Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Szentes Lázár jelenlegi csapata az előző klubja ellen kezdte tavaszi bajnoki szereplését, vagyis a kiesőhelyen álló Haladás a dobogós Diósgyőrt fogadta. A vendégek már csütörtökön útra keltek, de Okuka, Kovács Gábor, Egerszegi, Szalai Vilmos és Jenner is hiányzott tőlük, Koman pedig csak a kispadon kapott helyet. A miskolciak 1998-ban nyertek legutóbb bajnoki meccset Szombathelyen. A házigazda vasiaktól Katona Máté, Dudás, Rocchi, Petrucci és Jánvári is hiányzott.
A kezdés előtt Tomiszlav Szivics azt mondta, mivel a hiányzóik miatt hátul egy kicsit vékonyak, ezért inkább támadni fognak. Ebből azonban nem sokat tudtak megvalósítani a játékosok, sőt mindössze harminc másodperc után máris jött az első veszélyes hazai lehetőség: Radó beadása ugyan pontatlan volt Gaál Bálintnak, de majdnem gól lett belőle, a labda a kapufa mellett pattogott el. Az ígéretes kezdés után jó iramban, de számottevő helyzet nélkül folytatódott a játék, majd egy szabadrúgás után Fehér Zoltán csúsztatott fejjel a keresztléc fölé.
Kis túlzással az első valamirevaló támadását góllal zárta a DVTK: a 16. percben Gosztonyi ívelt Bacsa Patrikhoz, ő visszafejelte a második hullámban érkező Milos Krsztics elé, aki kapásból a hálóba bombázott (0-1). Ezután egyre izmosabbá váltak a diósgyőriek támadásai, a túloldalon viszont a tanácstalanság volt az úr. A 33. percben Németh Márió távoli lövése a kapufa mellett süvített el. A játékvezetőnek nem volt könnyű dolga – sok volt a szabálytalanság és a színészkedés –, nem is tudott mindig jó döntést hozni.
A szünet után Rózsa Dániel nagyot hibázott, gyenge kirúgása a tizenhatos vonalán helyezkedő Barczi Dávidig jutott, aki elvitte az elvetődő kapus mellett a labdát, majd lábon lőtte a gólvonalra visszazáró Fehér Zoltánt. Újra offenzívába kezdtek a hazaiak, a DVTK beszorult és védekezésre kényszerült, de a 63. percben, amikor Schimmer ragyogó indítását Németh Márió kapásból a hálóba bombázta, összejött az egyenlítés a Haladás számára (1-1).
A 69. percben bemutatkozott a magyar élvonalban egy szombathelyi nevelésű játékos, Koman Vladimir, aki 26 évesen vendégként, a Diósgyőr színeiben játszotta első NB I-es meccsét. Eleinte Három perccel később egy hazai szöglet után Antal Botond csúnyán alászaladt a labdának, de nagy szerencséje volt, mert Radó András fejéről a keresztlécre, onnan pedig a kezei közé pattant a labda. A 77. percben Németh Márió remek szabadrúgását Antal a keresztléc fölé tolta. A másik oldalon egy nagy bedobás után Bacsa lőhetett az öt és feles vonaláról, de szögletre blokkolták a kísérletét.
A kiesőhelyen álló szombathelyieket tulajdonképpen dicséret illeti, hiszen döntetlent játszottak egy dobogós csapattal, de ez őket aligha vigasztalja, mert a kiesés elleni küzdelemben nem sokat ér az egy pont…
A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Kereki Zoltán, a Zalaegerszeg és a Haladás egykori válogatott védője elemezte:
Szerintem ikszes meccs volt, nem értem, Tomiszlav Szivics miért mondta, hogy két pontot vesztettek. Voltak lélektani pillanatok, amikor el tudták volna dönteni a meccset a maguk javára, de én úgy láttam, hogy a szombathelyiek végig mezőnyfölényben voltak, annak ellenére, hogy a játékukkal nem igazán voltam elégedett, de ahogy hallottam, Szentes Lázár sem nagyon… Úgy kezdődött a találkozó, hogy a Haladás ragadta magához a kezdeményezést, de végig meddő volt ez a mezőnyfölény.
Gosztonyi András azt mondta, hogy erre készültek a gól előtt. Ezt csináltam, mert arra nem lehet taktikailag felkészülni, hogy Devecseri elengedi a lába alatt a labdát. Amikor Szombathelyen játszottam, ott volt az ország egyik legjobb pályája, de lehet, hogy most már az egyik legrosszabb. Rengeteg volt a technikai hiba, amelynek egy részét a játékosok felkészületlensége okozta, egy részét pedig a pálya. Nem látok bele a Haladás pénztárcájában és szakmai elképzeléseikbe, de sikerült egy fiatal, és magyar viszonyok között kreatív, lendületes, kimondottan jó csapatból egy ilyen sablonos együttest csinálni. Úgy érzem, a Haladásnál hosszú időt fog igénybe venni, amíg újra hasonlóan jó csapatot tudnak kialakítani.
A mérkőzés lélektani pillanata a második félidő elején volt, amikor Rózsa óriási hibája után Barczi kihagyta az óriási helyzetet. Ha azt értékesíti, nem hiszem, hogy a hazaiak képesek lettek volna döntetlenre menteni a meccset. Az egyenlítőgólnál nagyon szépen beindult Németh Márió, és nagyon szépen rúgta el a labdát. A magyar mezőnyhöz viszonyítva neki bőven átlagon felüli rúgótechnikája van. A Haladásra eddig a sok játék és a kevés küzdés volt jellemző, most pedig a sok küzdés, de kevés játék…
A kétezer-egyszáz néző Szombathelyen nagyon kevés, ezzel nem lenne szabad megelégedni. Ez az eredmény igazándiból egyik csapatnak sem volt jó, a Haladásnak feltétlenül nyernie kellett volna, hogy felzárkózzon, a Diósgyőrnek pedig a dobogón maradáshoz. A borsodiak számomra kicsit indiszponáltnak tűntek, mintha már a bajnokság végén járnánk. Nem láttam komoly aktivitás és mindenáron való győzni akarást tőlük. Ezt inkább a Haladásnál tapasztaltam.
