Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A Paksi FC a Puskás Akadémiát fogadta az élvonal 19. fordulójának nyitómeccsén. Ami az első játékrészt illeti, nagyon meg kell erőltetnünk az agytekervényeinket ahhoz, ha valami pozitívat is szeretnénk írni az élvonal hatodik és kilencedik helyezettjének produkciójáról. Férfias, kemény játék, ahol a mérkőzés küzdő jellege dominál – valami hasonló szokott elhangozni a nehezen értékelhető színvonallal kapcsolatban. Lefordítva: rengeteg szabálytalanság, számtalan rossz passz és labdakezelés, semmire sem jó szögletek és szabadrúgások, a folyamatos játék és támadásvezetések szinte teljes hiánya – nagyjából össze is foglaltuk az összességében bűnrossz első félidőben látottakat.
Hazai részről egyébként a kilencedik percben Kecskés, a 39. percben (fél óra szünet!) Tamási lőtt kapura, de Danilovics mindkét kísérletet biztosan hárította. Ami a vendégek támadójátékát illeti, azt ezúttal nyugodtan illethetjük a „nagy nulla” jelzővel, ennyiszer találták el ugyanis a hazaiak kapuját… Persze, persze, a rossz talaj, az igencsak hűvös idő meg az idény eleji forma – de akkor mivégre is a téli felkészülés?
A szünetben aztán mintha elmagyarázták volna a fiúknak, hogy ezt a játékot még mindig gólra játsszák, amihez az sem árt, ha valami kis futball is párosul. A második játékrészre legalábbis egészen más felfogásban jöttek ki a csapatok és az első felvonásban látottaknál összehasonlíthatatlanul jobb játékot produkáltak. A félidő elején a házigazdák voltak fölényben, előbb Bartha balról megeresztett lövését, majd Gévay szöglet utáni fejesét védte a vendégkapus, az 57. percben pedig olyat láthattunk, amit addig még nem: kapura lőtt a Puskás Akadémia! Lencse végezhetett el szabadrúgást a hazai tizenhatos előteréből, de Molnár Péter magabiztosan védte lövését.
A 62. percben még tovább mentek a felcsútiak, ezúttal ugyanis gólt szereztek, gyakorlatilag (legalábbis az addig látottak alapján) a semmiből. Kleinheisler középre fejelt labdája ziccerben találta a kapu előtt ólálkodó Tischlert, akit Gévay utolsó emberként szabálytalanul szerelt. Solymosi játékvezető kiállította a paksi játékost, Lencse pedig a jobb alsó sarokba lőtt a megítélt büntetőből (0-1). Egy biztos: a vendégek helyzetkihasználása így maga volt a tökély. A gól- és emberhátrányba kerülő Paks azonban nem adta fel, továbbra is gólra törőbben és veszélyesebben futballozott, aminek meg is lett az eredménye.
A 74. percben Báló visszagurított labdáját Bartha lőtte közelről a kapuba (1-1), öt perccel később pedig ugyanő a néhány másodperccel korábban beálló Balázs Zsolt passza után ágyúzott húszról a jobb alsóba (2-1). A Paks ezt követően is támadásban maradt, úgy tűnt, az atomvárosiak még addig be akarják biztosítani a győzelmet, amíg lendületben vannak.
A Puskás néhány szórványos ellentámadással próbálkozott ugyan, de Tischler fejese és Polonkai lövése sem hozta meg a kívánt eredményt. A Paks így végül teljesen megérdemelten nyerte a mérkőzést, küzdeni tudásból jelesre vizsgázva. A Puskás Akadémia teljesítménye ezúttal nemigen ütötte meg az élvonal szintjét, különösen, ami az emberelőnyös játékot illeti…
A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Hartyáni Gábor, a Videoton és a Puskás Akadémia korábbi vezetőedzője értékelte:
Az első félidőben a Puskás Akadémia vállalta azt a játékot, amit tud. Többet birtokolták a labdát, és megpróbáltak pontos passzokkal játszani. Enyhe mezőnyfölény alakult ki, a Paks pedig visszaállt, és fegyelmezetten védekezett. A második felvonásban abszolút megváltozott a játék, sokkal agresszívabb Paks jött ki a pályára, viszont egy rossz helyezkedés után jött egy tizenegyes, egy kiállítás, és máris vezettek a vendégek.
Nagyon lényeges, hogy belealudtak a vezetésbe a felcsútiak. Elhitték, hogy tíz ember ellen, egy-nullás vezetésnél ez a meccs megvan, a Paks viszont nagyon komoly fizikális és lelki erőt mozgósított ahhoz, hogy fordítson. A második félidő alapján megérdemelten nyertek a hazaiak. Hallottam a megjegyzést, hogy nincs szép játék, de nem tudom elképzelni, hogyan lehet szépen játszani akkor, amikor egy tizenöt méteres, pontosnak ígérkező passz után háromszor felpattan a labda a talajon… Itt szép játékot nem lehet játszani, képtelenség.
A hazaiak a második félidőben tíz emberrel is ugyanazt játszották, mint a kiállítás előtt, ugyanolyan erőszakosan, letámadtak, agresszívek voltak. Amikor az ellenfél belealszik a vezetésbe, akkor nincs emberelőny! Abszolút nem látszott a létszámkülönbség. Ez egy elszalasztott győzelem volt az Akadémia részéről, de mondom, a Paks megérdemelte, mert sokat tett érte.
