Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az egykori huszonötszörös válogatott kapus, Gujdár Sándor annak idején a szegedi SZEOL AK, a Bp. Honvéd, illetve a görög Arisz Szaloniki hálóját őrizte, később vezetőedzőként, kapusedzőként, másodedzőként, illetve szakmai igazgatóként is tevékenykedett, megfordult a többi közt a Honvéd, a Tiszakécske, a Sopron, a Vác és a Haladás csapatánál, illetve Görögországban is.
A Dinó Sporthíradó vendégeként szerda délután elmesélte, hogy távozott a Pest megyei harmadosztályban szereplő Fót SE kispadjáról, mert úgy érzi többre hivatott, ezért beállt az MLSZ mérkőzésellenőreinek sorába.
– Hogyan telnek a mindennapjai? Elszakadt a futballpályától?
– Nem teljesen szakadtam el, hiszen Fóton edzősködtem, alacsonyabb osztályban, most pedig a Magyar labdarúgó Szövetség budapesti elnökségi tagja vagyok, illetve az MLSZ szövetségi ellenőreként tevékenykedem. Ezt most kezdtem el, még csak harmadosztályú mérkőzéseken voltam, de majd első- és másodosztályú meccsekre is fogok járni – kezdte Gujdár Sándor.
– Ha valamelyik csapat megkeresné, és kapusedzőnek invitálná, elfogadná?
– Már nem mennék el, mert váltani fogok, jövőre Balatonfüredre költözünk, ahol szeretnék egy kapusiskolát csinálni – ne3m felnőtteknek, hanem gyerekeknek. Remélem, összejön. Még nem jutottam el odáig, hogy ott érdemben tudjak tárgyalni, viszont felvettem a kapcsolatot azokkal a barátaimmal – például Andrusch József –, akik ebben nemzetközi szinten is járatosak, és majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ez az utolsó dolog, amit edzőként szeretnék megcsinálni.
– A mai fiataloknak mennyire cseng ismerősen a Gujdár Sándor név?
– Változó. Legutóbb Fóton edzősködtem a megyei harmadosztályban, és nagyon felnéztek rám a játékosok. A három év alatt végig nagy tiszteletben tartottak, és úgy jöttem el, hogy megtapsoltak, ami nagyon jó érzés volt.
– Akkor miért jött el?
– Mert váltottam, és szövetségi ellenőr lettem. Szerettem volna visszakerülni a magyar labdarúgás vérkeringésébe. Így nagyon sok régi barátommal tudok találkozni, és az NB I-es csapatokhoz is van sanszom elkerülni. Örülök neki, hogy így alakult. Voltam alacsonyabb osztályban, de azt érzem, hogy nem ott van a helyem. Ellenőrként egyelőre csak az NB III-ban voltam, de mindenütt nagy szeretettel fogadtak, nagyon kellemes élményeim vannak.
– Mi a véleménye Honvédról manapság?
– Mások a viszonyok. Az én időmben a legjobb magyar játékosok a Honvédban játszottak. Most van egy tulajdonos, aki megmentette a klubot, ez óriási eredmény. Nem volt komoly szponzor a Honvéd mögött, miután megváltoztak a viszonyok Magyarországon. A hadsereg kiszállt a klub mögül, de idejött Amerikából egy magyar ember, és megmentette a klubot, felújította a pályát, és csinált egy futballiskolát. Tulajdonképpen az, hogy aztán ő hogy szervezi a futballját, a Honvéd tradícióinak megfelelően, vagy pedig a saját elképzelései szerint, ebbe kívülállóként nem tudunk belelátni. Ő egy bizonyos olasz vonalat követ, olasz edzőket visz oda, rengeteg külföldi játék van. A futballiskolából is játszanak egy-ketten, de azt még nem merte vállalni, amit az MTK, hogy az akadémiáról hét-nyolc gyerek játsszon, pedig jó az utánpótlása a Honvédnak. Az MTK ez – nagyon helyesen – vállalja, és nagyon sok fiatalt nevel, akik közül lett is néhány nagyon jó játékos. A Honvédnál kevesen kerültek be, ott ezt a nagy számot nem vállalják.
– Kit látna szívesen a Honvéd kispadján? Egy régi honvédost, vagy egy külföldit?
– Szerintem az tenne jót a klubnak, ha próbálná megszerezni a jó magyar játékosokat. Azt mondják, ez azért nem lehetséges, mert egy közepes magyar játékos is drágább, mint egy külföldi. Erről nehéz véleményt mondani. Edzőkérdésben nem tudok tanácsot adni, mert nem ismerem a mostani belső viszonyokat. Annak örülnék, ha volt játékostársaim, vagy játékosaim odakerülnének, a volt honvédosok, de aki a pénzt adja, az diktál. Nem lehet beleszólni a dolgaiba.
