Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nemrég ünnepelte 56. születésnapját, de még mindig ott áll a gólvonalon a Videotonnal UEFA Kupa-döntőig menetelő, Vácott bajnok, a BVSC-vel ezüstérmes kapuslegenda, Koszta János, aki a Pest megyei másodosztály tabelláját százszázalékos teljesítménnyel vezető Kisnémedi együttesében véd. Az újpesti utánpótlásban kapusedzőként ténykedő Koszta a DigiSport televízió reggeli műsorának vendége volt.
– Veretlenül vezetik a bajnokságot, ennyire jól megy a védés?
– Pénteken megsérültem, és a hétvégén az Iklad elleni rangadón a fiam védett. Szerencsére jól védett, és nyertünk, úgyhogy most már tizennyolc meccsből tizennyolc győzelmünk van. Közben védtem Verőcén is, dobogóra akartak kerülni, és másodikok lettünk. Utána Dafcsó Károly barátom keresett meg, hogy kiestek a megye-egyből, és szeretnének egy éven belül visszakerülni. Mondtam, hogy ezt az évet vállalom, de a megye-egyet már nem fogom.
– Közben a váci Zollner-üzemben is dolgozik…
– Nagyon sokat köszönhetek Ogl József igazgató úrnak, aki annak idején segített, és bekerülhettem a váci Zollner-üzembe. Termékfelelős vagyok, és most már két részleget is kaptam. Nagyon szerettem volna ott is megfelelni, és úgy érzem, sikerült is, elismerik már a munkámat. Fárasztó minden reggel fél ötkor kelni, este pedig fél tízkor hazaérni…
– Hamarabb megy az üzemből nyugdíjba, mint a kapu elől?
– Ha nem lesz egy újabb megye kettes felkérés, akkor abbahagyom, mert ötvenhat évesen már illik befejezni. Ha lesz felkérés, akkor a környéken azért szívesen elfutballozok. Ha máshol nem, egy Old Boys-csapatban mindenképp védeni fogok, mert ilyen korán azért nem szabad befejezni.
– Mi viszi még mindig a bajnoki mérkőzésekre? Mi miatt nem mondja azt, hogy inkább pihenne?
– Az van bennem, ami manapság nagyon sok fiatalból hiányzik. A futball iránti szeretet és tisztelet, valamint az alázat. Nagyon szeretem a futballt, ha labdát látok, még sérülten is belerúgok. Ebben nevelkedtem, ez az életem. A család mellett ez a második legfontosabb dolog az életemben, és nem is tudom elképzelni, hogy futball nélkül éljek.
– A megyei másodosztályban a fiatal ellenfelek tisztában vannak vele, hogy ki ez a bácsi, aki röpköd a kapuban?
– Nagy részük tisztában van vele. A kisebbik részük viszont nem, és nem adja meg úgy a tiszteletet, bár nem is várom el tőlük. Nagy részük tudja, ki vagyok, és megismernek, ami nagyon jól esik. Mindig tudtam, hogy honnan indultam el, és azt is, hova érkeztem. Számomra még mindig az a fontos, hogy honnan indultam, és azt soha nem felejtem el.
– Mi ennek a lényege? Mi az indulási közeg, ami alkalmassá tette arra, hogy idáig eljusson?
– Hétéves voltam, amikor édesapám meghalt, ő nagyon szerette a futballt. Mindig neki akartam megfelelni, bíztam benne, hogy fentről néz. Mindent, amit az életben elértem, annak köszönhetem, hogy az ő sírjánál fogadtam meg. A futball az életem a mai napig is, de most már semmit nem kell megfogadnom, csak boldognak kell lennem.
– Egy unokából még szívesen kapust faragna?
– Megfogadtam, ha fiú unokám lesz, belőle mindenképp kapust szeretnék nevelni. A saját fiából az ember azért nem szeretne, mert mindig hozzá hasonlítanák. Az unokát már nem fogják hozzám hasonlítani, hiszen addigra talán már el is felejtenek. Minden gyereket arra akarok tanítani, hogy jó kapus legyen. Farkas Balázs kollégámmal mindig arra próbáljuk felkészíteni a gyerekeket, hogy mi várható az életben és a futballban. Tizenhárom éve vagyok utánpótlás kapusedző, azóta kilenc-tíz NB I-es kapust kineveltünk. Sok hálóőr került ki a kezem alól, és büszke vagyok rájuk, amiért NB I-ben bemutatkoztak. Szeretném ezt tovább csinálni, minél több NB I-es kapust kinevelni. Egy kapusedzőt nem az motivál, hogy kiből lesz utánpótlás-válogatott, ezzel soha nem foglalkoztam. Az számít nekem, hogy mennyi játékost tudok feladni az NB I-be, vagy NB II-be. Imádom ezt csinálni, nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Úgy érzem, hogy a gyerekek is szívesen járnak hozzám edzésre, mert szinten mindenki minden edzésen ott van.
– Mi az oka annak, hogy a magyar labdarúgásban kapusposzton vagyunk talán a legerősebbek?
– Csapatban vannak, de a kapusok egyéni sportolók. Sokszor azt mondják a kapusokra, hogy hangyások, én inkább azt mondanám, hogy megszállottak. Nekik egy feladatuk van, nem kaphatnak gólt. Ide egy ember fér be, maximálisan oda kell figyelni, koncentrálni. Arra kell őket nevelni szép fokozatosan, hogy ők egyéni sportolók. A magyar ember az egyéni sportra nagyon alkalmas, elég az úszást nézni. Saját magáért szenzációsan tud küzdeni, a kapusok ezért tartanak előrébb.
