Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A remek tavaszt produkáló Ferencváros a bajnoki ezüstérem, illetve a Magyar Kupa, a Ligakupa és a Szuperkupa megnyerése után, viszont a Zeljeznicar elleni, hazai Európa Liga-vereség után a Haladás otthonában kezdte az NB I új idényét. A szombathelyiektől a múlt héten igazolt Radó András a kispadon kezdett, Gera Zoltán és Hajnal Tamás viszont a kezdőcsapatban kapott helyet, tehát a legerősebb együttesét küldte pályára Thomas Doll vezetőedző.
Hazai részről a Fraditól visszatérő Ugrai Roland, valamint Gosztonyi András és a belga Wils-fivérek is kezdők voltak, mégsem ők kerültek igazán reflektorfénybe, hanem az 1997 után ismét NB I-es meccsen védő Király Gábor.
Gyakorlatilag telt ház előtt kezdhettek a csapatok, Király pedig már a második percben megmutathatta nem kopó tudását: Leandro beadása után Varga Roland pörgetett a tizenegyespontról a bal alsó irányába, de a mackónadrágjához továbbra is ragaszkodó válogatott kapuvédő mutatós vetődés után mentett.
A Fradi játszott fölényben és a tizedik percben meg is szerezte a vezetést: Gera Zoltán beadása után a bántóan üresen hagyott Lamah középről kilőtte a jobb felsőt (0-1). A 17. percben Hajnal szöglete után Gera fejelhetett kapura, de középre tartó labdáját Király reflexmozdulattal védte. Öt perccel később ismét Leandro adott be, a hosszú oldalon érkező Varga Roland estében még kapura lőtt, de Király ezúttal is a helyén volt.
A Ferencváros más sebességfokozatban futballozott, ráadásul a hazaiak védelme sem állt a helyzet magaslatán, így nem volt meglepő a vendégvezetés. A félidő közepére kezdett magára találni a Haladás, egyre többször jutott el a Fradi tizenhatosáig. A 26. percben az éppen a Fraditól visszatérő Ugrai lőhetett volna ígéretes helyzetben a balösszekötő helyéről, de addig vacakolt, amíg Gyömbér szerelte.
A 32. percben Leandro menetrend szerinti beadását Bödének néhány lépésről csak a kapuba kellett volna pofoznia, de százszázalékos helyzetben luftot rúgott. A Haladás védői immár sokadszorra csak szemmel követték az eseményeket, Király pedig már verve volt. A 37. percben tovább romlottak a Hali kilátásai. Halmosi összefejelt Dilaverrel, a láthatóan rossz állapotban lévő hazai csapatkapitányt pedig le kellett cserélni. Mint kiderült, járomcsonttörést szenvedett.
Az első félidő egyértelműen a Ferencváros elképzelései szerint alakult, a fölényben játszó vendégek teljesen megérdemelten vezettek a jórészt védekezésre kényszerülő, bár azt nem éppen a legmagasabb szinten művelő Haladás ellen.
A második játékrészre jóval harapósabb Haladás jött ki, többször is a kapuja elé szegezte a vendégeket. Az 54. percben a rendkívül agilis, láthatóan komoly bizonyítási vágytól hajtott Ugrai adott be, Dilaver az utolsó pillanatban fejjel mentett a hosszú saroknál Martínez elől. Az 59. percben csereként léphetett pályára a néhány nappal ezelőtt még a hazaiak egyik kedvencének számító Radó András, igaz, már a Ferencváros mezében. Nem aratott osztatlan sikert a hazai szurkolók körében…
A Haladás továbbra is nagy erőket mozgósított az egyenlítés érdekében, úgy tűnt, mintha Thomas Doll legénysége megelégedne az egygólos előnnyel. A 67. percben a Radóval együtt pályára lépő Sesták kapott szenzációs passzt a Haladás tizenhatosán belül, de Király lelopta a lábáról a labdát. A 73. percben Radó ívelt jobbról a túloldalra, Lamah az ötös sarkáról felejt kapura, az összességében remekül védő Király ezúttal is menteni tudott.
A Haladás továbbra is fölényben játszott, de hiába tettek meg mindent a szombathelyiek az egyenlítés érdekében, a legnagyobb lehetőségek is kimaradtak. A Ferencváros pedig a legvégén büntetett, egy ellencsapás végén a csereként beálló Sesták betalált, kialakítva ezzel a végeredményt (0-2). Az első félidő a Ferencvárosé, a második a Haladásé volt, de gólt csak a vendégek szereztek, így győzelmük jogosságát nehéz lenne vitatni.
A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Glázer Róbert, a Haladás korábbi vezetőedzője elemezte:
Várható volt, hogy a Ferencváros összeállításában néhány helyen változás lesz, de az első félidőben, és főleg az ivószünetig a csapat lemosta a pályáról a Haladást. A négy védő előtt Somalia volt a középső védekező középpályás, Gera Zoltán és Hajnal Tamás pedig rendkívül sokat mozgott, elhagyták a helyüket, nem lehetett meghatározni, ki milyen pozícióban játszik. A két szélső középpályás, Lamah és Varga Roland is változtatták a helyüket. Az ő helyükön Leandro, illetve az első huszonöt percben Dilaver is rendre felmentek. Ez egy szervezett, jól felépített rendszer.
Talán Böde Dánielt éreztem kicsit fásultabbnak, viszont Gera és Hajnal sok mozgásának és jó passzainak eredményeképpen több góllal is vezethetett volna az FTC. Az ivószünet után is uralták a játékot a vendégek, jobban futballoztak. Rendkívül szerencsétlen volt Dilaver és Halmosi Péter ütközése, a Ferencváros légiósának nem lett volna szabad ilyen lendülettel belemennie a sérülést okozó szabálytalanságba.
A csütörtöki Európa Liga-selejtezőn és most sem játszott túlzottan jól, bár az előző szezont, illetve a tavaszt is gyengébb focival kezdte, aztán egész jól belejött. Ez a szabálytalanság kicsit rányomta a bélyegét a Haladás játékára, de lehet, hogy a szünetben egy kis pluszt is adott. Nagy Patrik beállt, Martínez pedig átkerült Halmosi helyére, ez jó változásnak tűnt, főleg a második felvonásban. A Haladás 4-2-3-1-es felállást alkalmazott. Martínez a középpálya közepén játszott, Halmosi a bal oldalon elég szépen ment fel, de a házigazda ebben az időszakban nem játszott agresszíven, pontosan és jól, sokkal jobb volt a Fradi.
A második félidőben Nagy Patrik és Iszlai Bence némileg javult. A Ferencváros némileg elfáradhatott, vagy nem tudom, mi történt, de átvették az irányítást a szombathelyiek, és egyre-másra jöttek a támadások, kimondottan jól játszottak, nyomást gyakoroltak ellenfelük kapujára, de nem igazán éreztem bennük a gólt. Ugrai Rolandnak volt egy beadása, ami veszélyesnek tűnt, de kifejelték Martínez elől. Volt egy olyan szituáció, amikor négy szöglet és két bedobás volt egymás után, tehát el sem tudott mozdulni a Fradi a saját kapuja elől, ami nagy ritkaság.
A cserék – Popin, illetve Radó beállása – után mindkét csapat két csatárral futballozott. Érdekes, hogy Busai a becserélése után azonnal gólhelyzetbe került, az első labdaérintéséből gólt rúghatott volna. Csapata ebben az időszakban megint jól játszott, jobban passzolt, és Gera ismét javult. Úgy érzem, a hosszú sérülés után a közelmúltban visszatérő Hajnal elfáradt, és a második félidő elején Gera és ő sem találta a helyét, nem tudtak úgy irányítani, mint az első félidőben. Tizenöt-húsz perc után elkezdtek ők is – főleg Gera – újra jól játszani, és megint megmutatták, hogy ezen a meccsen jobbak, mint a Haladás. Annak ellenére, hogy a szünet után nyomott a házigazda, megérdemelten nyert a Ferencváros.
