Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Ez a grund nem olyan, mint az adaptációkból többnyire ismerős, deszkapalánkos régi telkek: modern építési terület, felállványozva, targoncával, homokzsákokkal, csúszni-mászni alkalmas vaslétrákkal. A srácok is a mai gyerekekre hasonlítanak, modern frizurákkal, tablettel, mobillal. Csak a grund romantikája a régi: amit Molnár Ferenc korában jelentett a Csapat, az Összetartozás, a Haza, azt jelenti most is, akár egy focimeccs keretein belül (az előadás elején egy rövid játék erre a párhuzamra utal).
Így jelenik meg a Pál utcai fiúk története a seregélyesi általános iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon, ahol a nézők – négy telt házas előadáson – mintha futball-lelátón ülnének: van Grund-szektor, Nemecsek-szektor, vannak futball-zenék és persze futball-labda. De a történet a régi: Kalányos Tamás rendezésében a molnári cselekmény átélhetően, a mai nézőhöz szólva jelenik meg, hiteles gyerekszereplőkkel. Köztük ismerős névre bukkanunk, a színlapot böngészve: Nemecsek Ernőt egy bizonyos Dvéri Zsolt alakítja.
Az egykori Videoton, Újpest, majd Gázszer-játékos, a szabadrúgás-specialista Dvéri Zsolt tizenegy éves kisfia, ifjabb Dvéri a szőke kissrác, a tragikus főhős. Sok-sok gyerek közül választották ki, ami már önmagában büszkeségre ad okot a nézőtéren minden egyes este ott „szurkoló” édesapának. Dvéri Zsolt (az idősebb) a Rangadó.hu kérdésére szívesen mesélt gyermeke szerepléséről.
– Még decemberben hirdették meg a castingot a darabhoz, az iskolában, ahol működik dráma-tagozat. Zsolti már korábban is szerepelt egy-két műsorban, így került képbe. Komoly feladatokat kellett elvégezni, jó két hónapig tartott a kiválasztás. A próbák pedig még húzósabbak voltak, hét végenként rendszeresen csinálták péntektől vasárnapig, márciustól egészen nyárig. A beszédtechnikától a mozgásig mindent végigskáláztak velük, mielőtt a szereposztást kihirdették volna. Múlt héten csütörtökön volt az első előadás, az előző héten pedig reggel tíztől gyakran éjjel tizenegyig próbáltak, szinte bentlakásos módon.
A sok munkának meg lett a gyümölcse, sokkal szebb, mint amire idősebb Dvéri számított. Azt mondja, ilyen látványos, nagyszabású darabról nem is álmodott.
– A csütörtöki főpróbán éreztem meg, micsoda fantasztikus produkció ez. Eredetileg két előadást terveztek, végül négyet kellett tartani, akkora volt az érdeklődés. Amikor először láttam egyben az egészet, annyira meghatott és szíven ütött, hogy ott látom a fiamat ebben a szerepben, hogy szinte sokkos állapotban voltam. Sokkal jobban izgultam, mint a saját bajnoki meccseim előtt annak idején – mondja érezhető büszkeséggel a hangjában Dvéri Zsolt.
– A rendező, Kalányos Tamás felvázolta korábban a koncepciót, hogy ez egy modern mese lesz, kicsit átalakítva az eredetit, amit én nagyon jó ötletnek tartok. A csapatjáték is arról szól, hogy egymásra vannak utalva az emberek, hogy csak közösen sikerülhet a győzelem. Látványos, vicces, hangulatos és megható volt, nem nagyon láttam olyan embert, aki ne könnyezte volna meg.
A kérdésre, hogy akkor ifjabb Dvéri nevével a jövőben inkább színlapokon, mint sporttudósításokban találkozunk-e, a büszke apa nem tud egyértelmű választ adni. A kis Dvéri is focizik, de egyelőre alacsonyabb szinten, mint édesapja, a tehetség a gyerekszínészethez egyértelműen megvan benne.
– Nagyon sok gratulációt kapott a bemutató után. Én nem tudom megítélni ezt a dolgot, de sok olyan véleményt hallottunk, hogy érdemes lenne neki folytatni. Egy felnőtt színész mondta rá, hogy igazi „tálentum” – teszi hozzá Dvéri.
Az utolsó előadáson egyébként ott tapsolt a nézőtéren többek között Burcsa Győző, a Videoton jelenlegi klubigazgatója, aki elmondta, őt is megérintette a szívhez szóló mese és persze a focis párhuzamok. A Dvéri-családban pedig továbbra is középpontban lesz a labda, hiszen idősebb Dvéri sem szakadt még el a sportágtól: a Videoton NB III-as csapatánál dolgozik Disztl László mellett, illetve az aktív labdarúgást sem hagyta abba, Sárosdon a mai napig játszik.
