A vasárnap elhunyt mesteredző, Verebes József több hazai klubnál is legenda lett, a válogatottat is kétszer vezette. Játékosai szeretettel és mosolyogva emlékeznek rá, mert szinte mindenki köszönhetett neki valamit. Összegyűjtöttünk pár történetet a Mágusról, egykori sikerei helyszíneiről.
Hannich Péter
A Rába ETO középpályása Verebesnél lett bajnok, gólkirály, válogatott. A legendás győri aranycsapat egyik legfontosabb, legjobb játékosa volt. Elmondása szerint Verebes „unortodox” edző volt, mai szemmel nézve már elképzelhetetlen dolgokat is megengedett a játékosoknak és magának.
– Maximálisan a legjobbakat tudom mondani róla, rengeteget köszönhetek neki, a pályafutásom máshogy alakult volna nélküle. Ismert, hogy sokszor mondogatta, ő csak az Autó-Motor Sportot olvassa, nem érdekelték a kritikák, a Népsportot ezért nem követte. Ment a maga útján, nagyon tudott beszélni a játékosokkal, a pszichikai felkészítés mestere volt. Valóban úgy történt, ahogy a legenda megörökítette: legelső győri edzése előtt bejött az öltözőbe, feltette a lábát az asztalra és azt mondta, nincs nálatok jobb csapat az NB I-ben. Összenéztünk, mosolyogtunk… Aztán szép lassan elkezdtük hinni, amikor jöttek az eredmények. Amikor a siker jön, mindent elhisz az ember.
– Verebesnél nem volt olyan, hogy megállás, az ötödik gól után is mennünk kellett előre. De tudta, melyik meccsben mi van, melyikben van egy gól, melyikben sok. Tudta, kit mikor kell pihentetni, cserélni, volt, hogy szabadságra küldött játékost bajnokság közben, Kovács Lacit például egy hétre, ne is lássa szombatig, ezt mondta neki a hétfői edzésen. Egy másik edzésen fáradtak, kedvetlenek voltunk, hosszú ciklus közepette, egymás után játszottuk a meccseket, nem volt igazán hangulatunk száz százalékkal dolgozni. Győrffy Laci bácsi, a pályaedző jelezte Verebesnek, hogy nem végeztük elég intenzíven a bemelegítést. A Mágus ránk nézett, kérdezte, mi a baj, mondtuk, fáradtak vagyunk, erre közölte, uraim, ennyi! Öt percig tartott az edzés aznap. Hét végén persze mentünk, frissen, lendületesen.
Kiss László
Verebes egyik legrégebbi barátja pályaedzőként dolgozott a Mágus mellett az MTK-nál és Győrben is, rengeteg közös emléke van a trénerről.
– Elment a Haller-tér egy része… Verebes József számomra a szakmája királya volt, de ezen túl egy nagyon jó, örök barát is. Barátságunk a Haller-téri grundtól dotálódott, még az 50-es évek vége, 60-as évek közepe idejéből. Boldogsággal tölt el hogy dolgozhattam vele Győrben és az MTK bajnoki címe idején. Kiváló edző volt, a mentális felkészítésben és taktikai téren is megelőzte korát. Amit ő csinált a csapatainál, azt előtte nem láttuk itthon.
Disztl Péter
Verebes egyik első felfedezettje a magyar futball számára: a nyolcvanas évek legelején a Bajáról igazolt ifista kapust ő rakta be először a nagycsapat kapujába, ahol aztán éveken át alapember, UEFA Kupa-döntős, világbajnokságot megjárt válogatott klasszissá érett. Verebes a Vidinél érte el első látványos győzelmeit, előbb pályaedzőként, majd egy szezont vezetőedzőként dolgozva.
– Óriási szövege volt, hihetetlenül tudott dumálni, megfűzni a játékosokat. A bajnoki meccsek előtti utolsó edzéseken mindig a tartalékok, a „fakó” játszott a „fényes”, vagyis a kezdő ellen. Az egyik ilyen alkalommal olyan pocsékul ment, hogy a tarcsitól kikaptunk 7-2-re. Ültünk az öltözőben, nem éppen jókedvűen, Verebes bejött, a cigi a szájában, megállt az ajtóban, azt mondta: „Uraim, mi volt ez? Csak lestem! Micsoda két gyönyörű gólt lőttek! Ez igen. Hét végén nem kapnak hozzá hetet, meglesz 2-0-ra a meccs!” És mondanom sem kell, 2-0-ra nyertünk a bajnokin.
– Nála nem lehetett önbizalom nélkül játszani. Mentünk az Üllői útra, a Fradihoz, csikócsapatként, berezelve. Verebes már hétfőn elkezdte a pszichikai felkészítést, akkor még csak csendben szívta a cigarettát, aztán azt mondta: uraim, szombaton nagy meccs lesz. Másnap már többet mondott, és így tovább, mire elértünk az utazásig, fel voltunk tüzelve. De amikor odaértünk a stadionhoz, láttuk a húszezer embert, hallottuk a hangzavart, összenéztünk. A mester meg elvigyorodott, felénk fordult: „Jó kis moraj, mi? Ne féljetek a harmadik gólunk után akkora csend lesz, hogy csak na.” Öt-kettőre nyertünk az Üllőin és 0-3 után tényleg síri csend volt a lelátón…
Bognár György
Az MTK középpályása korábban is sokat sztorizott a Mágusról, aki 1986 őszén a kieső helyen vette át a kék-fehéreket, aztán a bajnokság végén aranyérmet ünnepelt velük. Később ezüst és bronzérmet is szerzett az MTK-val.
– Verebes tényleg remekül értett a meccsek előre lekottázásához. Egyszer Debrecenbe mentünk, odafelé elkezdte mondani: „ezek nekünk jönnek majd, kinn lesz tízezer néző, hajtja őket, az első húsz perc kemény lesz, aztán rúgunk egyet kontrából. A második félidőben is megint nekünk jönnek, semmi gond, a 65. percben megint mi jövünk, megkontrázzuk őket, rúgunk még egyet.” Természetesen a 65. percben 2-0-ra vezettünk két kontrából lőtt góllal…
– Nálunk is ment a kezdőcsapat-tarcsi meccs a bajnokik előtt, megkülönböztető trikóban játszottunk mi, a tartalékok anélkül. Verebes a pálya széléről nézte, aztán egyszer csak belefújt a sípba, megállította a játékot, bement a pályára az egyik, kis vékony tartalék előtt megállt. „Hogy is hívnak téged, fiam?” A srác mondta vékony hangon: Talapa János. Mire Verebes odaszólt a segítőinek: „Adjatok csak rá egy trikót! Holnap kezdesz, ügyes vagy.” Másnap Talapa Jani góljával nyertünk 1-0-ra.
