NB I

Értelmes focista látszatát akarja kelteni a Fradi válogatott középpályása

A Magyar Lelátókészített portré beszélgetés a mindössze 20 éves ferencvárosi kedvenccel, az ötszörös felnőttválogatott Nagy Ádámmal.

A kezdetekről

“Hiába nagy a család, nálunk senki sem focizott. Én viszont már óvodában elkezdtem rúgni a bőrt, még ha nem is szervezett keretek között. Aztán aput noszogatták a barátai, hogy vigyen el valami komolyabb helyre, mert tehetségesnek látnak. Sokat vacillált, hisz ő laikus volt ezen a téren. Végül, hatéves voltam tán, amikor bejött a szobámba – emlékszem épp olvastam –, és mondta, hogy megyünk edzésre. Ekkor sírva fakadtam, mert nagyon nem akartam ezt.
Féltem az új társaságtól, az új közegtől, nem szerettem volna kikerülni a komfortzónámból. Néha most is ilyen vagyok, de kiskoromban ez hatványozottan igaz volt rám. Talán még az első pár edzésen is eltört a mécses, de utána már magamtól mondtam, hogy menjünk a pályára.”

A hangadó

“A hangadók közé inkább az általános iskolában tartoztam. Magatartásból rendszeresen négyest kaptam. Mondjuk most sem vagyok az a visszahúzódó típus.

Nyilván a Ferencvárosban nem Gera Zoliékat, vagy az idősebb játékosokat fogom ugratni, de megvan az a kör – Popov Patrik, Radó Andris, Haraszti Zsolt, Nagy Dominik – ahol ha nem is hangadó, de „hangoskodó” vagyok.

Visszatérve: általánosban imádtam úgy megszólalni, hogy utána nevessen az osztály.”

Az olvasásról

“Nagyon örülök, hogy a játékomat érettnek titulálják, én ezt nyilván belülről nem tudom értékelni. A másik kérdésedre pedig azt mondanám, hogy vannak dolgok, amik engem igen, viszont a korosztályomból sokakat nem érdekelnek – persze ezt nem bántásból mondom.

Nagyon szeretek például olvasni, most épp az Erőss Zsoltról szóló könyvet bújom. De előfizetésem van egy ismeretterjesztő havi magazinra is.”

A nyilatkozatokról

“Ami a nyilatkozataimat illeti: kicsit lazábban kéne még kommunikálnom. Néha észreveszem magamon, hogy cérnahangon beszélek, mert figyelek a választékosságra, hogy egy értelmes futballista látszatát keltsem. De amit mondok az őszinte és természetes.”

A jövőről

“…egy nyugat-európai első osztályú klubnál képzelem el magam.”

A teljes beszélgetést, itt tudják elolvasni.

Olvasói sztorik