Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Az Európa Liga-selejtezők előtt és után lévő debreceniek ismét átvariált kezdőcsapattal léptek pályára az élvonalban. Első bajnoki meccsükön nagy adag szerencsére is szükségük volt a Békéscsaba idegenbeli 3-2-es legyőzéséhez, míg a Puskás Akadémia meglehetősen szürke játékkal 1-0-ra kikapott az MTK angyalföldi albérletében. Náluk Lencse László eltiltás, Zsótér Donát és Spandler Csaba sérülés miatt nem szerepelhetett.
Változatos mezőnyjáték és kisebb lehetőségek után a harmincadik percben megszerezte a vezetést a DVSC: Szakály Péter labdaszerzése után a tizenhatoson belül Castillionhoz került a labda, aki estében a hálóba gyötörte Pogacsics mellett (1-0). Sokkal biztatóbb volt a felcsútiak játéka, mint az MTK ellen, de a pontatlanságok miatt egygólos hátrányban volt a csapat a szünetben.
A folytatásban előbb Szakály Péter óriási lövése ment fölé, majd a másik oldalon Fiola Attila középre tekert labdájáról a hosszún centikkel maradt le Pekár László. Alaposan felpörögtek az események: az 55. percben Pekár átadása után Tischler találta telibe a kapufát, a túloldalon Balogh Norbert beadását Pogacsics kiütötte Sós Bence elé, az ő kísérletét pedig a keresztléc segítségével hárította. Az 59. percben Pekár indult meg a bal oldalon a kapu felé, elfektette a védőjét, és a jobb alsó sarokba lőtt (1-1).
A 73. percben Polonkai középre játszott labdája után Radosevics mentett nagyot Pauljevics elől, tíz perccel később pedig Castillion 16 méteres lövése nem sokkal ment mellé. A 86. percben Pauljevics robbant be a tizenhatoson belülre, átemelte a kapujából kimozduló Radosevicset, de fölé ment a labda. A legvégén komoly nyomás alatt tartotta a vendégcsapat kapuját a Loki, a felcsútiak kontrákra rendezkedtek be, de több gól nem született – tudósított a Puskás Akadémia honlapja.
A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Gyarmati András, a DVSC utánpótlásedzője elemezte:
A debreceniek sok hibával játszottak, mintha fáradtak lettek volna, hiányzott a megfelelő koncentráció. Nehézkesen ment a labdatovábbítás, nem igazán tudták megtalálni a jó megoldásokat, rengeteg labdát eladtak. A Puskás Akadémia zárt védekezésből ragyogóan vezette az ellentámadásait. Volt egy nagyszerű, tudatos taktikai megoldásuk: áttolták jobbra a védekezésüket, ha lehetett, és azonnal próbáltak letámadni, labdát szerezni. Ha ez sikerült, azonnal indították a bal oldalon Pekár Lászlót.
Ennek ellenére a DVSC szerzett gólt a harmincadik percben. A vendégek rövid passzos játékot alkalmaztak, de néha becsúsztak hibák, az egyik ilyet kihasználva szerencsés gólt lőtt a Debrecen. Volt még egy helyzet az első félidőben, és ha kettő-nulla az állás a szünetben, nyilván egészen máshogyan alakul a folytatás.
A szünet után a debrecenieken nem lehetett észrevenni forradalmi változást, vagy azt, hogy fejmosást kaptak volna az öltözőben. Ugyanazt játszották a folytatásban is, nehezen értek fel a labdák a támadózónában. A Puskás bátrabb játékkal rukkolt elő, némileg agresszívabbá vált, és Pekár a fent már említett módon egyenlített.
A felcsútiak a góljuk után sem adták fel addigi játékukat, A Loki viszont tompán, enerváltan futballozott, a lehetőségei kimaradtak, mert túlhúzták a labdát, vagy rosszkor passzoltak. A vendégek rúghattak volna még minimum két gólt, amikor már csak a kapussal álltak szemben, de az egyik fölé ment, a másik pedig a kapufáról pattant ki. A DVSC ment, hajtott, de nem volt benne, hogy meg tudja nyerni a meccset, mert az utolsó passzok nem időben érkeztek, illetve a kapu előtt határozatlanok voltak. Nem láttam azt a tüzet és lelkesedést, amivel játszani szokott a csapat.
Amiért a Puskás érkezett, és amire berendezkedett, azt ragyogóan megoldotta, megérdemelten vitte el az egyik pontot. Lezárták a területeket, ezért nem tudott kibontakozni a Debrecen. Tischler Patrik szenzációsan tartotta meg a labdákat elöl, de további öt-hat ember is átlag fölött teljesített a vendégeknél, a hazaiaknál viszont csak Korhut Mihályt lehetne kiemelni. Taktikailag megfogták a DVSC-t, persze, nem sok magyar csapatnak tetszik, ha az ellenfél beáll két-három sorban védekezni, és csak egy embert hagynak elöl… Próbált dominálni a házigazda, de nem járt sikerrel, olyan jól zárta le a területeket a Puskás, a kontrái pedig ragyogóan ültek.
Sajnos meg kell jegyeznem, hogy a játékvezető katasztrofális volt. Érdekes stílusban vezette a meccset, sokszor a durvaságig elmentek a szabálytalanságok során a játékosok, de ezt is engedte. Keményen, határozottan játszottak a felcsútiak, és ebből a bírói felfogásból ők jöttek ki jobban.
