2011-ben ítélték el négy és fél évre az egykori juhászt, vállalkozót, fuvarozó cég-tulajdonost, stadionépítő klubtulajdonost, Stadler Józsefet. Nem ez volt az első büntetése, először tíz évvel korábban csukták le emlékezetes ÁFA-csalása miatt, később ismét vállalkozásokat nyitott, de a futballba nem tért vissza többé. Az akasztói Stadler Stadion szétesőben, elhagyatottan áll a pusztában, ugyanakkor még mindig egyfajta élő szimbóluma a korszaknak, amelyben készült – nem csoda, hogy Stadlerrel a szabadulása másnapján már ott forgatott egy tévéstáb.
A volt vállalkozó a Rangadó.hu kérdéseire készségesen válaszolt, bár egészségi állapota miatt nincs túl jó hangulatban.
Se pénz, se egészség
– Komoly problémáim voltak és vannak, tulajdonképpen az is nagy szó, hogy egyáltalán tudok beszélni. Ha nem engednek ki két hónapra tavalyelőtt, alighanem letettem volna a lantot örökre. Hasnyálmirigy és epevezeték-problémáim voltak, de akkor el tudtam menni Szegedre egy ismerős adjunktushoz, aki megműtött. Előtte azt mondták, egy hetem van hátra. Mindennap egy liter gennyet szívtak ki belőlem, negyvenkét kiló voltam. A gyors műtét megmentette az életemet. Mit mondjak, most sem vagyok olyan, mint régen, jó, ha tíz százalékos állapotban vagyok egykori önmagamhoz képest – mondta Stadler József.
A Stadler FC egykori tulajdonosa most is Akasztón lakik – pontosabban oda ment a börtönből, egy barátja jóvoltából egy szövetkezeti irodában húzza meg magát, mert lakása nincs. Mindent elvesztett az évek során.
– Cégem, vagyonom nincs, ami volt, azt a főkönyvelőm lenyúlta a barátnőjével. Megoldották szépen. Ma voltam a stadionnál, ott forgatott velem a Tv2. Siralmas a helyzet, le van robbanva az egész, sajnos nincs senki, aki megvegye. Bár lenne. Rajtam is segítene vele, holtig tartó haszonélvezeti jogom van a stadionon, legalább valami pénzhez jutnék. Az emlékek szépek, de azzal nem sokra megyek – teszi hozzá az egykori névadó-klubtulajdonos.
Egyszer volt egy klub és egy stadion
A Stadler FC és az akasztói stadion egy korszak jelképe: a rendszerváltás utáni futballvállalkozásoké, az egészen sajátos hazai viszonyoké, a rövid távú csillogásé és az utána következő nihilé. Stadler a semmiből létesített egy alföldi Potemkin-futballvárost, ami aztán az ő bukásával villámgyorsan tűnt el, a csapattal együtt a focitérképről. Ma már azt mondja, volt oka megbánni az egészet.
– Ha a futballba nem nyúlok bele, sose kerülök börtönbe, de ezt visszacsinálni már nem lehet. Kiskőrösön rábeszéltek a barátaim annak idején, hogy vegyem át az anyagi nehézségekkel küzdő klubot. Négy év alatt feljutottunk a legalsó szintről az NB I-be. Nem akartam én mindenáron az NB I-et sem, de arra is rádumáltak, mondták, majd Kiskőrös is beszáll ötven százalékban, aztán végül mindent én fizettem – idézi fel a „hőskort” Stadler: az első modern, kívül-belül csillogó stadionban valóságos népünnepély volt minden meccs, legalábbis a tulajdonoshoz közelálló vállalkozóknak, környékbelieknek, de gyakran az újságíróknak is. Pörkölt, sztriptízműsor, lakodalmakat idéző bulik követték a meccseket, a Stadler Fc pedig szépen eljátszogatott az élvonalban. Amíg a tulajdonos bajba nem került.
– Négy évig vittem a klubot, de aztán már nem bírtam, amikor letartóztattak, megmondtam, kötelező kiesni – meséli Stadler József, aki később a vállalkozásokhoz visszatért, a futballhoz már nem, a stadion pedig marad mementónak. Az egykori büntetőügyeiről ma is azt mondja, igazságtalan ítéletek születtek – ÁFA-csalással csuktak le, de meg kell nézni, mennyi ÁFÁ-t kaptam vissza. Több tízezer vagon áru tán járt volna nekem a visszatérítés, mert én is ÁFÁ-val együtt vásároltam meg azokat – állítja az akasztói vállalkozó.
Ma is sokan szeretik
A Stadler FC a múlté, a stadion rohad, közben viszont az országban nagyobb és modernebb stadionok is épülnek, már nem egyéni vállalkozók magánvagyonából. Kíváncsiak voltunk Stadler József véleményére a mostani építésekkel kapcsolatban.
– Nincsen tévém jelenleg, nem tudom követni az eseményeket, láttam korábban az új stadionokat, de én nem akarok ezzel foglalkozni. Elég nekem, ha a magam bajából ki tudok lábalni. Ezzel együtt azt mondom, ha most építenék stadiont, ez a kormány biztosan nem bántott volna érte, inkább támogatna. Talán börtönbe se kerültem volna…
Az egykori klubbal kapcsolatban annyit mond a volt tulajdonos: nem volt kiemelkedően gazdag csapat, a játékosok annyit kerestek, mint máshol – viszont, mivel ő eredetileg hosszú távra tervezte a történetet, rengeteg futballistának vásárolt például lakást. Szerinte megérdemelte a környékbeliek szeretetét a törekvéseiért.
– Szórakoztattam az embereket, jól érezték magukat a meccseken és mellesleg munkát adtam sokaknak. Bács-Kiskun megyében sosem volt azelőtt NB I-es focicsapat, a Fradi ellen volt, hogy 22 ezren jöttek, be kellett csukni a kapukat, mert nem fért be több ember. Sajnos tény, hogy végül nagyon bevittek ezzel az egésszel az erdőbe. De nem felejtettek el, nem csak itt Akasztón vagy a megyében, az országban sem, sőt az egész világon sokan szeretnek, Amerikából, a volt szovjet államokból is hívnak, érdeklődnek irántam – mondja, hallható büszkeséggel.
Tévén – vagy még úgy sem
Négy évet töltött utoljára a börtönben Stadler József, és ha van, amivel ezalatt nagyon keveset foglalkozott, az a magyar futball. Az Európa-bajnoki kijutásról azonban még ő is tud, örül neki.
– Hiába voltam én a zárkafelelős, nem nézhettem meccseket, mert volt egy zárkatársam, aki azzal szórakozott, hogy direkt elkapcsolt a csatornáról, ha látta, hogy meccs van. Csak azért, hogy engem bosszantson. Nagyon nehéz, kemény világ az ott benn, nem volt egyszerű kibírni. Viszont a két utolsó selejtezőt láttam, annak nagyon örültem – teszi hozzá Stadler.
Nem lesz könnyű dolga a szabadulás után sem, pénze nincs, egészsége is megromlott, egyedül a talpra állni mindig képes természetében bízhat, valamint az ismerősök segítőkészségében. A futball, mint vállalkozás, többé elképzelhetetlen a számára, mondja.
– Már csak tévében nézem a focit. Klub szóba sem jöhet, nem vállalnék többé semmi ilyesmit. Örülök, hogy élek. Nem nulláról, hanem mínuszról kell újra indulnom, ha lesz, aki segít, annak nagyon hálás leszek. Össze kell szednem magam, egyelőre csak ez számít – mondja végül az egykori juhászból lett milliomos, majd nincstelen alföldi vállalkozó.
(Címlapfotó: blikk.hu)
