NB I

Ausztriáig utazott a nagy gólért

A Haladás legendáját, Tóth Pétert is furcsa érzés tölti el a csapat gyenge szereplése miatt.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Nyáron búcsúzott el a Szombathelyi Haladástól az együttes addigi csapatkapitánya, Tóth Péter. A szurkolók körében csak Legendaként emlegetett 37 éves játékos esetében szó volt a folytatásról, de nem sikerült egyezségre jutnia a vezetőkkel, így az osztrák Landesligában szereplő Pinkafeldhez igazolt.

A leginkább balhátvédként bevethető játékos az osztrák negyedik vonalban kihagyhatatlannak bizonyult az ősz során, végigjátszotta a 14 bajnokit, és bár csapata csak a 11. helyen telel, a dobogó is mindössze nyolc pontra van a kiélezett mezőnyben.

Tóth Péter a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, jól sikerült a beilleszkedés új csapatában, és bár sokan el tudnák képzelni, hogy újra a Haladás bal oldalát erősítse, ő jól érzi magát Ausztriában.

– Láthatóan elég szoros az osztrák negyedosztály mezőnye. Hogyan értékeli a saját, illetve csapata teljesítményét?
– Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni a csapat minél jobb szerepléséért. Bármilyen múlttal is érkeztem, bizonyítanom kellett, hogy érdemes volt leigazolni, és ez sikerült is. Két gólt is szereztem az ősz során, a csapat pedig negyedannyi gólt kapott, mint a korábbi években. Egy védőt a kapott gólok minősítenek leginkább, és várhatóan tavasszal sem veszik be sokkal többször a kapunkat, így elmondható, hogy idén kevesebb gólt kap a csapat. A tabella valóban szoros, de sajnos sok pontot el is hullajtottunk az ősz során. Háromszor volt például olyan, hogy a hetvenötödik percben még vezettünk, de vesztesen jöttünk le a pályáról – mondta Tóth Péter.

– Az egyik találatát egy ollózó mozdulattal szerezte. Lőtt már ilyen gólt karrierje során?
– Nem, nem sikerült még így bevennem a kaput. Kicsit furcsa, hogy Ausztriáig kellett mennem érte, de így alakult. Szerintem egy ilyen látványos gól bármilyen szinten eladható, legyen az a Bajnokok Ligája vagy a megyei bajnokság, mindenhol szép találatnak számít. Volt benne tudatosság, eldöntöttem, hogy így lövöm kapura a labdát, de szerencse is kellett ahhoz, hogy bemenjen.

– Korábbi csapata, a Haladás egyelőre nagyon rosszul áll az NB I-ben. Mit szól a csapat teljesítményéhez?
– Játékosból, csapatkapitányból szurkolóvá avanzsáltam. Amennyi meccsre csak tudtam, kijártam, ahogy az elején szurkolóként kezdtem, most ismét szurkolóként szorítok a csapatért. Az tény, a szombathelyi publikum nem szokott hozzá az elmúlt hét-nyolc évben, hogy ilyen rosszul szerepel a csapat. Furcsa érzés kavarog bennem is.

– Különböző fórumokon rendre felvetődik, hogy egy jó Tóth Péterre most is szüksége lenne a Haladásnak. Mit gondol, tudna még segíteni a csapatnak, ha hívnák?
– Hallottam én is ezeket a véleményeket. Úgy jöttem el a Haladásból, hogy harminchét évesen még bizonyítottam, lehet rám számítani, az egyik alapember voltam a tavaszi szezonban. Úgy érzem viszont, hogy nem becsültek meg annyira, mint amennyire egy hasonló korú játékost megbecsülnek más kluboknál. Hogy tudnék-e segíteni? Nyáron úgy éreztem, hogy egy évet még biztosan tudtam volna vállalni. Most viszont jól érzem magam a Pinkafeldnél.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.