Érdekes mérkőzést játszottak az OTP Bank Liga legutóbbi fordulójában Kispesten. Nem az eredmény vagy a színvonal miatt, a 0-0-ra végződött Honvéd-Paks találkozó pont annyira volt szórakoztató, mint a végeredménye mutatja. Viszont az összeállításokat nézve feltűnhetett: egyetlen külföldi játékos sem szerepelt a kezdő tizenegyekben! Ilyesmire a magyar bajnokságban szezononként alig egy-két példa akad.
A hazai csapatnál ráadásul nemhogy magyarok, de zömében saját nevelésű akadémisták adták a kezdő tizenegyet, ami a kispesti közelmúltat figyelve különösen megsüvegelendő – noha a Magyar Futballakadémiát sokszor emlegeti büszkén a tulajdonos, George F. Hemingway, még tavasszal is volt meccs, amin nyolc légiós játszott a kispestiek kezdőcsapatában. És ki ne emlékezne a tavaly téli, szürreális népvándorlásra, a használhatatlan tucatlégiósok sorára. Most ellenben így festett a két kezdőcsapat:
Honvéd: Kemenes – Botka, Kamber, Bobál, Baráth – Nagy, Hidi, Gazdag – Prosser, Holender, Vermes
Paks: Molnár – Kulcsár, Lenzsér, Gévay, Szabó – Bartha, Bertus, Kecskés, Papp, Koltai – Balázs.
A sors iróniája, hogy a huszonkét futballista közül az egyetlen légiós egy magyar anyanyelvű játékos – a szlovák állampolgár Molnár Péter, a paksiak kapusa hosszú ideje alapember a zöld-fehéreknél –, míg a Honvéd külföldije, Djordje Kamber immáron hivatalosan magyar állampolgár.
Időben visszafelé haladva is a Paksot találjuk az egyik térfélen a legutóbbi (majdnem) „színmagyar” mérkőzésen. Május 30-án, a tavalyi szezon utolsó fordulójában a kieső Dunaújváros elleni 2-1-es győzelemnél állt fel Csertői Aurél csapata a Molnár – Kulcsár, Gévay, Rodenbücher, Báló – Bartha, Kecskés, Bertus, Kesztyűs, Haraszti – Könyves összeállításban, míg a túloldalon a szlovén kapus, Jahic előtt így festett a full-magyar mezőnysor: Villám, Farkas, Vaskó, Hidvégi – Petneházi, Böőr, Nikházi, Jakab, Csehi – Eppel.
Egy évvel korábban pedig Pécsen búcsúztatták „magyarosan” a bajnoki szezont a PMFC-Haladás találkozón, ekkor a hazaiak a Gőcze – Romic, Balogh, Mohl, Horváth – Szatmári, Márkvárt, Zsdrál, Városi – Pölöskey, Kővári, a vendég szombathelyiek pedig a Schimmer – Devecseri, Dvorschák, Fehér – Gyurján, Iszlai, Simon Á., Medgyes – Radó, Hrepka tizeneggyel álltak fel. Itt is csak egy kakukktojás volt, a horvát hátvéd, Marijan Romic személyében.
Lehet, nem jó ómen a légiós nélküli csapat, mert a Pécs és a Dunaújváros azóta eltűnt az élvonalból, a Lombard-Pápa pedig gyakorlatilag megszűnt – pedig két héttel a fenti meccs előtt még nekik is volt egy, nem is rossz nevekből álló kezdőjük a (természetesen színmagyar) Paks ellen. A marokkói Sekourt leszámítva csupa hazai név: Szűcs, Nagy S., Jagodics, Németh M., Eszlátyi, Présinger, Kulcsár, Király, Kenesei, Orosz. Ekkor még sikerült is bennmaradni…
Végül még egy jegyzőkönyv, kicsit régebbről, hogy lássuk, Pakson nem csak a mostani csapat és közvetlen elődje részesítette előnyben a magyar játékosokat. 2008 márciusában az MTK ellen a Paks a Kovács – Salamon, Zováth, Báló, Kiss – Böde, Hanák, Kriston, Éger – Tököli, Belényesi tizeneggyel állt fel. Garami József pedig a Végh – Horváth, Bajúsz, Pintér, Pollák – Szabó, Lencse – Kanta, Hrepka, Zsidai összetételű csapatot küldte pályára. Ezen a mérkőzésen egyébként még a cserék, sőt, a benevezett játékosok között sem volt légiós!
