazolt, majd a Haladásnál és az Egernél is kipróbálta magát, mindhiába. Végül visszatért hazájába az egyszeres válogatott támadó, ott a Lovcen, a Mogren és a Sutjeska foglalkoztatta. 2014-15-ben nyolc találattal bizonyult jobbnak, mint a 13 gólos és ezzel a góllövőlista második helyén végző Ivanovic, így ismét kapós lett külföldön, az orosz másodosztályú Arsenal Tulánál idén kétszer ünnepelhetett.

Lencse László Gosztonyihoz hasonlóan az MTK-tól érkezett 2010 telén, érte is nagy összeget rakott le az asztalra a Vidi. 2010-11-ben 14 találkozón 3-szor volt eredményes, majd kölcsönadták Kecskemétre, ahol valósággal megtáltosodott, 15 találatával kishíján gólkirály lett. 2012-13-ban az Európa Ligát is megjárta, hiszen előbb az izraeli Hapoel Ironi Kiryat Shmona szerződtette (innen a háború miatt jött el), majd a görög Aszterasz Tripolisz. Bár néhányszor gólt lőtt, 2013-14-ben Felcsútra tért haza, ahol egészen idén télig játszott, jelenleg az Újpestben futballozik.

A Vidi kétszeres bajnokai

Ezzel el is érkeztünk áttekintésünk utolsó részéhez: ahhoz a három futballistához, akik a Videoton történetének mindkét bajnoki címében aktív részt vállaltak. Nos, többé-kevésbé…

Gyurcsó Ádám 2010-11-ben ugyanis inkább ifjú csikó volt még, mint mén, mindössze egyetlen egyszer játszott abban az évben, méghozzá egy Újpest ellen elveszített derbin, amikor a csapat már bajnoknak volt tekinthető. Egészen a 2015-16-os szezon első felének végéig szolgálta a klubot, télen azonban a Pogon Szczecínt választotta, ahol már győztes gólt is lőtt.

Sándor György Farkas Balázshoz hasonlóan az Újpestnél és a Győrnél is megfordult, mielőtt a Vidi – nyugodtan mondhatjuk – legendájává vált volna. 2009-ben igazolta le őt a Mezey György-vezette fehérvári klub és mivel a 2014-15-ös idényt is náluk fejezte be, mindkét bajnoki címnek tevékeny részese volt – a másodiknak ráadásul már mint csapatkapitány. 2013-ban egy fél évre szaúd-arábiába igazolt. Szolgálataira a tavalyi idény végeztével nem tartott igényt Burcsa Győző sportigazgató, ezért végül az ausztrál Perth Gloryhoz írt alá, ahol mára már Vadócz Krisztián is csapattársa.

Az utolsó név pedig nem is lehet más, mint a Videoton történetének második legsikeresebb gólvágója, Nikolics Nemanja. A szerb születésű, de magyar válogatott támadó 2009-10-ben Szabó József és Petres Tamás után a klub történetének harmadik gólkirálya lett (őt követte 2010-11-ben Alves), majd sikerét még kétszer meg tudta ismételni. 2015-ben maradásáért a hírek szerint borsos árat kért, ezt pedig nem adták meg neki, így ingyen távozott, a Legia Varsót választotta, ahol toronymagasan vezeti a góllövőlistát, sokáig az európai Aranycipőért is versenyben volt.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik