A magyar labdarúgó bajnokságot 1951 és 1956 között tavaszi-őszi rendszerben rendezték (nem először és nem utoljára az NB I történetében), így október végére le is futott a pontvadászat. Mégis, ez lett az a szezon, amelyet soha nem fejeztek be, és amelyben soha nem hirdettek bajnokot. A táblázatot október 23-án a Budapesti Honvéd vezette, 3 ponttal megelőzve a Budapesti Dózsát és néggyel a Vörös Lobogót.
Ám éppen utóbbi csapat volt az, melynek több mérkőzése is elmaradt korábbról, így beérhette volna a piros-fehéreket. A Vasassal, a Dorogi Bányásszal és a Szombathelyi Törekvéssel sem játszotta még le a meccsét a Vörös Lobogó. Ráadásul a Vasas sem végzett még, a piros-kékeknek a Salgótarjánnal és az utolsó helyen álló Szegedi Haladással is lett volna még meccsük. Az ok: a magyar klubok, köztük a Vasas, ekkoriban játszották külföldön a nemzetközi kupameccseiket, így a bajnokikat elhalasztották. Ám október 23-a közbeszólt: utána már soha nem fejezték be a szezont.
És más is örökre elveszett: a Képes Sport híres, október 23-i számának címlapján még az utolsó forduló Honvéd-Vasas meccsének jelente látható, amin Kocsis Sándor próbál kapura fejelni. Senki nem tudta a lap megjelenésének pillanatában, hogy Kocsist soha többé nem látják Magyarországon futballozni – ahogyan az Aranycsapatból Puskást sem. A Honvéd külföldi turnéjáról már nem tértek haza. Puskás Ferencről többször elterjedt, hogy meghalt a budapesti harcokban, később ezeket a híreket megcáfolták, de a legendás tízes legközelebb már csak huszonöt évvel később, pocakos öregfiúként lépett pályára a Népstadionban.
Az Aranycsapat akkorra már inkább a múlt volt, 1956-tal viszont végleg megszűnt. Sebes Gusztáv év elején távozott a kapitányi posztról, Bukovi Márton vette át a helyét – pár nappal a forradalom kitörése előtt, október 14-én, Bécsben játszotta utolsó meccsét a legendás alakulat (legalábbis ehhez a találkozóhoz kötik a legtöbben a búcsút). Ugyanakkor legendájukat tovább éltette a sok elmélet, amelyek többek között a két évvel korábban elveszített vb-döntőt követő hazai elégedetlenséget kapcsolták össze az október 23-i megmozdulásokkal. Benedek Szabolcs Focialista forradalom címmel írt egy regényt pár éve, melyben a vb-döntő utáni zavargásokat is a forradalom előzményeként értelmezi. A hvg.hu-nak adott interjúbanígy beszélt erről:
„Akkora csalódást okozott a labdarúgó világbajnokság elveszítése, hogy az emberek utcára vonultak, és a zavargások napokig eltartottak. Akkoriban ezt természetesen a hazai sajtóban elhallgatták, maximum egy-egy angol, német, vagy osztrák sajtóorgánum számolt be arról, hogy mi történik Magyarországon. Különösebben azóta sem ismertek az akkori események, esetleg utalásként olvashatunk róla pár elejtett mondatot. Szóval a második világháború utáni első spontán, tömeges, utcai megmozdulás történetéről, amikor az emberek önszántukból vonultak föl, a mai napig nem született átfogó feldolgozás. Az 54-es eseményeket már akkoriban is focialista forradalomként emlegették (…) 1954. július 4-én este, a vereség miatt felháborodott tömeg a Bródy utcába, a Magyar Rádió épületéhez vonult, mert azt akarta, hogy olvassák be a követeléseiket, amelyek lényegében abból álltak, hogy haza ne merjenek jönni a labdarúgók, különben megbüntetik őket. A rendőrök hiába vonultak ki, nem igazán tudták kezelni a helyzetet. Az akkori rendőri jelentések szerint nem volt kellő infrastruktúrájuk és felkészültségük a tömegoszlatáshoz. 1956. október 23-án az emberek ismét a rádióhoz mentek, de a karhatalmisták akkor már közéjük lőttek. Ezek után önkéntelenül is fölmerül az asszociáció, hogy a rendőrség és a karhatalom két év alatt felkészült arra, hogy ilyen spontán tömegfelvonulás megtörténhet.”
A forradalom időleges győzelme, majd a szovjet beavatkozás és a vereség híre a magyar sportolók legkiválóbbjait már a világ túlsó felén, Melbourne-ben érte, ahol ekkor kezdődött az olimpia. A magyar labdarúgó válogatott viszont nem indult el a játékokon – a magyar-szovjet szembenállás „szimbolikus meccsét” Ausztráliában már a vízilabdázók játszották, a magyar győzelem (és a meccs alatt kitört kisebb bunyó) a világsajtóban is a forradalom egyik allegóriája lett.
