Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Volt miért visszavágnia a Vidinek, hiszen Horváth Ferenc vezetésével tavaly Fehérváron is nyert a Győr. Még az ex-Vidi játékos Horváthnál is érdekesebb érzésekkel figyelhette a meccset a Videoton klubigazgatója, Burcsa Győző, hiszen őt nem éppen sikertelen játékos-pályafutása minden emlékezetes hazai pillanata ehhez a két klubhoz köti.
Tíz másodpercet kellett várni – már aki várta –, hogy a két szurkolótábor megkezdje egymás gyalázását, a gyepen ennél picit többet az első izgalomra: a 11. percben Sándor György a kapunak háttal állva csúsztatott a keresztlécre egy beívelést. A huszadik percben Kleinheisler és Nikolics összehozott egy „majdnem helyzetet”, ekkor már a „hajrá, Vidi!” is felhangzott a lelátón.
Kisebb szabálytalanságok közepette, helyzet nélkül döcögött a meccs, a 27. percben aztán Simon Ádám gólt lőhetett volna, de a szabadrúgás után elé kerülő labdát „eltörte”, szemben a kapuval. Az ETO első veszélyes támadását fél óra elteltével láttuk, Varga Roland tekerte fölé Rudolf Gergely lekészített labdáját. Majd Rudolf Pátkaival játszott össze az addigiakhoz képest üdítően pontosan, középre adását Stopira tisztázta az ötösön belül.
A 42. percben kicsit váratlanul jött a vendégek vezető gólja: a Videoton-védelem konstans fejforgatása közepette egy szabadrúgás után visszafejelt labdát Pátkai lőtt kapásból szépen a jobb alsóba 14 méterről (0-1). Nikolics szinte rögtön válaszolhatott volna, de fordulásból mellé lőtte Kleinheisler passzát. Az igen kevés helyzetből egyet kihasználó ETO megérdemelten vezetett félidőben.
A szinte kizárólag pontrúgásokból, rögzített helyzetekből veszélyeztető Videoton játékosai a második játékrész első percében tizenegyest reklamáltak egy beívelés után, Iványi azonban nem látott kezezést Lang Ádámnál – pedig az volt. A játékvezető akkor sem volt a hazai szurkolók kedvence, amikor Priskin a földön maradt, a játékot viszont csak akkor szakította meg, amikor a Vidi elindult (volna) az ellenfél kapuja felé, jó néhány másodperccel később.
A második félidő első lendületes hazai támadása meghozta az egyenlítést: Oliveira indította saját térfeléről Gyurcsót, aki kihasználta, hogy van előtte terület, berohant a tizenhatoson belülre, majd középre tette a labdát, ami a menteni csúszó Wolfe és Völgyi együttes közreműködésével került a kapuba – az öngólt Wolfe-nak adták (1-1). Érdekes, hogy a Győr vezetett, mégis a Vidi kontrázott eredményesen.
Nem sokáig tartott a fehérvári öröm: Varga Roland kapott jó labdát a jobb szélen, precízen centerezett, Priskin is gólt lőhetett volna, a mögötte érkező Rudolf már meg is tette, nagy erővel vágta a léc alá a labdát (1-2). Gyurcsó válaszul alig valamivel bombázott fölé: jóval élesebb lett a meccs, rangadó lett belőle.
A Vidibe érkezett a második támadó, Álvarez. Az újabb egyenlítést viszont nem ő, hanem a legveszélyesebb „csatár”, a középhátvéd Juhász szállította, Gyurcsó szögletéből. A válogatott védő harmadik gólja volt a szezonban ez a fejes (2-2).
Álvarez beküldése a 83. percben nyerte el értelmét, a salvadori remek passzal szolgálta ki Nikolicsot a tizenhatoson belül, a hazai szurkolók kedvence pedig ezt a helyzetet már nem hagyta ki, okosan gurított a hosszú sarokba (3-2). Komoly a házi gólverseny közte és Juhász Roland között…
Kevés ideje maradt a Győrnek, hogy először a meccsen az egyenlítésért harcoljon. Ehelyett újabb hazai lehetőségek jöttek, Nikolics és Gyurcsó is veszélyeztetett, a Vidi eldugta a labdát. Joan Carrillo csapata két könnyű siker (Pápa, Dunaújváros) után rangadót is tudott nyerni, jelezve, komoly céljai vannak idén. Igaz, idegenben még nem játszottak a fehérváriak…
A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Tiber László, a Videoton és a Siófok egykori válogatott játékosa elemezte:
Az első félidőben mindkét csapat középpályás-játékra rendezkedett be, a kapukat nem nagyon veszélyeztették. Egyikük sem akart kinyílni, a középpályán nagy harc zajlott, ebből adódóan rengeteg taktikai szabálytalanság, irreálisan sok fault volt a játékban. A szünet előtt esett győri gólt hatalmas védelmi hiba előzte meg, hiszen a hazaiak csak az ötösön belül védekeztek, a kipattanóra nem figyeltek.
A második felvonás teljesen fogyasztható, iramában, ötletességében és gólokban is kiemelkedő volt, csak pozitívumokat tudok róla mondani. A Videoton támadásaival kezdődött ez a játékrész, és egy teljesen jogos tizenegyesestől fosztották meg a csapatot rögtön a szünet után. Lang Ádám kezére pattant a labda, szerintem a játékvezető rossz helyen állt. Az egyenlítőgól szerencsés volt, a támadás viszont szép, és ha nem ér bele Wolfe, akkor Nikolics lőtte volna be. Ekkor már egyértelműen lehetett látni a támadópotenciált fehérvári oldalon, a mérkőzés megnyerésére törekedtek.
A második győri gólt is nagy védelmi hiba előzte meg, Stopira könnyelműen reagált egy negyven méteres keresztlabdára, azt hitte, nem lehet belőle veszély. A Vidi ezután sem adta fel, dicséretére szóljon, hogy tovább támadott, és egy szépségdíjas találattal ismét egyenlített. Juhász Roland nagyon jól érzi a kaput, jól használja ki az adottságait. Kettő-kettő után mindkét csapat nyerni akart, de a Győrnek már nem volt esélye. A Videoton az utolsó erőtartalékait mozgósítva szép támadásokat vezetett. A középpályát egyértelműen uralta. Nikolics megszerezhette volna a századik gólját, ha pontosabban kiszolgálják.
Nagyon pozitív hozzáállás, hogy három-kettő után sem elégedtek meg a hazaiak, és látványos, közönségszórakoztató támadójátékot produkjáltak. Ilyen mérkőzésekre lenne szükség a nézők visszacsalogatásához. Jó volt látni, hogy folytatódik a tendencia, és egyre több magyart láthatunk a fehérvári csapatban. Remélem, ha Kovács Istvánnak lejár az eltiltása, ő is helyet kap a csapatban, és egyre több magyar bizonyíthatja, hogy semmivel sem rosszabb a külföldieknél.
