Tavaly év végén a Rangadó.hu-nak jelentette be elsőként visszavonulását az aktív futballtól Horváth Gábor, a Videoton és a Paks korábbi válogatott hátvédje, aki a két magyar klub között Hollandiában profiskodott. Huszonkilenc évesen azért döntött a búcsú mellett, mert már nem érezte a motivációt, ahogy fogalmazott: teljes szívvel már nem tudott futballozni, máshogy pedig nem akart.
Horváth akkor azt sem zárta ki, hogy a sportágon kívül talál munkát és nem foglalkozik többet a focival, azóta azonban változott a helyzet. Több értelemben is. A magyar ex-játékos, immáron edzőként ismét a sportágban dolgozik, mégpedig korábbi hollandiai klubjában. És ismét érzi magában az elhivatottságot a sportág iránt. Horváth Gáborral rövid hazalátogatása során, a Videoton–Diósgyőr mérkőzésen beszélgettünk.
– Az ADO Den Haag egyik kölyökcsapatánál kezdtem asszisztensként, aztán az U 16-os csapat mellé is felkértek pályaedzőnek és emellett az U 19-es csapat munkájában is részt veszek segítőként. Nagyon élvezem a helyzetet, mert sokat tanulhatok. Szeretném magam előbb pályaedzőként, majd később valamikor vezetőedzőként is tovább fejleszteni. Az utánpótlás edzőknél évente hosszabbítják meg a szerződéseket, úgy érzem, velem most hosszú távon számolnak – ismertette a jelen helyzetet a 30 éves szakember.
– Nagyon komoly stáb vesz körül. Van egy szerb tréner, Alekszandr Rankovics, aki hét évet játszott a Den Haagnál és hármat a Vitesse-nél, nagyszerű karakter, sokat tanulok tőle, jóban is vagyunk. Felnézek rá, ő szerintem meghatározó tagja lesz a következő években a klub szakmai vezetésének. Pár éven belül akár az első csapatnál is vezetőedző lehet – tette hozzá Horváth Gábor.
Visszavonulásakor azt mondta, majd az égiek eldöntik, mi lesz az útja. Ehhez képest most ismét szakmai ambíciókról és az edzői pályáról beszél, nem tagadja, kiszámíthatatlan volt az elmúlt időszak – amíg nem jött ismét a futball.
– Valóban meg voltam keveredve rendesen akkoriban, nem is láttam a jövőmet a sportágban, ezért is hagytam abba. Aztán megváltozott a helyzet. Labdarúgóként nem volt meg már bennem az alázat, edzőként viszont megtalált. Most úgy érzem, ugyanazt képviselem, amit játékos koromban: ismét tele vagyok tűzzel és bízom benne, hogy az elkövetkező pár év pozitív lesz, ezért dolgozom nap, mint nap. Magamra találtam. Nehéz volt a visszavonulás utáni időszak, de hát az életben semmit nem adnak könnyen. A Jóisten visszavezérelt a futballhoz: játékosként korábban voltak olyan terveim, hogy edző leszek, de aztán amikor abbahagytam, egyáltalán nem volt semmilyen ambícióm. El kellett telnie ennyi időnek, hogy ismét rátaláljak a sportágra – fogalmaz Horváth. Viszont az aktív játékhoz való esetleges visszatérést kizárja.
– Invitáltak játszani is, volt hágai edzőm egy kisebb csapathoz hívott, együtt is edzettem velük, a minőséggel nem is volt probléma – de a két munkát nem tudom és nem is szeretném kombinálni, inkább edzek egyedül. Úgy gondolom, futballistaként már nem fogok pályára lépni. Kitisztult a kép mostanra: azért kellett abbahagynom a játékot, hogy edzőként felépítsem magam.
Hollandiában nagy megbecsülés övezi a futballt és az edzőket, ugyanakkor ezek nem könnyű hónapok a nemrég még vb-döntőt játszott válogatott hazájában. A holland nemzeti csapat harminc év után lemarad a következő Európa-bajnokságról, a hangulat nyilván nem túl derűs. De Horváth Gábor szerint a holland futball nem fog összeomlani egy balsikertől, erre a megfelelően széles alapok jelentik a garanciát.
– A holland nép elég okos: tudják, hogy amit megfőztek, azt most meg kell egyék. Össze fogják dugni a fejüket a szaktekintélyek és kitalálnak valamit. Az alapok továbbra is nagyon jók, a hattól tizennégy éves korig tartó képzés nem fog változni, a felnőtteknél biztosan lesz változás. Az utánpótlás továbbra is bőséges, rengeteg gyerek jön, naponta tapasztalom, hogy a motiváció semmit sem apadt. Edzőként szeretném nekik a lehető legtöbbet adni, remélem, sikerül kinevelni jó pár tehetséget. A nagyválogatott pedig előbb-utóbb ismét erős lesz, Hollandiának ott lesz a helye a következő világversenyeken – jelenti ki a fehérvári nevelésű, egykori magyar válogatott játékos.
És ha már magyar válogatott: a mieink, ellentétben a hollandokkal, még ott lehetnek a jövő évi kontinenstornán. Horváth Gábor a Norvégia elleni pótselejtezővel és a jelenlegi válogatott stábbal kapcsolatban is elmondta véleményét.
– Nagyon szurkolok a magyar válogatottnak, bízom benne, hogy Bernd Storck húzásai jól sülnek el. Nem mindenben értek egyet a válogatási elveivel, de ez legyen az ő dolga, hiszen a felelősség is az övé. A norvég válogatott fizikálisan nagyon erős, én leginkább emiatt tartok a párharctól. Ajándék lett volna, ha egyenes ágon kijutunk az Eb-re, azért annyira nem volt jó ez a magyar válogatott. Viszont egy stabil alapjátékkal hozni tudta a harmadik helyet, ennek is lehet örülni. Bízom benne, hogy egyszer ennél is jobbak leszünk.
