OTP Bank Liga, 14. forduló
Ferencvárosi TC – Vasas FC 5-1 (3-0)
Groupama Aréna, 6900 néző. Játékvezető: Farkas Á.
FTC: Dibusz – Dilaver, Nalepa (Pintér Á., 75.), Leandro, Ramírez – Nagy Á., Gera (Csukics, 84.) – Varga R., Lamah (Busai, 77.), Sesták – Böde. Edző: Thomas Doll
Vasas: Nagy G. – Preklet, Grúz, Debreceni, Pajovics, Hangya – Vukaszovics, Adamovics (Vida, a szünetben), Berecz (Ubiparip, a szünetben) – Remili, Könyves (Ádám M., 78.). Edző: Simon Antal
Gólszerzők: Sesták (2.), Varga R. (23., 63.), Leandro (26.), Ramírez (81.), illetve Ubiparip (47.)
A veretlenül listavezető Ferencváros a kiesőhelyen álló újonc Vasast fogadta, vagyis totónyelven fogalmazva országos egyesre készültek a hazaiak. A találkozót a helyszínen tekintette meg a magyar válogatott csapatkapitánya, szövetségi kapitánya, illetve másodedzője, vagyis Dzsudzsák Balázs, Bernd Storck és Andreas Möller is.
Hivatalosan még el sem kezdődött a meccs, máris vezetett a Fradi: az eredetileg meghatározott 18:00 helyett ugyanis a televízió kérésére 17:55-kor indult útjára a labda, a szlovák válogatott Stanislav Sesták pedig már a második percben a hálóba fejelt egy hajszálpontos beadás után (1-0).
Egy perccel ezután Sesták hasonlóan remek beívelését Böde Dániel a kapufára lőtte. A folytatásban sem lassítottak a házigazdák: Ramírez, majd Nagy Ádám kísérletét is bravúrral hárította Nagy Gergely. Beszorultak az angyalföldiek, Varga Roland lövését a huszadik percben a vendégkapus még kivédte, de a 23. percben, amikor Ramírez beadása után próbálkozott, már sikerrel járt (2-0).
Három perccel később egy szabadrúgást követően a hosszú oldalon érkező Leandro a hálóba lőtt (3-0). A szünetig hátralévő időben is többet birtokolta, és türelmesen járatta a labdát a listavezető.
A második felvonás legelején a csereként beállt Ubiparip jóvoltából szépített a Vasas (3-1), de ez nem hozott számottevő változást a mérkőzés menetében. Varga Roland második találatát Ramírez gólja, majd a legvégén Leandro kapufája követte, így a Fradi a tabellán látható különbségnek megfelelő magabiztossággal győzött (5-1).
A zöld-fehérek legutóbb tavaly októberben, a Diósgyőr vendégeként szenvedtek vereséget az élvonalban és mivel a bajnoki veretlenségi sorozatuk immár 34 mérkőzést számlál, túlszárnyalták elődeiket, ugyanis ilyen hosszú sikersorozatra legutóbb 1968–1969-ben volt példa az egyesület történetében. Hosszabbra pedig csupán egyszer, az 1931–1932-es idényben, amikor 36 összecsapást vívott meg vereség nélkül a gárda, s közben 22 győzelemmel, százszázalékos teljesítménnyel bajnoki címet nyert. A Groupama Arénában továbbra sem kapott ki az NB I-ben az FTC.
A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Glázer Róbert, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya értékelte:
Nagyszerű mérkőzés volt, de ezt is vártam. A mai meccs is bebizonyította, csak úgy, mint az előző fordulók, hogy a Ferencvárosnak nincs ellenfele Magyarországon. A Fradi szokásos összeállításában, szerkezetében játszott: a négy védő előtt Nagy Ádám, négy középpályás és elöl Böde. A középpályát máris említeném: Sesták nem tartotta a bal oldali pozíciót, Ramíreznek sok lehetősége volt felfutni, de a négy középpályás és Nagy Ádám is rendkívül sokat mozgott az első félidőben, sokat dolgoztak, nemzetközi szintű produktum volt. Sok elmozgással, elfutásokkal. Ramírez gólt is rúgott, illetve rúgatott két gólt, remek teljesítmény volt. A másik oldalon Dilaver talán azért nem tud annyiszor felfutni, mert Varga tartja a pozícióját, ritkábban szokott elfutni, de azért itt is lehetett látni, hogy Dilaver is többször fellépett – igazi nemzetközi szintű futball volt. Egyre gyorsabban, egyre határozottabban, egyre keményebben játssza ezt a Fradi. Bízom benne, hogy minél több magyar csapat követi majd ezt.
A Vasas érdekes, négy-négy-kettes összeállításban játszott: jobb oldalon Könyves, bal oldalon Remili játszott szélsőszerű éket, így próbáltak befelé menni. A tizenötödik perc környékén volt egy kis labdatartása a Vasasnak, de ezen kívül mondhatni momentuma sem volt. A második félidőre kettőt cserélt a Vasas. Grúz átkerült a bal oldalra, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Az első félidőben is mackósan mozgott, Ramírezék rendre megverték, és Varga is rendre lefutotta. Könyves is hátrébb került, míg Remili is kicsit visszább jött a középpályára, de egy húsz perc elteltével visszaálltak a négy-négy-kettes játékrendre. A második félidő elején nagyon agresszívan kezdett a Vasas, letámadta az FTC-t és gólt is rúgott. Ezt öt-hat percig játszotta, aztán visszaállt, amit nem értettem, hogy miért tett. Ha folytatja a letámadást, érdekesebb lehetett volna a mérkőzés, innen azonban a Ferencváros fokozatosan átvette az irányítást, további gólokat is rúghatott volna, és bár azt a gyors játékot, amit az első félidőben játszott, nem közelítette meg, így sem volt egy súlycsoportban a két együttes.
Mindenképpen el kell mondani a mérkőzésről, hogy a Ferencvárosnak két szöglet kivételével minden pontrúgása életveszélyes volt. A végén Leandro kapufát rúgott, de előtte is a szögletek, a szabadrúgások mind-mind veszélyesen jöttek a kapu elé. Mintha meglenne komponálva a játékuk: mindenkinek megvan a pozíciója; sokmozgásos örömfocit láttunk a Fraditól, élvezetes mérkőzés volt. A Vasasnak csak periódusai voltak, de hangsúlyoznám, Magyarországon most szerintem senki sem tudja megfogni a Ferencvárost, amely teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset még úgy is, hogy a második félidő elején egy tíz-tizenöt percre visszavett.
