Harmincnégy éve nem vertük meg a norvég válogatottat, klubcsapatainkat pedig a Rosenborg keserítette a különböző kupákban a közelmúltban. Egyetlen olyan magyar-norvég párharc volt, amit a magyar együttes nyert meg: 2011 őszén az Európa Liga selejtezőjében az előző szezonban ezüstérmes Paks csapata kiütötte a Tromsőt. Pedig előzetesen kevesen tartották erre képesnek a zöld-fehéreket. Kis Károly, a paksiak akkori vezetőedzője szívesen elevenítette fel a párharcot, amelynek visszavágója a paksi klub máig legnagyobb nemzetközi sikerét hozta.
– Egyértelműen a Tromsőt tartotta mindenki favoritnak, hiszen előtte már többször eljutottak a csoportkörig, ráadásul neves csapatokat is le tudtak győzni. A norvég bajnokságban a második helyen álltak, félelmetes hazai mérleggel, hosszú ideje veretlenek voltak otthon. Nekünk gyakorlatilag senki nem adott esélyt, hiszen ez volt a Paks első nemzetközi szereplése. Ennek ellenére a hazai 1-1 után remek játékkal sikerült nyernünk 3-0-ra és továbbjutottunk – emlékezett aRangadó.hu kérésére a volt paksi tréner.
A jelenlegi helyzetet persze nem lehet párhuzamba állítani két klubcsapat akkori párharcával, de Kis szerint vannak olyan elemei a történetnek, amiket érdemes felidézni, mert tanulságosak lehetnek. A Paks ugyanis éppúgy nem számított esélyesnek akkor, ahogyan most sem a magyar válogatott a favorit a pótselejtezőn.
– Azóta eltelt négy év, biztosan sok minden változott, és a válogatott nem azonos a klubfutballal. De a stílusjegyeik akkor is olyanok voltak, mint a mai norvég válogatottnak, fizikálisan erős csapat volt, amely ennek megfelelően játszott. Az itthoni döntetlen után, amelynél ők vezettek, nagyon magabiztosak voltak. Mi úgy mentünk ki a visszavágóra, hogy lehetőleg sokáig legyen 0-0, a hajrában pedig hátha sikerül eldönteni a meccset. Jellemző a norvégok elbizakodottságára, hogy a műsorfüzetbe, amit a visszavágóra adtak ki, már benne volt, hogy a következő fordulóban a skót Heartsszal játszanak majd – meg sem fordult a fejükben, hogy kiesnek. Viszont amikor megszereztük a vezetést, ez a hatalmas magabiztosságuk átment pánikba – meséli Kis Károly.
– Azért lehet érdekes ez, mert a norvégok nyilatkozatai most is nagy önbizalomról tanúskodnak. És ha a magyar csapat képes lesz felvenni a párharcokban a kesztyűt, emellett képes lesz ötletes játékra, sokmozgásos futballra, akkor ez a norvég magabiztosság elszállhat. Fontos lehet, hogy az első mérkőzés elején odakint sokáig partiban legyünk, ne szorítsanak be minket. Meggyőződésem, hogy annyira azért nem erősek, amennyire mondják. Mi kivárásra játszottunk, de nem húzódtunk be a kapu elé, hanem a középső harmadban védekeztünk. A szünetben még 0-0 volt, aztán amikor vezetést szereztünk, óriási hibákat vétettek a norvégok. A három gólon kívül is voltak nagy helyzeteink – teszi hozzá a tréner.
Jó lenne, ha a mostani párharc is hasonlóan alakulna, ehhez fegyelmezett játék és persze magyar gólok kellenének. Éppenséggel van közös pontja a két történetnek, mert egyik csatárunk akkor is ott volt a pályán:
– Az akkori Paksban a két gólt szerző Kiss Tamás mellett Böde Dániel volt a legjobb játékos, ő is betalált Tromsőben. Rá jellemző gól volt, lepattant róla az egykilencvenes norvég védő. Remekül játszott, jó lenne, ha most is így lenne – fogalmazza meg óhajait a Fradi-csatár egykori edzője.
Összességében, egyszeri paksi bravúr ide vagy oda, ebben a párosításban nem mi vagyunk az esélyesek és az biztos, hogy az egész csapattól kell az extra teljesítmény az Eb-re jutáshoz. Kis Károly azt mondja, csak egy rendkívül szervezetten és fegyelmezetten játszó magar válogatottnak lehet esélye – de annak lehet.
– Arra nem szabad építeni, hogy a norvégok csak ívelgetni fognak, vannak jól cselező, kreatív játékosaik is. Akkor van esélyünk, ha a védekezésünk egymás kisegítésére alapul. Közel kell helyezkedniük egymáshoz a játékosoknak, taktikailag fegyelmezetten játszani az utolsó percig. Nem szeretnék tanácsokat adni, hiszen a futballban minden megtörténhet. Az biztos, az én edzői pályafutásomnak egyik legnagyobb sikere volt az a mérkőzés. És nem tartom lehetetlen vállalkozásnak magyar részről a pótselejtezőt, főleg, ha a norvégok megint elbízzák magukat. Bátran kell játszani. Két meccs van, ami eddig történt, az már nem számít. Száz százalékot kell nyújtania a magyar válogatottnak a továbbjutáshoz, de sikerülhet – összegzi a várakozásait a tréner.
