Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Megalkuvást nem tűrő játékát még az ellenfelei is elismerik. Nem a technikájáról híres, hanem a mentalitásáról, elképesztő akaraterejéről. Személye megosztó, de az utóbbi időben egyre többen szerették meg, felismerve a keménység mögötti csupaszív játékot. A Magyar Lelátó vendége a korábbi 42-szeres magyar válogatott labdarúgó, Torghelle Sándor. A hosszú interjúból idézünk:
– Kézenfekvő volt, hogy a Honvédhoz térj vissza?
– Egyértelmű. Nagyon sokat kaptam a Honvédtól, először még csak edzéseket látogattam a klubnál, mert vissza akartam menni külföldre, de nem jött jó ajánlat. Az utolsó hat mérkőzésre írtam alá a Honvédhoz az ősszel, ahol újra formába lendültem – mondta Torghelle.
– De végül mégsem maradtál, mi volt ennek az oka?
– Télig állapodtunk meg a vezetőkkel, onnantól kezdve szabadon tárgyalhattam. Én se gondoltam volna, hogy Magyarországon belül fogok váltani, újra külföldön akartam játszani. Paulo Sousa személye azonban nagyon nagy hatással volt rám, személyesen győzött meg, hogy nekem a Videoton csapatához kell igazolnom. Olyan terveket vázolt fel nekem, amire nem mondhattam nemet. Bajnokok Ligájába akarta vezetni a Vidit, ahol egyébként jelenleg is nagy terveket szövögetnek. Mindenki szidott engem, mert én korábban azt mondtam, hogy nekem a Honvéd az első, de ez így is volt, hiszen odaigazoltam miután hazatértem. De ott volt egy Hemingway is, aki nem biztos, hogy korrekt módon járt el velem.
– Mi történt pontosan?
– Nem korrekt ember. Amikor én odaigazoltam, azt se tudta ki vagyok, mi vagyok, a nevemet se tudta, nem is köszönt nekem. Supka Attila és Szurgent Lajos kezdeményezték, hogy igazoljanak le engem, de a tulajdonos azt se tudta ki vagyok. Nem tudom, hogy ez kinek a szégyene…Utána viszont egy olyan ajánlatot tett elém, ami elfogadható lett volna, de a Videotont választottam Paulo Sousa miatt. Ezek után olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami nem volt korrekt és olyanokat állított, amelyek nem voltak igazak. Jól döntöttem, hogy eljöttem, mert egy ilyen emberrel nem jó dolog együtt dolgozni.
– A válogatottból nem hiányzik ez a Torghelle-mentalitás?
– A szövetségi kapitány úgy gondolja, hogy nem hiányzik, mert ha nem így lenne, behívna. Nagyon boldog lennék, ha kapnék egy meghívót, de erre nem látok reális esélyt.
– Nem vagy jobb csatár, mint Priskin, Szalai vagy Nikolics?
– Valaki szerint igen, valaki szerint nem. Egervári, Pintér és Dárdai szerint nem, hiszen akkor szerepet kaptam volna náluk.
– Hogy érzed, hány év játék van még benned?
– Őszintén szólva nem tudom. Én minél tovább szeretnék a pályán maradni, remélem a sérülések elkerülnek engem. Két éves szerződésem van az MTK-val, hogy utána maradok vagy nem, ezt most még nem lehet megmondani. Ha rajtam múlik öt-hat év, de hát ez csak egy kívánság.
