Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A Nyíregyháza a Pécs vendége volt az élvonal utolsó fordulójának nyitómeccsén, péntek este. Szomorú aktualitása volt a mérkőzésnek, hogy bár a pályán mindkét együttes kiharcolta a bennmaradást, végül egyik sem kapott licencet, úgyhogy legjobb esetben is csak az NB III-ban játszhat nyártól.
A meccs előtt jelképesen elbúcsúztatták a klub utánpótlás-játékosait, akik a pályára vonultak. A szurkolók fekete füstbombákat gyújtottak, a játékosok pedig felálltak a kezdőkör mentén, gyászszünetet tartottak, majd lepacsiztak egymással a szolidaritás jeleként. Hozzátesszük: az MLSZ döntése és a két város futballjának jövőbeni kilátásai miatt nyugodtan tarthattak volna hivatalos gyászszünetet a kezdő sípszó előtt…
Ilyen előzmények után talán nem meglepő, hogy az immár teljességgel tét nélkülivé degradálódott találkozó nem hozott nagy játékot. Az első félidőben kényelmesen elfocizgattak a csapatok, lanyha iram, rengeteg hiba és kevés helyzet jellemezte az alacsony színvonalú mérkőzést. Mindössze két említésre méltó jelenetet jegyezhettünk fel, mindkét alkalommal a hazaiak előtt adódott lehetőség.
A 11. percben egy rövid hazaadásra Frank Richárd csapott le, de Ovszijenko jól zárta a szöget, a védők pedig végül menteni tudtak. A 39. percben Márkvárt Dávid tekert ballal a keresztlécre, ezzel pedig minden lényegeset el is mondunk az első játékrészről.
A szünet után a szurkolók egy keresztet és egy koporsót akartak a pályára vinni, de ez (ekkor még) meghiúsult. A második játékrész első percében megszerezte a vezetést a Nyíregyháza: a félidőben pályára lépő Rezes László bal oldali beadását követően két hazai védő sem tudott felszabadítani, az ugyancsak a szünetben beálló Karacs Péter pedig hat méterről a bal alsóba emelt (0-1). Hogy Mátyus János jól cserélt, az negyven másodperc alatt bizonyosodott.
Az 53. percben Heffler Norbert léphetett ki a jobbösszekötő helyén, kétszer is ígéretes helyzetben lőhetett volna kapura, de elcselezte a kecsegtető lehetőséget. A nyolcvanadik percben Pekár lőtt kapura 25-ről szabadrúgásból, Helesfay a bal alsó elől ütötte ki a labdát.
A 75. percben kezdett tragikomédiába fulladni a meccs, a lelátón előkerültek a petárdák és a görögtüzek, illetve felhangosították a zenét a stadionban. Az internetes fórumok bejegyzéseinek tanúsága szerint számos olyan drukkert is beengedtek, akinek nincs szurkolói kártyája.
A 84. percben bombagóllal egyenlített a Pécs: Heffler vett át egy középre kifejelt labdát, majd húszról kilőtte a jobb alsót (1-1). Ovszijenko ugyan beleért a labdába, de nem tudott menteni. Ezt a gólt is egy cserejátékos szerezte. Bár a meccs továbbra sem volt túl magas színvonalú, a szurkolók előtt kalapot kell emelnünk: két perccel a vége előtt emberként felállva éltették a hazai csapatot, amely végül méltó módon köszönte meg a támogatást.
A kilencvenedik percben Pauljevics egy esernyőcsel után ballal, 17-ről emelt a jobb alsóba (2-1). Gyönyörű gól volt, és ha már meg kell halni, a Pécs szépen halt meg. Miért mondjuk ezt? Mert a lefújás után a pécsi futball halálának jelképeként a nézők elénekelték a Himnuszt, majd egy koporsót ástak el a kezdőkörben, a keresztet pedig ráhelyezték.
Szomorú előzmények, szomorú jövőkép, szomorú játék: sokkal többet ma este nem is várhattunk. A magyar labdarúgó-társadalom nevében azért kifejezhetjük az iránti reményünket, hogy a két patinás együttest viszontlátjuk még az élvonalban.
A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Kereki Zoltán, a Zalaegerszeg és a Haladás egykori válogatott védője értékelte:
Szakmailag nehéz elemezni a látottakat. Ilyen helyzetben vagy felszabadultak a játékosok, vagy idegesek. Ma inkább feszültek voltak. Az biztos, hogy három szép gól született. Ami a játékot illeti, várható volt, de ez a körítés is várható volt, az MLSZ szidása, a görögtűz, a koporsó és a temetés egyaránt. Érdekes, hogy két cserejátékos is gólt rúgott. Nagyon sajnálom mind az öt kizárt csapatot, hogy így alakult a sorsuk. Ötvenkét éve vagyok a futballban, de ilyen dolgokat még nem éltem meg. Szinte teljesen átalakul a magyar futball. Teljesen egyetértek azzal, hogy tiszták legyen a klubok pénzügyi viszonyai, de ezzel elég nagy területek kimaradnak ország labdarúgásában.
Nem akarok senkit megbántani, de én, mint aki egész életemben az utánpótlással, a gyerekekkel, a fiatalokkal foglalkoztam, elgondolkodtatónak tartom, hogy miért mindig a gyereket tolják előtérbe, ha valahol gondok vannak, és miért vannak mindig a háttérben – tisztelet a kivételnek –, ha jól megy minden?
