Nem sokan figyeltek a Guimares-Benfica mérkőzésre 2004. január 25-én idehaza, hiszen nem rangadóról volt szó. Utólag viszont az egész ország döbbenettől némán, hitetlenkedve nézte végig újra és újra a találkozó legmegrázóbb felvételeit. Sajnos nem a futball miatt. Pedig remek játékosok voltak a pályán, és köztük egy magyar srác, aki addigra sok szívet meghódított Portugáliában. Fehér Miklós, a legjobb korban lévő, nagyszerű magyar tehetség, akit annak ellenére is imádtak Lisszabonban, hogy a Porto mezét előbb viselte, mint a Benficáét – ekkor lépett utoljára pályára életében.
Csereként állt be döntetlen állásnál, majd gólpasszt adott, röviddel később kapott egy sárga lapot. A világot bejárt felvételen láthattuk ismerős mosolyát, ahogy tudomásul vette a játékvezető szigorát. Megigazította a haját, a térdére támaszkodott – és a következő pillanatban összeesett. A döbbenet azonnal úrrá lett a pályán lévőkön, a csapattársak rohantak segíteni rajta, később földre rogyva zokogtak, mert azonnal látszott, hogy nagyon nagy baj van. Fehér Miklóst többször próbálták újraéleszteni, de szíve végül felmondta a szolgálatot. Huszonnégy éves volt.
A tatabányai születésű fiatalember még csak tizedik szezonjában járt profi karrierjének, de már annyi minden mögötte volt: Győrben elismert és szeretett játékossá érett, magyar szinten az egyik legnagyobb csatártehetségnek tartották. A zöld-fehéreknél 62 bajnokin 23 gólt szerzett, mielőtt légiósnak állt. 1998-ban igazolta le az FC Porto, Európa egyik legismertebb klubja, a tehetséggondozásáról is híres portugál nagycsapat. Miki, ahogy odakint hívták, a következő két évben többször is felhúzhatta magára az első csapat mezét, majd következett a Saigueiros és a Sporting Braga, végül pedig 2002-ben a Benfica. Összesen 143 felnőtt mérkőzés adatott meg neki pályafutása során, ezeken 50 gólt szerzett. És mindenhol kedvenc volt – elfogadtatta magát az amúgy is közvetlen, befogadó portugálokkal.
A magyar válogatottban 19 évesen debütált, tétmérkőzésen, góllal. Azerbajdzsán idegenbeli 4-0-s legyőzése alkalmával ő állította be a végeredményt. Két évre rá mesterhármast szerzett Kaunasban, a litvánok elleni vb-selejtezőn. Később Bicskei Bertalan után Gellei Imre is bízott benne, nála is ő volt a válogatott egyik csatára. 2003 október 11-én a lengyelek ellen szerepelt utoljára a válogatottban, három hónappal a tragédia előtt. Huszonöt válogatott fellépésén hét gólig jutott, több nem adatott meg neki… Remek felépítésű, gyors és nagyszerűen fejelő befejezőcsatár volt, aki a földön is jól játszotta meg a labdát és távolról is képes volt gólt lőni.
A Benfica örökre visszavonultatta a 29-es mezt, melyet Miki a klubban viselt. A portugál csapat játékosai és vezetői eljöttek Győrbe Fehér Miklós temetésére. A magyar fiú emlékét itthon és külföldön is őrzik: áll a szobra, évente megemlékeznek róla egy futball-gálával, a szívekben örökre ott marad. Tragédiája ismét rávilágított az élsportolók, köztük a profi futballisták túlterheltségének veszélyeire, felvetette a fokozott orvosi ellenőrzés szükségességét – de sajnos nem vetett véget a tragikus eseteknek, azóta is haltak meg fiatalemberek a futballpályán. Pedig Fehér Mikinek is élnie kellene még, akár futballoznia – hiszen még ma is csak 36 éves lenne…
