Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hétfő délután Váczi Zoltán, a Békéscsaba és a Vasas egykori kiváló játékosa volt a Dinó Sporthíradó adásának vendége. Tőle minden alkalommal várhatunk néhány jó sztorit és aranyköpést, szerencsére most sem kellett csalódnunk.
Jelenleg munkanélküli, a közelmúltban egy rövid ideig a Fradi-szurkolók csapata, a Budapest I. osztályban szereplő Ferencvárosi FC edzője volt, de hamar távozott. „Nem az én idegrendszeremnek való az a csapat, én nem vagyok berendezkedve arra, hogy állandóan balhé van a pályán. Pont elég volt játékoskoromban, amikor én csináltam a balhét, nem szeretnék olyan helyen edzősködni, ahol nincs rend. Minden volt… Én ilyet még nem láttam. Ezt ki kellene próbálnia minden edzőnek. Minden baj volt. Baj volt, hogy nem játszatok olyan játékost, aki nem tud futballozni, de alapítótag, meg nincsen Fradi-szívem… Én nem is mondtam soha, hogy Fradi-szívem van. Igaz, Vasas sincs, én Barcelonás vagyok, én is azt az eredményes, finom futballt szeretem” – mesélte Váczi.
Egykori klubjára, a NB II-t jól kezdő, de rosszul folytató, jelenleg harmadik helyezett Vasasra terelődött a szó, és annak vezetőedzőjére, Szanyó Károlyra, akit állítólag támadnak. Az egykori kiváló középpályás szerint a magyar játékos nem szeret dolgozni. Saját magáról önkritikusan elmesélte: ha nem volt kedve dolgozni, egyáltalán nem edzett, de ha felment a pályára, a maximumot nyújtotta. „Csütörtökön nem edzettem soha, mert nekem az a horgásznapom volt. A csütörtök szent nap volt. Sokszor előfordult, hogy nem volt kedvem edzeni, akkor hétfőn sérültet jelentettem, mondtam, hogy fáj a lábam, és bementem a Sportkórházba, és kész.”
Manapság már nem játszik sehol, mert a Vasasnál megszűnt az öregfiúk-csapat, máshol meg nem érezné jól magát, de gálameccseken néha pályára lép. „Edzek, mert még szeretek, de már csak kímélő üzemmódban vagyok.” A csütörtöki horgásznapokat sem tartja már olyan fegyelmezetten, pláne mostanság, amikor hideg van, illetve nem hiányzik már neki a vízparti unalom, hiszen manapság már nincs stressz, amit le kellene vezetnie.
A 48 éves Váczi szerint a maiaknak még gyakorolniuk kell egy kicsit a futballt, hogy olyan klasszisjátékosok legyenek, amit annak idején ő, vagy a kortársai közül Véber György, Szanyó Károly, Dvéri Zsolt, Fischer Pál. „Jó, Dzsudzsák most kint van Ukrajnában, vagy a Szovjetunióban, de engem az érdekel, hogy amikor hazajön a válogatottba, akkor mit mutat. Hát én még nem láttam jól játszani a válogatottban.” A jelenlegi keretben sincs senki, aki az ő mércéje szerint teljesít. Korábbról is csak Huszti Szabolcsot említette, de véleménye szerint őt Egervári Sándor elűzte azzal, hogy a kispadra ültette, amikor Németországban a legjobbnak választották.
Elhangzott, hogy Dzsudzsák Balázs keresete egy napra lebontva 2,4 millió forint, a magyar bajnokságban pedig előfordulnak hét-nyolcmilliós havi bérek. Annak idején ő Békéscsabán 26 ezret keresett egy hónapban, a Bp. Honvéd játékosai viszont már akkoriban 150 ezret vittek haza, plusz a meccspénz. A későbbi, angyalföldi korszakából is tudott példát mondani súlyos aránytalanságokra. A magyar válogatottal kapcsolatban pesszimista, szerinte nem Dárdai Pál, vagy bárki más mentalitásán múlik a siker, olyannyira, hogy teljesen mindegy, ki a kapitány. „Ha ilyen rossz játékosaink vannak, akkor nem várok el semmit, csak az a baj, hogy előtte a média részéről mindig arról van szó, hogy most ki kell jutnunk. Tisztába kéne már egyszer tenni a dolgokat, hogy ez a csapat gyenge.”
Váczi szerint a magyar labdarúgás történetében még nem fordult elő, hogy valaki csak három meccsre vállalja a kapitány megbízatást, és ezt a szövetség elfogadja. „Ez is csak itt, Magyarországon történhet meg, ilyen nevetséges dolog.”
A szombati Kecskemét–Honvéd élvonalbeli találkozóról úgy vélekedett, hogy ilyen meccset a BLSZ II-ben is lehet látni, és ennyi képzetlen játékost. Egykori focista-önmagáról úgy fogalmazott, hogy a pályán őrült, de civilben sokkal nyugodtabb volt. „Buliztam meg ittam, de tizenöt éve semmi alkohol, magamtól teljesen leálltam” – mesélte, majd belátta, hogy valamit nagyon rosszul csinált annak idején. A cigit azért nem rakta le, napi tíz szál a minimum, de olykor két-három doboznyit is elfüstöl. „Azt szokták nekem mondani, hogy te Zoli, fordítva voltál bekötve! Most kéne bohémnak lennem, és akkor komolynak. Sajnos harmincnyolc éves koromra nőtt be a fejem lágya. Sajnos visszafordítani nem lehet, visszasírni sem.”
Ezután ismét komolyra fordította a szót, és bevallotta: nagyon nehéz feldolgoznia, hogy miután lecsengett a pályafutása, alábbhagyott a népszerűsége, megszűnt a korábbi közege.
