Mérő László, az ismert pszichológus, matematikus, aki az ELTE és a Testnevelési Egyetem tanszékein a gazdaságtól a sportig több területtel kapcsolatban is tart előadásokat, sok publicisztikájában és könyvében foglalkozott a különböző projektek során megvalósuló csapatmunkával és kooperációval.
A Rangadó.hu azzal kapcsolatban hívta fel, mit gondol – abszolút kívülállóként – a magyar válogatott menedzsmentjében pár héttel egy sorsdöntő mérkőzés előtt bekövetkezett változásról, arról, hogy egy edzői teamben egyszer csak lecserélik a vezető mögött az összes embert. Lehet-e az ilyesmi hasznos, működhet-e a kooperáció a csapat és a vezetés között zavartalanul, stb. Ilyesmikre lettünk volna kíváncsiak, de a többek között Sport és stratégia címmel is előadásokat tartó Mérő – vállalva véleményét a nyilvánosság előtt – már a beszélgetés elején leállította ezt a gondolatmenetet.
– Hagyjuk már megint ezt a „sorsdöntő” meg „élet-halál” kifejezést, könyörgöm. Mi lehetne a tétje ennek a két meccsnek? Hogy megint kikapunk-e 12-1-re összesítésben egy pótselejtezőn? Mert én mást nem nagyon látok. Nehogy azt ünnepeljük, hogy a Feröer-szigeteket sikerült nagy nehezen megvernünk, egy meg nem adott 11-esnek is köszönhetően… Mindenhol azt olvasom, hogy milyen nagyszerű fegyvertényt hajtottunk végre, meg hogy a görögök elleni vereségnek már úgyse volt tétje. Hagyjuk már!
A Benrd Storck levezényelte villámgyors személycserékkel kapcsolatban annyit azért elmondott Mérő László, nem okvetlenül ördögtől való a megoldás.
– Simán belefér, hogy lecserélik az addigi csapatot, akár egy fontos projekt előtt, ha az a csapat rossz volt. De megmondom őszintén, nem is érdekelnek a részletek, mert baromira bosszant, hogy milliárdokat nyomnak bele a futballba és közben azon gondolkodhatunk, hogy harminc- vagy negyvenvalahányadikak vagyunk a világranglistán… Nézhetetlen volt a Feröer-elleni meccs, komolyan mondom, inkább a fiam focizását nézem az ablakból. Az önök által kérdezett „folyamatokon” nincs mit elemezni, mert az olyan lenne, mintha egy pénzfeldobást elemeznénk. Amatőröket nem elemzünk. Ahol van igazi teljesítmény, ahol stratégiák feszülnek egymásnak, ott lehet elemzésről beszélni.
– Ha működő projekt lenne ez a dolog, akkor lehetne értelmezni, de nem tudjuk, miért pont most „rágott be” a német kapitány. Az elvileg elképzelhető, hogy egy projekt ugyanúgy működik tovább akkor is, ha a szereplőket kicserélik benne. De a magyar futballban igen régen volt már olyan, hogy valódi szakmai munka folyt, valódi stábokban. Amikor még nagyon gyerek voltam, játszottunk vébé döntőt is. Akkor is volt már olyan, hogy stáb, igaz, mindenki a szövetségi kapitányt szidta… Egyébként talán Dárdai Pál megpróbált valamit, ő egy érdekes figura ilyen szempontból. De ő sem fogja megváltani a magyar focit. Egyelőre Németországban kell bizonyítania, mert idehaza sajnos az a mondás tűnik továbbra is helyénvalónak, hogy sz…ból nem lehet várat építeni – zárta le a mondandóját Mérő László.
